A csütörtök hasonlóan kezdődött, mint a kedd. Azt hitte, az előző napok furcsaságai véget érnek, hogy Erik nem foglalkozik többé vele, ám amikor megérkezett, újból megállt az ajtónál.

– Most pedig tegyél úgy, mintha tanulnál – suttogta Anna. – Nehogy felnézz! A sármos herceg megint bámul. Most komolyan, már úgy érzem magam, mintha én lennék Jacob, és közéd és Edward közé állnék.

– Kösz, hogy egy lányhoz hasonlítasz – morogta halkan.

– Hát... Ami azt illeti, ha oda kerültök... – gúnyolódott, majd megölelte.

– Tudod, hogy ez lehetetlen. Ő sosem szeretne belém.

– Ahhoz nem kell szerelem – csípte meg arcát. – De akkor is, miért bámul már harmadik napja?

– Talán tettem valamit, amivel felbosszantottam.

– Ne hülyéskedj! – húzta meg fülét játékosan. – Még meg se merted szólítani.

– De figyeltem őt. Talán észrevette.

– Hm. Meglehet – sóhajtotta csalódottan. – Most már felnézhetsz, elment.

– Kezdek parázni – dőlt hátra. – Most már rá se nézhetek, mert észreveszi.

S tényleg így történt. Ha netán kósza pillantást akart rá vetni, valahogy mindig találkozott a tekintetük, így a harmadik óra után végképp feladta. Megfogadta, rá se néz többé.

Az osztály egyik fele elment német órára, míg ők a teremben maradtak angolozni az osztályfőnökkel. Noel nem aggódott, szerette és tudta a nyelvet, ahogy Anna is, ő már erősen edzett színésznői alakításaira, netán egy külföldi filmben. Az óra elkezdődött, s Kati néni, ahogy ők hívták, elmagyarázta a tananyagot, majd bekapcsolta a magnót, és feladatokat oldottak meg, ki mit hallott, ki mire lett figyelmes. Aztán jött a hidegzuhany. Az utolsó feladat az volt, hogy mindenki kap egy társat, és együtt eljátszanak egy párbeszédet. Senki nem ült egyedül, így azt hitték, padtársukkal kell elvégezniük a feladatot, de Kati néni egyszer csak mutogatni kezdett.

– Robi, te gyere ide Andrishoz! Viktor, te pedig menj oda Ferihez! Anna – nézett feléjük –, a te helyed Nelli mellett lesz. Erik, fáradj, kérlek, Noelhez!

S abban a szent pillanatban a fiú úgy érezte, szívrohamot kap. Nem nézett fel, remegve várta, hogy osztálytársa leüljön mellé.

– Most pedig – mondta hangosan, mire mindenki elcsendesedett –, kiosztom a párbeszédeket. Öt percetek van átnézni. Hajrá, fiúk-lányok!

– Akarod kezdeni? – kérdezte Erik.

– Nekem mindegy – motyogta szemlesütve.

– Akkor tessék – tolta közelebb a lapot, miután ő nem nyúlt hozzá.

Magában próbálta elolvasni, de szeme sarkából folyton őt figyelte.

– Mehet? – szólalt meg Erik.

– Igen – bólintott. – Good morning! – kezdett bele. – Can I have a black coffee, please?

– Espresso?

– Yes, please. I'm afraid there aren't...

– Hé, hé – kuncogott –, az már az én szövegem. És kihagytad a fánkot.

– Bocsánat – motyogta.

– Utálsz engem? – vágta neki a kérdést hirtelen.

– Tessék? – hökkent meg, de nem nézett fel rá.

– Mióta itt ülök, egyszer sem néztél a szemembe.

– Nem utállak.

– Akkor?

Düm. Düm. Düm. Düm. Noel csak ennyit hallott visszhangzani fülében. Tekintetét óvatosan csúsztatta egyre feljebb, mígnem elért Erik smaragdzöld szeméig. Ilyen közelről még káprázatosabbnak tűnt. Újra összekapcsolódtak, s mintha az idő megállt volna körülöttük. Nem látott gyűlöletet a fiú szemeiben, csupán értetlenséget, s talán némi félelmet, habár fogalma sem volt, egy menő kosaras, akit imádnak a lányok, mitől félhet. Aztán, mintha álmodna, Erik arca közeledni kezdett felé, nagyon-nagyon lassan.

– Az idő lejárt – szólalt meg Kati néni. – Lányok – fordult Annáék felé –, veletek kezdjük.

A varázslat, mely kettejük között volt, elillant, s míg bírta erővel, elfordította fejét, s a papírlapra meredt.

– Én mondom, valami történt vele – fakadt ki Noel a vonaton. – Komolyan azt hittem, hogy meg fog csókolni a fél osztály előtt.

– De nem tette. Különben is, jobban jártál volna – öltötte ki nyelvét.

– Ne hülyéskedj! Ha Kati néni meglát...

– De nem látott meg. Ne parázz már annyit!

– Nem tehetek róla – sóhajtotta. – A frászt hozta rám.

– Azt hittem, ez minden álmod.

– Ja, ha kettesben vagyunk, nem pedig az angolóra kellős közepén. Különben is, az álmok csak álmok, azért vannak, hogy kiéljük azt, amit nem merünk, vagy nem tehetünk meg.

– Ááá, szóval berezeltél.

– Persze, hogy berezeltem. Egy magamfajta nem álmodhat arról, hogy boldogan él a hetero szerelmével, míg meg nem hal.

– Úgy látszik, Erik nem is annyira hetero – vigyorgott kajánul. – Abban semmi baj nincs, ha ki akarja próbálni, nem igaz?

– Nem tudom – motyogta. – Ha utána eldobna, én nem akarnék a sulinkban maradni.

– Ez most komoly? – kerekedtek ki szemei. – Képes lennél itt hagyni engem, a legjobb barátnődet, aki megtanított csókolózni, aki évek óta őrzi a titkodat, aki szeret téged?

– Nem tudom – dőlt hátra –, ha megsebezne, talán mindent hátra hagynék.

­ – Talán bolond vagyok, hogy még mindig próbálkozok – gondolta Noel, de kulcsra zárta ajtaját. Szülei már lefeküdtek. Ha korán akart könnyíteni magán, valaki mindig megzavarta, de már tíz is elmúlt, s habár reggel korán kell kelnie, és alaposan ki fog fáradni, ha sokáig szórakozik, de végre végig akarta csinálni.

Ahogy Erik egyre többször figyelte, annál jobban vágyott rá. Már nem csak a csókjára, az érintéseire, de arra is, hogy ő kényeztesse. Annáéknál nyáron néztek melegpornót, de akkor még sokkolta a dolog. Elvégre biztos ő lesz alul, és ahogy olvasta, tudta, fájni fog, ha majd megtörténik. Persze sose hitte el, hogy Erik lesz neki az első, de szerette volna. Hiszen ő volt az első és egyetlen fiú, akire szemet vetett, aki ráébresztette, meleg.

Kényelmesen elhelyezkedett, s nadrágjába nyúlt.

Erik egy franciaágyon ült, meztelen talpa a hotelszoba szőnyegét súrolta. Ismét öltönyt viselt, amitől nem csak idősebbnek, de szexisebbnek is tűnt.

– Már vártalak – simított végig kezével a selymen. – Gyere! – nyújtotta felé karjait.

Noel óvatosan közelített.

– Nyugi, nem harapok – vigyorgott –, csak, ha te is akarod.

Megfogta Erik kezét, mire a fiú magához húzta, s átölelte derekát.

– Nem akarsz üdvözölni? – pillantott fel rá, de Noel értetlen képet vágott. – Egy csókkal talán? – nyalta meg ajkait.

– De – bólintott, s félénken lehajolt, majd a fiú ajkaira simult.

Bizsergető érzés járta át, egyrészt az édes csóktól, másrészt a szoros karoktól, melyek féltőn ölelték. Aztán a percek teltével egyre szenvedélyesebbekké váltak, s Noel zihálva szakadt el tőle.

– Hmmm... – sóhajtotta Erik –, pedig pont kezdtünk belemelegedni.

– Egy kicsit gyors – motyogta.

– Pedig, ha tudnád, mennyire vártam már erre – húzta le, hogy ajkaik egyesüljenek egy rövidke csók erejéig. Még egy lány sem izgatott fel ennyivel.

– Tényleg? – nézett rá elképedve.

– Igen – bólintott. – Azt hittem, ez lehetetlen, de úgy látszik, csak a megfelelő személyt kellett megtalálni – csókolt bele a fiú tenyerébe. – És számomra te különleges vagy.

– Te is nekem – suttogta, majd újra Erik ajkaihoz hajolt.

A fiú gyengéden simult szájára, s közben megszabadította pólójától. Aztán csókolgatni kezdte felsőtestét. Gyengéden megharapdálta, s megnyalta mellbimbóját.

– Ez tetszik? – nézett fel rá kíváncsian.

– Igen – bólintott kipirulva, majd elkezdte kigombolni Erik ingét.

– Várj! – állította le, mikor előbukkant csupasz mellkasa. Gyorsan megszabadult a zakótól és az ingtől. – Így egyszerűbb – vigyorgott, majd kigombolta Noel nadrágját, s lehúzta róla. A fiú egy szál alsóban tette meg ugyanezt osztálytársával. – Gyere! – vonta magára, s testük összesimult.

Tapasztalatlansága ellenére próbálta a legtöbbet nyújtani. Ajkaival érintette az izmos felsőtestet, s egyre lejjebb csúszott, habár nem érezte késznek magát erre.

– Hé, hé! – állította meg Erik. – Mintha valaki azt mondta volna, hogy túl gyorsan haladunk.

– De... ezt minden lány megteszi, nem? – nézett rá ártatlanul.

– Nem. Embere válogatja. Nem mindenki szereti.

– De te szeretnéd? – motyogta félénken.

– Hé, ezt ne csináld! – csókolta meg. – Nem ér ilyen dolgokkal feltüzelni. Szeretnéd megtenni?

– Nem tudom... Félek – suttogta. – Ez lesz nekem az első.

– Komolyan próbára teszel – harapdálta meg a fülét játékosan. – Van egy ötletem.

A hátára fektette Noelt, s lehúzta róla alsóját, majd ő is levette sajátját.

– Végre láthatlak így – simult ajkaira.

– Én is – mosolyodott el.

– Most pedig a következőt tesszük. Tudod, mi az a hatvankilenc?

Noel félénken bólintott.

– Akkor tisztában vagy vele, hogy én is azt fogom tenni, amit te.

Újabb bólintás.

– Még én se csináltam, úgyhogy nézd el, ha béna leszek – mosolygott.

– Nem leszel – ölelte át hirtelen. – Semmit nem élveztem jobban, mint hogy veled lehetek – súgta a fülébe.

– Mondtam, hogy ne csináld ezt – tapadt ajkaira, mihint elhúzódott –, már így is alig bírok magammal.

Lassan eltávolodott tőle, s megfordult, lábát átvetette a fiú feje felett, így mind a ketten szembekerültek egymás férfiasságával.

– Szólj, ha nem akarod! – mondta Erik, miközben ujjai közé fogta Noel merevedését.

– Nem, menni fog – válaszolta, s ő is hasonlóan tett.

Próbált az Annával közösen megnézett videókból ihletet meríteni, hogyan is csinálja, de mikor érezte, hogy Erik a szájába vette, megdermedt. Mintha villámcsapás érte volna, csak nem elektromosság, hanem melegség öntötte el. A következő pillanatban óvatosan megnyalta a fiút, aki erre megrezzent. Tudta, ő is ugyanazt érzi, s ettől még izgatottabb lett. Örömet szerez Eriknek, sőt kielégíti őt. Félelmét kezdte elfújni a gyönyör. Osztálytársa nem állt meg, tovább kényeztette őt, s ő is ugyanígy akart tenni. Szájába vette, s izgatni próbálta, de minden olyan nehézkesnek tűnt. A fiú egyre jobban csinálta, s már nem bírt koncentrálni.

– Erik, hagyd abba! – nyögött fel, miközben ökölbe szorította ujjait. – Elmegyek.

Noel zihálva nyitotta ki szemeit. Még ott lebegett előtte Erik arca, férfiasságát tűz emésztette, habár már rég elélvezett.

– Végre – sóhajtotta. – Nem zavart meg senki.

Pár másodpercig hallgatózott, de nem észlelt semmit. Ezek szerint elég csendes volt.

Zuhanyzás után, mikor végre álomra hajthatta fejét, ismét Erik jutott eszébe, s az, ahogyan az iskolában viselkedett vele. Talán túl sok lenne az Égiektől azt kérni, hogy a fiú szeresse őt? Meglehet. De érezte, ha így mennek tovább a dolgok, még jobban a rabja lesz Eriknek, s még jobban fog fájni, ha csalódnia kell.

Erik fuldokolva ült fel ágyában. Pólója nedvesen tapadt felsőtestére. Egy percig próbált erőt venni magán, hogy leküzdje hányingerét, s végül sikerült neki.

– Mi a fene volt ez? – motyogta idegesen, szinte reszketve. – Ezt nem tehettem, nem én voltam. Csak egy borzalmas álom volt, egy borzalmas álom, egy borzalmas álom – ismételgette, miközben karjaival átfonta térdeit. – Én sose tennék olyat. Gusztustalan – fintorodott el, s ahogy ezt kimondta, felötlött benne barátnői képe, akik ugyanezt tették vele. Ő csak élvezte, hogy szájukkal kényeztetik őt, sose hitte, hogy ilyen undorító is lehet.

Álmában persze más volt, ott teljesen fel volt tüzelve. Nem gondolkodott, csak cselekedett. Annyira kívánta a fiút, hogy...

– Rossz álom, rossz álom – dülöngélt még mindig. – Ez már túl sok nekem – nyöszörögte, s csak órákkal később nyugodott meg annyira, hogy álomra merte hajtani a fejét.