- Boldog második X-et, húgi! – ébredtem ki tudja hány órakkor Jennie köszöntésére. Még félig az álmaimban, félig már a valóságban tornáztam magam ülőhelyzetbe. Szinte kitört a frász a nővérem ijesztően széles vigyorától és a kezébe fogott muffintól, amiben egy rózsaszín gyertya égett. Próbáltam a reggelhez képest normálisan elmosolyodni és elfújni, nem leásítani a gyertyámat. – Ugye kívántál valamit?

- Persze, még tíz perc alvást. – zuhantam volna vissza a párnáim közé, ha Jennie nem ragadja meg a kezemet, hogy kihúzzon. – Ne már! Egy hónapja nem járok reggelente futni, elszoktam a korán keléstől!

- Az a te bajod! – vonta meg a vállát, majd mintha csak egy kisgyerek lennék rám segítette a köntösömet és a lábamra húzta a mamuszomat. – Most viszont elmúlt már kilenc óra, és nem hagyom, hogy a születésnapod egyetlen perce is feleslegesen teljen!

- Akkor ezek szerint ma már lesz rám időd? – morogtam, ahogy követtem őt a konyhába.

- Csináltam neked reggelit! – jelentette ki ünnepélyesen elengedve a füle mellett a megjegyzésemet. – Tojástekercs sajttal, ahogy szereted és paradicsommal. Sütöttem minipalacsintát, amihez vettem neked Nutellát, mert tudom, hogy imádod. Ja, és főztem neked teát is! A te személyes születésnapi reggelid!

- Unni, köszönöm! – hálálkodtam szinte döbbenten, ahogy megláttam az asztalt megpakolva a kedvenceimmel. – Képes voltál felkelni hamarabb, mint én, hogy ezt megcsináld?

Jennie tapsolva bólintott, mire én nevetve leültem az asztalhoz, hogy neki lássak a reggelimnek. Az elmúlt tizenkilencévemben az összes szülinapom ugyanolyan volt. Chaemyung, a házvezetőnőnk sütött nekem valami finom sütit, amit este suli után Jennievel ketten ettünk meg, mert anyám sosem foglalkozott a szülinapommal. Előtte délután a nagyszüleimmel töltöttem egy órát, akik elhalmoztak ugyan ajándékokkal, de azért mégsem volt sosem akkora ünneplés. Így nekem már az is jól esett, hogy egyáltalán valaki emlékezett, arra, hogy egy évvel öregebb lettem.

Miután elfogyasztottam a reggeli nagy részét, nem telt bele tíz percbe, hogy csengessenek az ajtónkon. Meglepetten sétáltam Jennie után, hogy megnézzem ki jött ilyen korán, mert valójában ötletem sem volt, hogy ki lehet az.

- Boldog születésnapot, MinMin! – kiabálták az őrült barátnőim, amikor megláttak, és egyszerre lerohantak, aminek szép következménye lett egy hatalmas földre borulás.

- Te jó ég! – próbáltam kiszabadulni a rám nehezedő lányoktól. – Hogy, hogy itt vagytok?

- Jöttünk, hogy elvigyünk megünnepelni a szülinapodat! – mondta Lisa, mintha csak a világ legegyszerűbb dolga lenne. – Elmegyünk görkorizni, utána benézünk anyáékhoz, mert megígérte, hogy megfőzi neked, a híres thai mogyorós tésztáját.

- Imádom azt a tésztát! – sóhajtottam, ahogy megéreztem Manoban néni főztjét a számban.

- Tudjuk. – kacagott Rosé, majd megfordított a vállamnál fogva és szinte eltolt a szobámig, hogy készülődjek. – Húsz perced van, utána indulunk!

Egy mozdulattal rám zárta az ajtómat, én meg döbbenten kezdtem valami kényelmesebb ruha után kutatni, amiben nem baj, ha eltaknyolok a pályán. Egy egyszerű farmert vettem fel, fehér inggel, amin apró fekete szívecskék díszelegtek. A sminkemmel sem vesződtem sokat, csak egy általános mindennapit toltam az arcomra. Bepakoltam a táskámba és utolsó simításként feltettem a hajamba az elmaradhatatlan hajpántomat és indulásra készen voltunk.

- Te nem jössz velünk? – pislogtam meglepetten, amikor már cipőben és kabátban útra készen feltűnt, hogy Jennie még mindig pizsamában van.

- Nem tudok, jövő héten nagy vizsgám lesz muszáj tanulnom. – biggyesztette le a száját szomorúan. – De mire hazaérsz, befejezem, és együtt tölthetjük az estét.

- Ó, persze. – bólintottam kissé csalódottan. – Akkor este. – intettem neki és követtem a lányokat a folyosóra.

Nem azért fogott el a csalódottság, mert csak este lehetek a nővéremmel. Azért éreztem magam furán, mert reménykedtem benne, hogy Taehyung tervez valamit estére, és, a miatt került egész héten. De ezek szerint semmi, és nem leszünk együtt még a szülinapomon sem. Sírtam már a szülinapomon, de valahogy nem akartam ezen is megismételni.

˙Taehyung POV˙

- Boldog szülinapot, Jagi! – szóltam bele a telefonba lelkesen, de Minhee nem hangzott túl boldognak, amikor válaszolt.

- Köszönöm. – szinte összetörte a szívemet a bánatos hangja. – Mit csinálsz?

- A műhelyben vagyunk a fiúkkal. – mondtam automatikusan, amit Jennievel megbeszéltünk. – Behoztak egy régi rossz tragacsot, amiben olajat kell cserélni, és szét kell szednünk az egészet, hogy összehozzuk.

- És egész nap ezt fogod csinálni? – kérdezte egy hangosabb sóhajtás közepette.

- Nagyon úgy tűnik. – konkrétan fizikailag fájt, hogy fájdalmat kell okoznom a szerelmemnek. De tudtam, hogy megéri, mert este boldogabb lesz, mint valaha. – Szerettem volna veled lenni, ma, de nem hagyhatom cserben a fiúkat. Egyedül nem boldogulnak. Viszont mi lenne, ha holnap átmennék, vinnék ebédet, vagy amit szeretnél és az egész napot együtt töltenénk.

- Összebújva filmezünk? – vidult fel a hangja azonnal.

- Ha szeretnéd, a filmezést kihagyhatjuk és csinálhatunk mást is. – vigyorogtam pimaszul, és már kezdtem azt gondolni, hogy ez az ötlet jobban tetszik, mint az esti buli.

- Meggyőztél. – kuncogott Minhee. – Akkor holnap találkozunk. Szeretlek!

- Én is szeretlek, jagi. Nagyon. – mondtam, majd megszakadt a hívás. Mosolyogva néztem a készülékre, ami azonnal lehervadt az arcomról, amikor megfordultam és szembe találtam magam Kai, Jimin és Sehun földön fetrengő nevetésével.

- Szeretlek, jagi! – utánozta a hangomat Jimin nyálasan, amitől a másik kettő újból nevetni kezdett.

- Mi lenne, ha nem filmeznénk, hanem blablabla... - hápogott az ujjaival Kai. – Haver, mióta vagy te ilyen nyálas?

- Mondja ezt, az a kettő, aki órákig nyávog a barátnőjével a telefonban, és gyakorlatilag eléneklik nekik, hogy jó éjszakát lefekvés előtt! – oltottam le őket egy másodperc alatt, amitől Sehun újra nevetni kezdett. – Te sem vagy különb kaszanova. Mióta becsajoztál, Lisa neve többször hagyta el a szádat, mint bármi.

Mind a hárman összeszorított fogakkal néztek rám és végül tovább folytatták a díszítést más témákról beszélgetve. Nem akartam őket bántani, meg ilyenek, de ha én nyálas vagyok ők is azok. Bementem a benti helyiségbe, hogy megnézzem Jisoo és Jennie boldogulnak-e. Egyre közeledett az időpont, és mindenki egyre feszültebb volt, hiába ment minden a tervek szerint.

Jöjjön el a hét óra, és ígérem neked Kim Minhee, soha többé nem hagylak magadra!

Dobpergés.....És íme a következő történetem borítója:

Sokat gondolkoztam rajta, hogy ki legyen a következő főszereplőm. A történetem alapötlete megvolt, csak a szereplőkön agyaltam, de végül Baekhyuniere esett a választásom, nos majd meglátjátok, hogy miért. Ezzel együtt szeretném nektek elárulni, hogy innentől kezdve új stratégiám lesz, miszerint az új történetem címszereplője egy Exo tag, de az azt követő címszereplő újra egy Bts tag lesz. Ennek csupán, annyi a lényege, hogy így mind a tizenöt kedvenc fiúm/férfim sorra kerülhet, és mindannyian kapnak majd idővel egy saját sztorit! Felkeltette az érdeklődéseteket a következő sztorim is? Nem sokára egy fül szöveget is kaptok majd hozzá. Addig is legyetek jók❤❤                                                                              Puszi: Szeszih