Fáradtan bámultam bele a gőzölgő teámba valamikor hajnali hat körül. Akármennyire is meseszerű volt a tegnapi délutánom, akármennyire is hittem azt, hogy sikerült valamennyire elengednem a múltamat azzal, hogy elmeséltem Taehyungnak, a rémálmaim nem tűntek el. Ugyanazt álmodtam megint, mint két napja. A tábor utolsó napja, Jungkook kétségbeesetten magyarázkodik nekem, de engem nem érdekel, mert tudom, hogy Soojin hátba támadott. Azután egyedül ülök a tóparti fa alatt összegörnyedve, zokogva és hallom azokat a mondatokat, amik beleégtek az agyamba a négy év alatt.

- Jó reggelt, napfény! – lépett be a konyhába egy ásítás közepette Jennie. A lábánál ott tipegett Kuma szokás szerint, majd hozzám érve neki nyomta hideg orrocskáját a térdemnek jelezve, hogy vegyem fel.

- Neked is. – mosolyogtam a nővéremre, miközben az ölembe kaptam a kutyust és meggyömöszöltem a pofiját. – Mikor értél tegnap haza?

A randim után valamikor fél tízkor estem be a ház ajtaján és meg sem lepődtem, hogy Jenniet nem találtam otthon, mert mielőtt elmentem említette, hogy hét körül elmegy Kaijal a családjához vacsorára és későn jön majd, ne várjam meg.

- Tizenegy körül, azt hiszem. – lépett a kávégéphez, hogy felébressze magát. – Már aludtál, úgyhogy nem akartalak felkelteni. De jól láttam, hogy az íróasztalodon egy szál fehér rózsa van?

Bájosan felhúztam mindkét vállamat, mintha nem tudnám, miről lenne szó. Őszinte leszek, alig vártam, hogy kibeszéljem vele a tegnap délután/este részleteit. Végül is az ember a legjobb barátjával megbeszéli az első randiját nem? És nekem Jennie volt a legjobb barátom és a nővérem is egyben.

Jennie fél kézzel a pultra támaszkodva, a másikba a bögréjét fogva, tátott szájjal felém fordult.

- Igen, tőle kaptam. – bólogattam izgatottan és szinte már meg is feledkeztem a korábbi rémálmomról vagy az álmosságról.

- Ezt nem hiszem el! – ciccegett a szájávál Jennie, miközben leült velem szembe az asztalhoz. – Tae az első randitokra virágot vesz neked, nekem meg még a szülinapomra se vett virágot az a szemét!

- De hát azt mondtad, annyi csokit kaptál tőle, hogy egy hónapig etted. – emlékeztem vissza az egyik januári beszélgetésünkre, amire ő csak legyintett.

- És? Ha cuki lett volna, virágot hoz. – vonogatta a vállát eljátszva a sértődöttet. – Ha ma meglátom le is teremtem, amiért ennyire antiromantikus!

Nevetve megráztam a fejemet és, hogy eltereljem a témát inkább beavattam a részletekbe, mielőtt még felhívhatta volna Kait reggel fél hét kor, hogy leordítsa, amiért ő nem kap virágot soha.

- És nem csókolt meg? – biggyesztette le az ajkait csalódottan, amikor a történetem végére értem. Nemet intve a fejemmel feláltam, hogy elmosogassam a kiürült bögrémet. – Csudába! Tartozom Jiminnek egy ezressel!

- Ti fogadtatok? – döbbentem le és szinte éreztem, ahogy a szemeim kikerekednek.

- Persze! – vágta rá Jennie, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. – Jisoo azt mondta, hogy megcsókol az első randin és még be is próbálkozik, erre Kai közölte vele, hogy max a szádra ad egy puszit és nem megy tovább. Én meg mondtam, hogy szerintem csók lesz, de semmi más. És itt mondta Jimin, hogy szerinte Taehyung, annyira beléd zúgott, hogy a harmadik vagy a negyedik randiig várni fog a csókkal.

Szaporán pislogva próbáltam felfogni a nővérem fecsegését és valahogy éreztem, ahogy a szívem megdobban, amikor kimondta, hogy Taehyung belém zúgott.

- És Sehun? Ő mire fogadott? – forgattam meg a szemem, figyelmen kívül hagyva a felháborító tényt, hogy fogadásokat kötöttek az első randinkra.

- Semmire. – lépett mellém Jennie belelökve a bögréjét a mosogatóba. – Ő be van sértődve Taere, mert ha összejösztök, akkor nem lesz kivel eljárnia, csajozni.

- De hát mi még nem is... - kerestem a szavakat, és tudtam, hogy az arcomon piros foltocskák jelennek meg Jennie kijelentésére.

- Persze ti még nem. – veregette meg a vállam. –De majd fogtok és akkor ti de.

Kacsintott egyet, az után összeborzolta az egyébként is kócos hajamat és közölte velem, hogy egy óra múlva indulunk az egyetemre, addigra legyek kész.

Igazság szerint időm sem volt izgulni az első napom miatt, annyira lekötött az agyamba folyamatosan beúszó kép, ahogy tegnap este Tae kocsijában ültünk és majdnem megcsókoltuk egymást. A gyomromban repkedtek a pillangók, ahogy újra éreztem édes illatát az orromban és magam elé képzeltem nevetős arcát. Szinte észre sem vettem, hogy beszálltam, majd kiszálltam a kocsiból és már az előadóban is találtam magam az első előadásomon. Nem sok elméleti órát vettem fel az első szemeszterre, de pechemre, azt a négy délelőtti előadást mindent reggel nyolc és dél közé pakolták be. Leültem a száznál is több személyes előadó középső részére és két ujjamat csuriba szorítva reménykedtem benne, hogy Lisa és Rosé is felvették a tánctörténelem előadást, hogy ne egyedül legyek. Szinte felsikkantottam örömömben, amikor a két szőke belépett a kétszárnyú ajtón.

- Csajszi! – ugrott a nyakamba Lisa örömében, amikor odaért hozzám és szinte kiroppantotta az össze porcikámat. – Minden oké?

- Persze. – bólintottam és Roséhoz hajoltam, aki megkímélte az izületeimet, de azért ő is megszorongatott. – Mit csináltatok tegnap?

- Én elugrottam anyához néhány cuccomért. – helyezkedett el kényelmesen Rosé a bal oldalamon, Lisa pedig mellette, így üresen hagyva egy helyet a jobbomon. – De, hogy Manoban kisasszony merre járt, arról fogalmam sincs, mert nem mondja el. Igaz, Lalalisa?

Lisa a fogait összeszorítva fél kézzel meglegyintette Rosé karját, aki látszólag meg sem lepődött.

- Nem is akarok még beszélni róla. – igazította meg a frufruját. – Majd, ha eljön az ideje, mindent elmondok.

- Persze, ahogy érzed. – mosolyogtam rá bátorítóan. Nem voltam egy erőszakos lány, ráadásul nem akartam az újdonsült barátnőimre ráijeszteni azzal, hogy kierőszakolom belőle a választ.

- Jaj, Minhee. – nézett rám csalódottan. – Akkor legalább te mesélj valami izgit! Merre jártál tegnap?

- Ó, hát én – kezdtem zavartan egy hajtincsemet az ujjam köré tekerni. – A Namsan toronynál voltam.

- És kivel voltál te a Namsan toronynál? – húzogatta a szemöldökét Lisa előre hajolva, hogy ne legyen Rosé takarásában. – Dögös barnával, vagy dögös szőkével?

- Tessék? – ráztam a fejemet értetlenül.

- Hát a buliban két sráccal beszélgettél. Dögös barnával – mutatta fel a jobb kezét. – És dögös szőkével. Mivel nem tudom a nevüket a hajszínük alapján jegyeztem meg őket. – mutatta fel a bal kezét is.

- A szőke srác Taehyung, a barna pedig Jungkook. – magyaráztam el a fülem mögé simítva az eddig tekergetett hajtincsemet. – És egyébként az előbbivel voltam.

A két lány halkan felsikkantott és már éppen elkezdtek volna kérdezősködni, amikor Rosé megszólalt.

- Hé, az ott nem Dögös barna Jungkook? – mutatott a bejárat felé, ahol valóban belépett az említett fiú.

- Ő is a csoporttársunk lesz? – érdeklődött Lisa. Aprót bólintottam, majd intettem egyet a fiúnak, hogy észrevegyen. Azonnal visszaintegetett és odasietett hozzánk.

- Sziasztok. – köszönt kicsit furcsán, amikor feltűnt neki, hogy ül mellettem még két lány. – Jeon Jungkook vagyok. – mutatkozott be nekik.

- Lalisa Manoban, de csak Lisa. – emelete fel a kezét a thai lány, Jungkook pedig egy biccentéssel jelezte, hogy vette.

- Park Chaeyoung, vagy Roséanne Park, lényegtelen, szólíts Rosénak. – magyarázkodott Rosé pont úgy, ahogy nekem is, amikor szombaton megismerkedtünk és rákérdeztem nevének az eredetére.

Jungkook illedelmesen meghajolt nekik, az után leült a jobb oldalamon levő üres székre. Kedvesen rávigyorogtam, és örültem, hogy nem vagyunk haragban és lehetünk barátok a történtek után.

- Hogy vagy, Minhee? – nézett rám. Már éppen szólásra nyitottam volna a számat, amikor Lisa közbe szólt.

- Jól van a kislány, pont most akart beszámolni a tegnap esti randijáról! – táncikált a székén izgatottan. Lefagyott rólam a mosoly, ahogy Jungkook arca láthatólag megkeményedett a randi szó hallatán.

- Igazán? – köszörülte meg a torkát, majd vett egy mély lélegzetet. – Nos, akkor mesélj a randidról kérlek.

Azt kívántam, hogy nyíljon meg alattam a föld és temessen el. Még nem akartam Jungkooknak Taehyungról beszélni, addig nem, amíg biztos nem lettem a köztünk lévő kis viszonyban. Pontosabban majd csak, akkor akartam elmondani neki a dolgot, amikor Tae kijelenti, hogy a barátnője vagyok. Addig szerettem volna elsunnyogni, mert tudtam, hogy Jungkook még nem mondott le rólam olyan könnyen, ahogyan én róla. Az alsó ajkamat rágcsálva pillantottam először Kookra majd a lányokra és ekkor hirtelen megmentett az egyetem.

- Nézzétek, bejött a professzor! – ugrottam meg hirtelen és úgy tettem, mintha nagyon oda akarnék figyelni.

Éreztem magamon Lisa és Rosé kérdő pillantásait és Jungkook égető tekintetét is, de el akartam halasztani mindkét beszélgetést, amíg lehet. Hogy keveredhettem ilyen helyzetbe az első egyetemi napomon?