Erik először kelt fel úgy, hogy nem álmodott semmit. Mosoly terült el arcán, miközben nyújtózkodott.

– 'Reggelt! – üdvözölte apját, ahogy belépett a konyhába.

– Neked is, fiam! Hogy ment a kosarazás a héten? – nézett rá, mialatt megkente pirítósát. Erik arcán aggodalom suhant át, de édesapja ezt észre se vette.

– Jól, keményen edzek – mondta halkan.

– Úgy is kell. Meglásd, a sok munka kifizetődik.

– Igen – bólintott. – Apa – váltott témát gyorsan –, ma elmegyek bulizni Ferivel.

– Rendben, én úgyis Violánál leszek.

– Ott alszol? – kérdezte szemlesütve.

– Igen – válaszolta. – Fiam – tette hozzá később –, ha arra kerülne a sor abban a buliban... védekezz!

– Jó, jó – nyitotta ki a hűtőt, hogy apja ne lássa, mennyire zavarba jön. Még sose volt egyéjszakás kalandja. Barátnőit persze felhozta, de elég kínosnak érezte, ha erről kezdtek el beszélgetni. Főleg, mikor Viola, apja barátnője, került szóba. Örült, hogy a nőt csak nagy ritkán hozza el, épp elég volt, hogy a hétvégék tetemes részét, mikor végre apa-fia napot tarthattak volna, mint régen, anyja halála előtt, vele tölti. Nem szerette a nőt, mert apja bolondult érte. Úgy érezte, lassan jobban szereti, mint őt.

– Akkor én lassan készülődök – rakta be a mosogatóba tányérját.

– Máris? – nézett rá szomorúan.

– Megígértem Violának, hogy nézünk valami szép kis ajándékot a kislányának karácsonyra.

– De az még több mint egy hónap – hördült fel.

– Sose lehet elég korán elkezdeni – mosolyodott el. – Ezek a nők... Ki érti őket? – kuncogott, majd kisétált, Erik pedig ökölbe szorított kézzel ült az asztalnál. Úgy érezte, mindennél jobban vágyik abba a buliba.

Este kilenckor már a diszkóban támasztották a pultot, s áldozatra lestek. Habár, ahogy elnézték a hideg ellenére is tenyérnyi miniszoknyában belibbenő lányokat, nem is tudták, ki az igazi fenevad. Mire tizet ütött az óra, végre feltűnt egy lány, akiről úgy látszott, mindenre kapható. Odasétált hozzá, bókolt neki, s úgy tűnt, vevő rá. Fél órával később már összesimultak, falták egymás ajkait egy sötét sarokban. Erik úgy érezte, újra biztos talajon áll. Ujjai között dús kebleket érzett, feszes feneket. A lány tudta a dolgát, hol kell megérinteni, hogyan kell hozzásimulnia, hogy merevedésre késztesse.

– Gyere! – húzta maga után a férfi WC felé.

– Hé, te oda nem mehetsz be! – lepődött meg.

– Csak figyelj! – kacsintott rá, s míg senki nem figyelt rájuk, besurrantak.

Az egyik üres fülkébe zárkóztak, s csókolózni kezdtek. Erik meglepődött, ez volt az első, hogy egy ilyen helyen csinálhatja. Három barátnője volt, de egyéjszakás kalandja még egy se. Izgatta a dolog, de valami szorongatta is belülről, habár nem tudta, mi lehet az.

A lány kigombolta Erik nadrágját, s épp kivette volna férfiasságát, hogy szájába vegye, mikor a fiú ijedten taszította el magától.

– Veled meg mi van? – nézett rá értetlenül.

– Ezt ne csináld! – morogta, s az álombeli képek, melyeket feledni akart, megjelentek.

– Talán térjünk rögtön a lényegre? – emelte fel szoknyáját, s készült lehúzni harisnyáját.

– Ne! – ült le a WC-re. – Ne!

– Nyugi, van nálam óvszer – fogta meg Erik kezét, hogy bugyijába csúsztassa.

– Azt mondtam, nem akarom! – ordított rá, mire a lány hátrahőkölt.

– Ilyen balfaszt! – igazította meg ruháját, s kisietett.

– Igazad van – motyogta, miután egyedül maradt –, az vagyok.

Egyedül ment haza, Feri szemmel láthatóan jól szórakozott egy szőkeséggel. Fejében kavarogtak a gondolatok. Kívánta a lányt, szóval nem lehet homár, de mégis olyanokat álmodik, melyekben az. Voltak barátnői, szerette őket a maga módján, s dobta is őket, mert a végén mindig kiderült, hogy nincsenek közös témáik. Egy darabig ki lehetett húzni a csókokkal, randikkal, szexszel, de az örökkévalóságig ez sem mehetett. Habár testileg kielégítették, lelkileg nem.

Aztán eszébe jutott Noel. Hiszen mit is tud róla? Nem városbeli, azokat ismeri, hanem vonattal vagy busszal jár be, talán egy faluból? Mindig Annával van. Vajon járnak? A lány furán nézett rá a héten. Talán féltékeny? De ha ők egy pár, lehet, most is együtt vannak.

Hirtelen különös érzés kerítette hatalmába, ahogy elképzelte Annát és Noelt csókolózás, ölelkezés közben. Hogy a lány fedezi fel azt a testet, mellyel egész héten álmodott, melyet ő izgatott ajkaival, ő ölelte karjaival.

– Homár, homár, homár – visszhangzott fejében, s nagyot sóhajtott. Talán jobb lesz utánaolvasni ennek az egésznek...

Noel a tévét bámulta, melyben egy gagyi horrorparódia ment. A délelőtt nagy részét átaludta, utána édesanyjának segített főzni, majd Annánál töltötte a délutánt, s a lánynak segített kiválasztani a sulibuliba szánt ruhát.

Persze úgyis együtt mennek, és egész este egymással táncolnak, de Anna szerette kicsípni magát. Az iskolában mindig visszafogottan viselkedett és öltözködött. Nem keltett feltűnést, ahogy ő sem. Néha elgondolkodott azon, vajon, ha a lány nem lógna folyton vele, már rég barátja lenne? Hiszen csinos, aranyos, kedves és megértő. Mennyivel könnyebb volna, ha nem Erik lenne minden gondolata immár harmadik éve. Ha nem rá vágyna, nem róla álmodozna...

Kikapcsolta a tévét, s oldalára fordult. Behunyta szemeit, s fantáziálni kezdett.

Erik egy széken ült, háttal neki. Gondolkodás nélkül odasétált, s szorosan átölelte.

– Hiányoztál – suttogta Noel félszegen.

– Te is nekem – szorította meg a fiú karját.

Mikor percek múlva sem engedte el, Erik gyanakodni kezdett.

– Mi a baj?

– Semmi – motyogta.

– Ne hazudj!

– Aggódok – mormolta.

– És miért?

– Miattad – fonta ölelését még szorosabbra.

– Hé, hé, nyugodj meg! – simogatta karját. – Gyere ide! – húzta maga elé. – Én jól vagyok. Vagyis nem – komorult el. – Még nem vagyok jól. Szükségem van valamire.

– Mire? – nézett rá kétségbeesetten.

– Erre – állt fel, s ajkaira simult. – Mmmm – vált el tőle elégedetten. – Nincs jobb az éltető csóknál.

– Bolond – bújt hozzá, s ismét átölelte. – Ne hülyéskedj, mikor ennyire aggódok miattad – motyogta.

– De hiszen nincs miért – csókolta homlokon. – Itt vagy velem és én boldog vagyok.

– Tényleg? – emelte rá sóvárgó tekintetét.

– Igen – mosolyodott el, majd csókban forrtak össze.

A szék hirtelen eltűnt, helyette egy franciaágy jelent meg mellettük. Erik lassan lefektette rá, s vetkőztetni kezdte.

– Várj! – tolta el Noel.

– Mi a baj? – nézett rá értetlenül.

– Gond lenne, ha most nem csinálnánk semmit? – kérdezte félénken. – Mármint semmi durvát.

– Hm, akkor mit szeretnél? – fürkészte smaragdzöld szemeivel.

– Hozzád bújni – motyogta, mire Erik nevetésben tört ki, Noel pedig égő arccal hátat fordított neki. Mikor ezt észrevette, hátulról átölelte.

– Bocsáss meg, csak olyan váratlanul ért.

– Túl lányos dolgot kértem?

– Nem, dehogyis – csókolt bele hajába. – Szerintem mindenkinek szüksége van gyengédségre. Kielégíteni a test vágyait, erre bárki képes, de a lelkét, az egészen más dolog.

– Azt hittem, te is olyan vagy – suttogta.

– Milyen?

– Akit csak AZ érdekel. Annyi videót láttam, és mindben...

– Férfiak vagyunk, persze, hogy érdekel minket... AZ – kuncogott. – De a videók tetemes része csak mese. Kielégítik egymást, és ennyi, mert a néző erre kíváncsi. Azonban az életben összekapcsolódsz a pároddal, eggyé váltok. Szereted őt, és ő viszont szeret, ez teszi lehetővé, hogy a szex ne csak szex legyen, hanem annál ezerszer több, a legcsodásabb szeretkezés a világon, mert akkor itt is kielégülsz – tette tenyerét Noel mellkasának bal oldalára.

– Hmmm – sóhajtott.

– Mi az? – csókolta meg nyakát.

– Féltékeny vagyok – mormolta.

– Mégis kire? – kuncogott.

– A volt... barátnőidre – suttogta. – Mert szeretted őket.

– És most mégis itt vagyok – fordította maga felé a fiút, s ajkaira tapadt.

Hosszú percekig játszadoztak egymás nyelvével, aztán Erik lassan továbbment, s célba vette Noel nyakát.

– Olyan, mintha a mennyben lennék – sóhajtotta kéjesen.

– Ennyire jó érzés? – nézett az égszínkék szemekbe.

– Igen – bólintott. – Bárcsak örökké így maradhatnánk...

Tűtűtű – hallatszott egy pittyegő hang az íróasztal felől. Noel riadtan nézett körül. Kibújt a takaró alól, s felkapcsolta a villanyt. Matek füzete alatt ott hevert telefonja, s jelzett, hamarosan lemerül.

– Csodás – húzta el száját. – Ennyit arról, hogy bárcsak örökké így maradhatnánk – ásította, miközben kikapcsolta a készüléket, majd leoltotta a villanyt, s visszafeküdt. Nem telt bele két percbe, már el is szenderedett.