Sziasztok!

Meg is érkeztem az első résszel, ami egy jelenleg aktuális időszakhoz kapcsolódó történetemről szól ✨️

Úgy nyár óta tervezgetem, írogatom ezt a sztorit, egy picit kipróbálom magam a krimi műfajban — eddig borzasztóan élvezem, viszont egyelőre nagyon mellékes a többi mellett, évek telnek még el mire elkészül és az egyik karácsonykor publikálni fogom 🥰

Az is csak az én beteg elmémet igazolja, hogy karácsonykor is nem egy kedves kis sztorit írok, hanem egy krimit... 😃

Addig is, ha már karácsony van, elhoztam a fülszövegét, így se hagylak titeket karácsonyi sztori nélkül (címe egyébként még nincsen, aztán a végén lehet marad a Karácsonyi krimi, miután hónapok óta csak így hivatkozok rá.) 🎀

✧

Karácsony.

Mindenkinek más jut eszébe róla. Hó. Ajándék. Karácsonyfa. Lakoma. Fahéjillat. A kandalló. Otthon. Család.

A Chapman-családnál is mindig karácsonykor volt az évben az egyetlen családi összejövetel. És ezt a hagyományt a világháború sem törhette meg. Azóta már majdnem húsz év eltelt, Michael és Teresa Chapman azonban minden évben kitartóan fenntartották a hagyományt. Először még csak gyermekeikkel, aztán azok házastársai is csatlakoztak, majd később a házaspár unokái is. Mindig egyre többen voltak.

Ám 1963 karácsonya más. Az egymással évek óta viszályt folytató négy testvér idén még ridegebb. Nem beszélnek, nem néznek a másikra. Szerencsére van, ami újból összehozza őket. Vagy inkább sajnálatra. Karácsony reggelén egy éles sikítás után holtan találják édesanyjukat. Megölték.

De mégis ki lehetett az? Csak a családból lehetett. A menye, akivel soha nem jött ki jól? A legidősebb unokája, akit mindig bántott? Fia, aki nem bírta elviselni a szabályait? Vagy talán a saját férje?

Persze, nem csak ők lehettek. Akárki lehetett. Mindenkinek volt indítéka. De ki tenne ilyet?

A fiatal, ám annál sikeresebb nyomozónő színre lép. Akármilyen ára van, kideríti, ki a gyilkos. Oldalán azzal a felügyelővel, aki visszarántja őt, ha túl messzire menne.

✧

2024. december 25.
𝖊𝖒𝖘𝖟