Vidám mosollyal az arcomon léptem ki a társasház ajtaján, és még szélesebbre szaladt a szám, amikor a parkolóban megpillantottam Taehyungot, aki ismét a kocsijának támaszkodva várt rám. Odalibbentem hozzá, ő pedig már ki is nyújtotta felém a kezét, hogy mire odaérek, már át is foghassa a derekamat.

- Hiányoztál! – motyogta a hajamba, én pedig kuncogva fogadtam az arcomra érkező apró puszikat. Megtámasztottam a kezeimet a vállán, majd hátrébb csúsztattam őket és átfontam a nyaka körül.

- De hisz mindennap találkoztunk. – ráztam meg kissé a fejemet értetlenül.

- Tudom. – simított végig finoman az arcomon. – De csak pár szót tudtunk beszélni. Alig vártam, hogy szombat legyen és csak az enyém legyél!

Neki nyomta az orrát az enyémnek, az után elengedett és hagyta, hogy beszálljak az anyós ülésre. Elindultunk a vidámpark felé, és a röpke huszonöt perces kocsi utat végig beszélgettük. Nagyon jó érzés volt vele lenni. Felszabadult voltam és egyszerűen nem volt olyan téma, amiről nem beszéltem volna vele szívesen. Ahogy egyre jobban megismertem, kezdtem rádöbbenni, hogy rémisztően hasonlítunk egymásra, de nem minden téren. Éppen a kellő mennyiségben, ami még nem a túlságosan egyforma szint.

Egymás kezét fogva kezdtük el feltérképezni a vidámparkot azt vitatva, hogy hova menjünk először.

- Menjünk a kísértet kastélyba. – javasolta Tae.

- Ki van zárva. – jelentettem ki azonnal. – Nem szeretem, ha rám ugrálnak a falból csontvázak vagy bármi más. Nagyon ijesztőek.

- Ne aggódj, Minhee. Majd én, megvédelek tőlük. – húzott közelebb magához, hogy egy csókot nyomhasson a homlokomra. Én ezután is elleneztem az ötletet, de végül valahogy mégis úgy alakult, hogy bementünk a kísértet kastélyba. Egy kis dodgem szerűségbe ültünk, én meg már előre húztam a fogamat a gondolattól, hogy mik várhatnak rám odabent. Nem igazán rajongok a horror filmekért meg az ijesztő dolgokért, de Taehyung egészen meggyőző tud lenni és sikerül neki rábeszélnie bármire, hogy a fene enné meg.

Nyuszi módjára markolászgattam a fém rudat, amit elénk húztak és majdnem kiszakadt belőlem egy kisebb sikoly, amikor a szerkezet megindult befelé és egy jó nagy sötétségben találtam magunkat. Jól van, Minhee, lélegezz! Valami borzasztó, vérfagyasztó orgona játék ütötte meg a fülemet és nem kellett sok idő, hogy az első elem megjelenjen. A plafonról leugró emberi fejek láttán nem tudtam visszafogni a kiáltásomat. Belepréseltem magam az ülésbe és a szemem elé téve a kezemet próbáltam eltakarni magam elől a kilátást.

- Nem lesz semmi baj, Minhee. Ezek csak bábuk. – nyugtatott Tae és a combomra simította a jobb kezét.

- Félek a bábuktól. – motyogtam szégyenkezve. – Olyan életszerűek és csúnyák. Utálom őket!

Még a sötétben is láttam a két ujjam között kikukucskálva Taehyung édes mosolyát. A derekamnál fogva közelebb rántott magához, majd átkarolta a vállamat, így kényelmesen a vállába fúrhattam a fejemet, hogy, amíg ki nem érünk, addig ne kelljen tovább néznem a rémségeket. Körülbelül három perces volt a menet, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt. Habár Taehyung ölelésében nem is éreztem rosszul magam. Sőt, kimondottan kellemes érzés volt az illatába bele burkolódzni és hagyni, hogy a gyomrom valami más miatt kezdjen el remegni.

- Na, nem is volt olyan rémes, igaz? – kérdezte Tae, amikor végre kiértünk a napsütésbe és megálltunk valahol jó messze a szellem kastélytól.

- Miután nem láttam semmit, azután elviselhető volt. – vontam vállat, ezzel elárulva magam, hogy neki köszönhetően éltem túl a horror járatot.

- Akkor válassz most te valamit! – ajánlotta, én meg vidáman szökdeltem el a térképig, hogy megnézzem a lehetőségeimet. Alig öt perccel később már a hullámvasúthoz álltunk sorba, ami az egész vidámparkban a legkedvencebb dolgom. Mint egy kis nyuszi úgy pattogtam izgatottságomban, amíg vártunk és szinte le kellett nyomni engem az ülésbe, hogy becsatolhassák a nagy valamit, amibe kapaszkodni kell egész úton.

- Rendben leszel? – hajolt kicsit előre Tae, hogy meggyőződjön az épségemről.

- Igen. – vigyorogtam rá kivillantva az összes fogamat.

Lehet, őrült vagyok, de ha adrenalin közeli helyzetben kerülök, elönt engem valami furcsa bizsergető érzés, ami után nem tudok leállni. Azt kell, hogy mondjam Taehyungnak eléggé tetszhetett ez az oldalam, mert nem zavarta, hogy a hullámvasutazás után fel akartam ülni másik kettőre is, azután dodzsemeztünk és még valami bugyuta játék szimulátorba is beültünk, ahol a székeket végig össze-vissza mozgatták.

Elképesztően jól éreztem magamat, abban a néhány órában, amíg együtt voltunk. Már beesteledett, amikor leültünk az egyik kajálda teraszára egy-egy adag dalgoni társaságában és beszélgetni kezdtünk.

- Nem tudtam, hogy ilyen merész lány vagy. – nézett rám elismerősen Tae. – Most, hogy tudom, azt hiszem még jobban beléd estem.

- Te sem voltál, azért semmi. – jegyeztem meg. – Egyik hullámvasúton se sikítottál, vagy ijedtél meg. Pedig az az utolsó, amin fentről-lefelé lógtunk és megfordult, na, az kemény volt. De te egy hangot se adtál ki.

- Milyen lett volna, ha elkezdek sikítani a lány mellett, aki tetszik? – pöckölte meg az orromat. – Elveszítem az esélyeimet, és az elég rossz lenne, főleg most.

- Főleg most? – kérdeztem vissza bedobva a számba az utolsó falat édes süteményt. – Miért, mi van most?

Taehyung is megette a sütijét, ezután közelebb csúszott hozzám. Jobb kezével az állam alá nyúlt, amitől összerezzentem és csak nehezen tudtam kibírni, hogy ne fordítsam el a tekintetemet róla. Hüvelykujjával végig simított az alsó ajkamon, és éreztem, hogy ezernyi kis pillangó kezd el verdesni a gyomromban.

- Most jött el a pillanat, hogy megtudjam – suttogta egészen közel hozzám, annyira, hogy szája szinte az enyémet súrolta – szeretnél-e a barátnőm lenni, Minhee-ya.

Pislogtam párat és éreztem, ahogy kifut a levegő a tüdőmből. Ez után fogalmam sincs, hogy mi ütött belém, de hirtelen újra elöntött az a bizsergető adrenalinos érzés. Orrommal megböktem az övét, és felpattantam a székemről.

- Kapj el és megtudod. – kacsintottam rá és elugrándoztam a teraszról. Hallottam, ahogy felnevet mögöttem, de nem sokat tétovázott, azonnal utánam eredt. Játékosan futni kezdtem előle, ő pedig ugyanilyen gyermeteg érzéssel jött utánam. Nem sokáig futkorásztam, mert szinte rögtön elkapott. Hátulról ölelt magához a derekamnál fogva, amire én egy kiadós kuncogással reagáltam.

- Megvagy. – fordított szembe magával. Szorosan ölelt, annyira, hogy egy papírlapot is nehéz lett volna közénk beilleszteni. Átkaroltam a nyakát, amiből ő már pontosan tudta, hogy pozitív választ készülök neki adni. Csillogó szemekkel néztem rá, majd pillantásom akaratlanul siklott le ajkaira. Kidugva a nyelvét megnedvesített párnáit. Kissé hezitálva kezdett felém hajolni, amit egyáltalán nem bántam. Előre toltam a fejemet és kétségbeesetten vártam, hogy megszakadjon a távolság köztünk és ajkai megtalálják az enyémeket. Megkönnyebbült sóhaj rázta meg a testem, ahogy a szánk megismerkedett a másikéval. Finoman becézgette az övé az enyémet, nem siettetve semmit. Taehyung keze kissé megszorította a csípömet, amikor ujjaim a hajába vándoroltak. A nyelvével kis vonalat húzott a számra, bebocsájtást kérve. Nem bírtam visszafogni egy kisebb nyögést, amikor végre igazán csókolózni kezdtünk. Nem izgultam, amiatt, hogy hogyan csinálom. Nem foglalkoztam, azzal, hogy ez az első csókom. Csupán belevesztem a pillanatba és élveztem, mert tudtam, hogy tökéletes és különleges az egész. Pontosan olyan, amilyennek elképzeltem.

Sokszori próbálkozás után sikerült végül levegőhiány miatt elhúzódnunk egymástól. Pihegve néztünk egymás szemébe, mindketten bután bazsalyogva az élménytől.

- Ezt vehetem egy igennek? – söpört ki Tae egy hajtincset az arcomból.

- Igen, oppa. – bólintottam. – Szeretnék a barátnőd lenni.

Taehyung újból megcsókolt, én meg éreztem, hogy szétfeszít a boldogság. Nem érdekel mennyit kellett szenvednem az elmúlt években. Megérte, minden megérte, hiszen a célban ő várt rám, aki elvette az eszemet és néhány nap alatt elérte, hogy halálosan beleszeressek.