∘✩ 5 ✩∘

– Hogy állsz? – szólok be a próbafülkében öltözködő Violetnek.

Már több mint két órája ebben a boltban rostokolunk, és míg én már eldöntöttem, mit szeretnék vásárolni, Vee továbbra sem képes választani. Egy halom ruhával vonult be a fülkébe, hogy felpróbál mindent, de ennek is már jó ideje. Ha nem kicsattanó energiájáról lenne híres, attól félnék, elaludt a ruhakupacon.

– Az utolsót próbálom – válaszol. – Mindjárt megvagyok.

– Jó. Nem sürgetni akarlak, de – nyújtogatom a nyakam, és a próbafülkék előtt álldogáló emberek sokaságát figyelem – elég hosszú sor. Úgy látszik, nem csak téged érdekel a tavaszi kollekció.

Karomon két felsővel, egyik lábamról a másikra helyezve a súlyom előszedem a telefonom, és megnézem az értesítéseimet. Az osztálycsoportban valamiről nagyban megy a vita, de ez most jelen pillanatban nem érdekel, így csak Samnek válaszolok, aki a napomról érdeklődik. Utoljára fél órája volt elérhető, úgyhogy pár üzenet után elrakom a mobilt, és az ajtóként szolgáló függönyt szuggerálom, telepatikusan üzenve Violetnek, hogy igyekezzen, mert el kell mennem pisilni.

– Itt is vagyok. – Gyorsan felakasztja az állványra a nem kívánt darabokat, majd felém fordul. – Mehetünk fizetni.

✧

Este hat körül érek haza a plázából. Miután kivásároltuk magunkat Vee-vel, beültünk egy kávézóba sütizni, és közben a lelkünket is kibeszéltük. Jólesett egy teljes napot a barátnőmre áldozni, és az együtt töltött idő alatt vált számomra nyilvánvalóvá, mennyire is természetesnek veszem a barátságát és azt, hogy mellettem áll. Noha egy kapcsolat két emberen múlik, így mindkét félnek bele kell tennie magát, hogy működni tudjon a dolog. Újra feléled bennem a bűntudat, amiért az utóbbi időben jelentősen elhanyagoltam őt, és meg is említettem neki, mennyire rosszul érzem magam emiatt, de ő megnyugtatott, hogy ismer és tudja, milyen elfoglalt vagyok, és hogy ezentúl majd igyekszünk több időt fordítani egymásra.

Egész nap nem láttam Samet, és valamiért sokkal jobban hiányzik, mint máskor, így írok neki, hogy ha ráér, jöjjön át. Caleb az egyik osztálytársánál van szülinapi bulin, a szüleim pedig valamit intéznek. Egyébként fogalmam sincs, hol vannak, anyu csak annyit mondott, hogy el kell ugraniuk valahova, és majd jönnek. Így aztán az enyém a ház, aminek örülök is, meg nem is, mert kissé félek egyedül otthon lenni, ha viszont Sam átjön, akkor mégiscsak kellemesebb együtt lennünk a többiek jelenléte nélkül.

A gondolataimból a telefonom hangja zökkent ki, Sam üzent, hogy tíz perc, és itt van. Amíg rá várok, magamra kapok egy melegítőnadrágot és egy spagettipántos topot, és a konyhában összevágok magamnak egy almát. Éhes vagyok, viszont este már igyekszem nem sokat enni, így aztán marad az alma.

A szobámba sétálva elpakolok néhány dolgot, majd eszembe jut, hogy van egy kis leckém, ezért aztán matekpéldákat oldok, amíg Sam meg nem érkezik.

– Szia – ugrok rá, a lábamat a dereka köré kulcsolva.

Mosolyogva kap el, és a combomnál tartva a számra hajol. Becsapja maga mögött az ajtót, majd a falnak dönti a hátam. Hosszan csókol, nyelvével az alsó ajkamon végigsimítva kér bejutást a számba. A tarkójánál megragadva húzom magamhoz még közelebb, és az egész világmindenséget kizárva csókolom. Csak vele foglalkozom – a lénye betölt, puha, meleg ajkait szorosan az enyémekre zárja, keze a fenekemre csúszik. Amikor enyhén a számra harap, apró nyögés tör fel belőlem. Felmordul, és még intenzívebben, még nyersebben csókol. Semmi gyengédség nincs a mozdulataiban, olyan, akár egy kiéhezett vadállat.

– Sam – sóhajtok fel, amikor a számról áttér a nyakamra, és csókokkal halad a kulcscsontom felé. – Menjünk a szobámba.

Továbbra is a karjában tartva vonul végig a folyosón, majd a szobámhoz lépve becsukja mögöttünk az ajtót. A szájával a nyakamat kényezteti, miközben az ágyhoz lépve hanyatt dönt a matracon, és fölém hajol. A hajába túrok, gyengéden meghúzom a puha tincseket, miközben ő már a pólóm alatt matat. Kissé megemel, hogy le tudja rólam húzni a melltartóval együtt, majd a szájába veszi az egyik mellemet, és a nyelvével a bimbómat kényezteti. Nyöszörgés tör fel belőlem, hátracsuklik a fejem, és úgy érzem, minden porcikám lángra kapott. A lábam köze egyre inkább lüktet, és elmondhatatlan kéjvágy tör rám. Leráncigálom róla a pólót, és kigombolom a nadrágját, amikor a kezemet megfogva megállít a mozdulatban.

– Diana – néz a szemembe komolyan –, biztos? Tényleg akarod?

– Igen – felelem teljesen őszintén, és izgatott remegés fut végig rajtam. –  Teljesen biztos.

Jólesik, hogy ennyire óvatos és körültekintő velem és az érzéseimmel kapcsolatban, de jelen pillanatban alig bírok magammal. Lerángatom a nadrágját, és a bokszerére meredve nagyot nyelek. A férfiasságát látva mintha kissé bizonytalanság lenne úrrá rajtam, de Sam fölém hajol, és megnyugtató csókot nyom a számra.

– Óvatos leszek – ígéri meg.

Apró csókokkal halad végig a nyakamtól a melleim között egészen a hasamig, majd a bugyimhoz érve egy pillanatra felnéz rám, a beleegyezésemre várva. A kezemmel gyengéden megrántom a haját, ezzel jelezve neki, hogy mehet tovább. Lehúzza rólam a bugyit, majd az egyik ujjával lassan belém hatol. Visszafojtom a feltörni készülő sikolyt, amikor még egy ujja csatlakozik. A hátam ívbe görbül, és hangosan zihálok, miközben a testemen remegés fut végig, és olyan, mintha a bőrömet áram érné.

– Sam – nyöszörgök, amikor az ujjával megtalálja azt a bizonyos pontot, és simogatni kezdi. – Kérlek...

– Mit kérsz? Mondd ki – utasít, és felgyorsítja a mozdulatait.

– Akarlak. Téged – nyögöm ki, és csalódott kiáltás hagyja el a számat, amikor kihúzza belőlem az ujjait.

A földre dobott nadrágjához nyúl, és kivesz a zsebéből egy óvszert. Felhúzza a gumit, majd rám hajol, és megcsókolva belém hatol. Csókja elnyeli a sikolyomat, a lábamat még inkább széttárva igyekszem őt mélyebben magamba fogadni.

– Nem megy – pihegek, amikor érzem, hogy ennyi volt. – Sam, túl nagy.

– Mindet – feleli ellentmondást nem tűrően, és kisimítva az arcomból a hajamat, a szemembe néz. – Képes vagy rá.

A tarkóját megragadva húzom le a száját a számhoz, és hevesen megcsókolom. Fél karjával mellettem támaszkodik az ágyon, a másikkal a hajamba túr, és fokozatosan hatol egyre mélyebbre.

– Jól vagy? – suttogja két csók között, mire csak bólintok, megszólalni nincs erőm.

Begyorsít, a mozdulatai egyre vadabbak és erőteljesebbek, én pedig úgy érzem, bármelyik pillanatban felrobbanhatok. A feszültség egyre nő bennem, majd egy sikollyal együtt távozik a testemből. Sam felnyög, és ő is elélvez, majd mellém heveredve az ágyon magához húz. A mellkasára hajtom a fejem, és a szívverését hallgatva lehunyom a szemem. Jóleső fáradtság lesz úrrá rajtam, mégsem akarok elaludni, és elvesztegetni a Sammel töltött értékes perceket.

– Mi jár abban a csinos kis fejedben? – simít végig a hajamon, a tincseimmel játszadozik.

– Csak örülök neki, hogy itt vagy – felelem őszintén.

Puszit nyom a fejem búbjára, és szorosabban magához von.

– Szeretlek – mondja ki halkan azt a szót, amitől eláll a lélegzetem.

Felemelkedem a mellkasáról, hogy a szemébe tudjak nézni, nyílt tekintete megerősít abban, hogy jól hallottam őt az imént.

– Nem muszáj kimondanod, kiscsillag – simít végig a hüvelykujjával az ajkamon. – Nem gond, ha még nem állsz készen. Csak azt akartam, hogy tudd, hogyan érzek.

– Én is szeretlek – felelem neki. Nem gondolkozom azon, korai-e még ezt kimondani, mert úgy érzem, helyesen cselekszem. És mert megérdemli, hogy ezt hallja tőlem.

Kissé felemelkedik az ágyról, hogy meg tudjon csókolni, és a nyakamat megragadva nyomja a száját az enyémre. Belemosolygok a csókba, majd halk nevetés buggyan ki belőlem, amikor hirtelen fölém kerekedik, és lenyom a matracra.

– Mikor jönnek haza a szüleid? – motyogja a számra, de a keze már a mellemet simogatja.

– Egy darabig még biztosan nem – nyugtatom meg, noha igazából fogalmam sincs. És most nem is akarok ezzel foglalkozni.

Sam keze végigvándorol a testemen, én pedig boldogan engedem át magam az érintése kiváltotta érzéseknek.

_________________________

to be continued
08/09

•

kedves olvasóim!
újabb hét, újabb rész. köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem, elnyerte tetszéseteket.

következő fejezet pénteken!

további platformok
instagram: ddorciiwrites
tiktok: ddorciiwrites

sok puszi <3