∘✩ 7 ✩∘

A délután gyorsan elrepül: az edzés viszonylag sikeres – már ami a bonyolultabb ugrásokat illeti –, és a mozizás is jól alakul Sammel. Mint ahogy azt neki is említettem, nem néztem utána, miről szól a film, csupán azt tudtam, hogy a kedvenc színésznőm játssza a főszerepet. Így aztán kíváncsian vártam, de nagy bánatomra nem igazán tetszett. Számomra túl ijesztő volt, ezért végig Sam kezét szorongattam, és az ujjaimon keresztül figyeltem csak a vásznat. Sam persze jól szórakozott rajtam, és nem győzte hangsúlyozni, hogy ő előre megmondta, hogy ez lesz. A moziteremből kisétálva bevallotta, hogy ő egyébként élvezte, úgyhogy örülök, hogy legalább egyikünk értékelte az általam választott filmet.

– Mit csinálsz suli után? – érdeklődik Violet az ebédszünetben.

Egyikünk sem jár ebédre, ezért a folyosókra kihelyezett kanapék egyikét foglaljuk el. Kipakoljuk az otthonról hozott kajáinkat, ami az ő esetében két különböző szendvics, lekváros bukta és egy csomag csipsz, az én esetemben pedig egy doboz cézár saláta.

– Tanulnom kell – felelem, miközben előkeresem a villámat, ami valahol a táskám mélyén lapul. – Brandon orvoshoz megy, ezért elmarad az edzésünk, Samnek pedig meccse van. Idegenben. Szóval kihasználom a helyzetet, és megcsinálom az olvasónaplót irodalomra. – Megtalálom a villát, felbontom a salátát, és belekóstolok. Egész délelőtt nem ettem semmit, így a gyomrom megkönnyebbülten fogadja az ételt. – És te?

– Nekem szabadom van – vágja rá Violet, és a szendvics csomagolásával zörög. – Jaj, mégsem – kap a fejéhez, és arca csalódott vonásokba rendeződik, mint mindig, amikor eszébe jut, hogy valamiről elfeledkezett –, matekoznom kell. Holnap írunk. – Beleharap a szendvicsébe, és közben valamit gyorsan pötyög a telefonján, majd felnéz a kijelzőből, és ismét megszólal. – Csak mert arra gondoltam, csinálhatnánk valamit. De akkor mégsem.

– Sajnálom – húzom el a szám, mert tényleg szomorúnak tűnik. – De tanulhatunk együtt, ha gondolod – vetem fel az ötletet, hátha sikerül felvidítanom. – Egy kávézóban – teszem hozzá, mert tudom, hogy a kávé a gyengéje. Ahogyan az enyém is.

– Tényleg? – csillan fel a szeme. – Ez, mondjuk, jó ötlet. Legalább majd fogsz tudni nekem segíteni, ha elakadnék.

– Persze, de az olvasónaplót mindenképp be szeretném fejezni – közlöm vele, hogy tudja, nekem is vannak prioritásaim. És, természetes módon, a tanulmányaim elsőbbséget élveznek.

Violet bólint, majd megegyezünk, hogy mikor találkozunk, mert előtte haza kell vinnem Calebet, majd elkísérni őt fociedzésre, és csak utána érek rá.

A kanapén üldögélve eszegetünk, és mindenféle apróságról csevegünk, mint például Sam, Violet és Logan ügye, hogy milyen undorító a mai ebéd szaga, vagy hogy inkább édeset vagy sósat ennénk-e életünk végéig. Csak a szokásos.

✧

– Jó legyél, majd anyu jön érted – nyomok egy puszit az öcsém feje búbjára.

A tornaterem ajtajában állva figyelem őt, ahogyan odasétál a többiekhez. A gyereksereg lassan bemelegíteni kezd, én pedig pár percig még nézem az edzést, és csak utána indulok haza. A táskám a vállamon lóg, az anyag feszül a könyvek és a laptopom súlya alatt, ezért fél kezemmel az aljánál tartom a biztonság kedvéért. A kávézó, ahol a találkozót beszéltük meg Violettel, a gimi közelében van, pár utcányira az épülettől, bent a városban. Nincs messze Caleb sulijától, így komótosan haladok az enyhén jeges aszfalton, ami még a pár nappali ezelőtti havazás nyomait viseli. A jég néhol töredezett, apró foltokban takarja a járdát, és alaposan oda kell figyelnem, nehogy elcsússzak.

Pár perces sétával, a helyzethez képest gyorsan sikerül a kávézóba érnem, és az ajtón benyitva egy pillanatra megtorpanok, kiélvezve az arcomnak csapódó meleg levegőt. A helyiségben kakaó, őrölt kávé és fahéj illata kering, a falak meleg barna színe harmonizál a kerek asztalokról lelógó krémszínű abroszok árnyalatával.

A kávézó eléggé tömve van, de sikerül találnom néhány szabad helyet. Leülök a sarokba, és előveszem a telefonom. Csak az időt nézem meg, mert úgy érzem, korán jöttem, de annyira mégsem: pár perc van csupán hátra a megbeszélt időpontig.

Leveszem a kabátom, és kipakolom a dolgaimat az asztalra. Hamarosan megjelenik a pincérnő, aki felveszi a rendelésem – illetve rendelésünket, mert Violetnek is választok italt –, majd magamra hagy. Vee még mindig várat magára, ezért kinyitom a tankönyvet és bekapcsolom a laptopom. Elkezdek írni az olvasónaplón, az ujjaim fürgén járnak a billentyűzeten, időközben a kávék is megérkeznek. Két oldal legépelése után eszmélek csak fel, hogy már jó ideje dolgozom, Violet azonban még mindig nem érkezett meg. A telefonomat a kezembe véve megnézem az értesítéseimet, de nem jött tőle üzenet. Értetlenül és kissé aggódva írok neki, de – bár elérhető – nem válaszol. Nem tudom mire vélni a helyzetet, így végül felhívom, és visszafojtott lélegzettel számolom a másodperceket, míg fel nem veszi.

– Hol vagy? Minden rendben? – szalad ki a számon, amikor beleszól a telefonba.

– Sajnálom, Diana. Közbejött valami – magyarázkodik, a hangja furán cseng.

– Mi történt? Baj van? – kérdezem rögtön, aggódva. Nem szokta csak úgy lemondani a megbeszélt programot, ezért úgy érzem, jogosan érdeklődöm.

– Magánügy – feleli tömören. – Ugye, nem baj?

– Nem, persze, hogy nem, de... jól vagy? – Zavarodottan meredek magam elé, miközben az ujjaimmal a telefont szorítom a fülemhez. – Írhattál volna, hogy tudjam, mégsem jössz. – Nem akarok neheztelni rá, vagy számonkérni őt, mégsem tudom megállni, hogy ne fejezzem ki enyhe csalódottságomat a történtekkel kapcsolatban.

– Én sem így terveztem. – Violet feszülten válaszol, majd hallom, ahogyan a vonal túlsó végén mély levegőt vesz. – Nem lehet mindig az, amit te akarsz.

Ingerült szavai belém fúródnak, és annyira megsebeznek, hogy kell néhány másodperc, amíg összeszedem magam, hogy válaszolni tudjak.

– Azért ajánlottam az együtt-tanulást, mert szomorúnak tűntél, amikor említettem, hogy nem érek rá – felelem kimérten, és igyekszem, hogy a hangomból ne érezhesse, mennyire megbántott az előbb. – De mindegy. Szép délutánt. – Kinyomom a telefont, és lecsapom a laptop tetejét.

Sebtében elpakolom a dolgaimat, és közben próbálok nem az imént lefolytatott párbeszédre gondolni. Nem sikerül. Violet szavai mintha beleégtek volna az agyamba, megállás nélkül visszhangoznak elmémben, és nem hagynak nyugodni. Dacosan törlök le egy árva könnycseppet, ami a többitől elszabadulva legördül az arcomon. Gyűlölöm, hogy a dühöm a sírást hozza ki belőlem.

✧

Violettel egész délután nem beszélünk, ő nem keres, én pedig feleslegesnek tartom, hogy zaklassam. Elvégre elfoglalt, vagy mi. Hiába haragszom rá, vagyis a helyzetre és az érzésre, amiben hagyott, egy aprócska aggodalom mégis van bennem a hívásával kapcsolatban. Attól félek, valami komoly történhetett, mivel ismerem őt, és tudom, nem mondana le egy programot – főleg nem egy kávézást – valami semmiségért. Legalábbis eddig még sosem volt erre példa, és nem hiszem, hogy most kezdené el ezt az új szokását.

A szobámban, az ágyamon fekszem, és a kezemet a tarkómon összekulcsolva a plafont bámulom. A kávézóból a telefonhívást követően azonnal eljöttem, egy ideig az utcákon bolyongtam, és élveztem a pelyheket az arcomon, amik a késő délutáni hóesés hírnökei voltak. Lassan sétálgattam a hóban, és próbáltam elfelejteni mindent. A tájat figyeltem, nagyokat szippantottam a hideg levegőből, és a járókelők tömegében haladtam komótosan hazafelé.

✧

– Diana, itthon vagy?

Valószínűleg elnyomhatott az álom, mert anyu hangjára riadok fel. Felülök, és megdörzsölöm a szemem, majd kisétálok a konyhába egy pohár vízért. Anyu a tűzhelynél áll, és valami levest főz. Amikor belépek a helyiségbe, érdeklődő pillantást vet rám.

– Jól vagy, kicsim? Hogy telt a napod?

– Oké volt – vonom meg a vállam, és egy tiszta poharat a csap alá téve töltök magamnak inni. – Suli, utána meg Vee-vel tanultam. – Megremeg a hangom, de nem megyek bele a részletekbe. Nem hiszem, hogy anyu tudna bármit is mondani a helyzetre, amitől én jobban érezhetném magam, és egyébként sem akarok a történtekről beszélni. Csak el akarom felejteni azt a párbeszédet.

– Akkor miért vagy ilyen bánatos? – érdeklődik tovább, a hangja lágy, és főzés közben óvatosan az arcomra pillant. – Aggódom érted. Mintha valami nagyon nyomná a lelked.

– Nincs semmi – nyugtatom meg azonnal, de valamiért belém hasít a bűntudat, amit azután szoktam érezni, hogy hazudok neki. – Illetve néha egy kicsit sok minden – javítom ki magam, amikor kétkedően felvonja a szemöldökét.

– A verseny miatt izgulsz? – folytatja a kérdezősködést együttérzőn.

Bólintok, nem igazán tudom, mi mást mondhatnék.

– Minden rendben lesz, drágám. – Mellém lép, és megsimítja a karom. A szemembe nézve próbál egy kis lelkesedést csempészni a hangulatomba. – Lefogadom, hogy tökéletesen szerepeltek majd Brandonnel, utána pedig megünnepeljük, hogy vége az idei szezonnak. Az eredménytől függetlenül. Mit szólsz? – Halvány mosollyal az arcán beszél, szavai biztatóak és a lelkemet simogatják.

– Jól hangzik. – Átölelem, és lehunyom a szemem. Illata a gyerekkoromat idézi, eszembe jutnak az óvodás évek és a nyári délutánok, a koszorúfonás és a nagyszüleim farmján töltött napok. Elönt a nosztalgia, és egy pillanatra azt kívánom, bárcsak vissza tudnám forgatni az idő kerekét, hogy újraélhessem az emlékeket, amelyek már halványulni látszanak elmémben. – Szeretlek, anyu.

– Én is szeretlek, kicsim – simogatja meg a hátam, és egy puszit nyom a fejemre.

– Mit főzöl amúgy? – érdeklődöm, miután elengedem őt, mert hallom, hogy a tűzhelyen már valami forr.

– Egy kis húslevest vacsorára. Fogsz enni?

– Nem vagyok éhes – vágom rá gyorsan, mire összevonja a szemöldökét, és úgy fürkészi az arcom.

– Ettél valamit ebéd óta?

Nemet intek a fejemmel, és egy sóhajt elfojtva
meggondolom magam.

– Egy kicsit mégis kérek.

_________________________

to be continued
08/23

•

kedves olvasóim!
úgy érzem, megismerhettük violetet egy újabb oldaláról. ethan továbbra sincs jelen - tudom, tudom - de egyelőre még nincs itt az ideje. sajnálom, hogy váratlak titeket, de úgy érzem, a történet még nem tart ott, ahol azt mondhatnám, most már jöhet a love interest.

következő fejezet pénteken!

további platformok
instagram: ddorciiwrites
tiktok: ddorciiwrites

sok puszi <3