- Na de ezt hallgasd! - fordultam végül oda szinte fülig érő szájjal. - Valaki rámírt! Akiről kiderült hogy Chan!
Már nem instán ír hanem már kakaotalkon is! De írtó cuki. -szinte egy szusszra mondtam ezeket egybe el
- várj várj várj ...- szakított félbe - Chan? Az...öhm az valami Kínai ugye? - nézett rám érthetetlenül.
- Koreai te balfasz! Hogy mondhatsz ilyet??? hát igen... Mondhatom is neked. -mérgesen lesütöttem a szemem.
-jó, bocs na... Balfasz vagy te! Én csak tudatlan. - nyujtotta felém a nyelvét.
-mi vagy te 4 éves? Vagy inkább leharapjam én a nyelved?- felvont szemöldökkel fenyegettem tovabb.
Visszahúzta a nyelvét majd húzott magához picit.
-na jó... Komolyra véve a szót, ki ez? Mutasd meg! - nézett rám kiskutya szemekkel... Na olyankor már nem tudok rá haragudni.
- Bang Chan. -majd fogtam a telefonom és kerestem képeket benne.. uhm. Akkor realizálódott bennem a dolog hogy több mint 1000 képem csak róla van- nézd!
- hű... Helyes és ...
- nem kicsit - vágtam a szavába - és aranyos... Ha persze ő az... Kicsit kételkedek.
- remélem, de azért féltelek. - majd jobban hozzambujva megölelt. - csajos, de ne tegyél hülyeségeket.
- ugyan?! Én?! - pf... Kérdeztem gúnyosan. igen én... Elég sok van már mögöttem. Kezdjük azzal, ha szerelemről van szó, szinte elvesztem az eszem...
-de tényleg. Nem akarom, hogy átverjenek és aggódnom kéne utána miattad. - láttam a szemébe hogy komolyan gondolja miközbe megszakitotta az ölelésünket.
- Hát ... Egyszer élünk. De mi rossz sülhet ki ebből? - ugyan. Csak a túlgondolásom, az elég rossz már alapjáraton. - amúgy meg nem árt ha végre valaki mást is zaklatok a gondolataimmal mint téged- néztem rá mosolyogva majd elnevettem magam.
-de komolyan. Mit írt?

Percek teltek el. Mikor egyszer csak megszólalt és kibujt a telefonomból.
- ahhw az a kép róla baszki! - szinte sipákolt - Meg ahogy beszél veled.  Valld be hogy már szinte lélelkben az esküvőtöket tervezed! - nevetve nézett rám, én pedig meglöktem.- vagy esetleg már a nászéjszakát!? - húzott rá egy huncut mosolyt miközbe én rák vörös lettem...
- jajj.. ugyan... - majd megrebegtettem a szempilláim- "jókislány" vagyok!
- pff ... Te és a jókislányság. Ugye ezt nem gondoltad komolyan? - kuncogott fel újra.

...

A nap eltelt. Barátnőm is hazament már, én pedig ültem még gondolkodtam a mai napon. Valahogy még mindig nem tudom elhinni.
Néhányszor gondoltam arra, hogy végre megvegyek valami kis "baromságot" ami Chanra emlékeztetne.
- ah igen! - szólaltam fel a semmiből, majd felkerestem.. -Wolf Chan - pötyögtem be a böngészőbe. És már is a kosárba raktam majd vásárlás. Legalább lesz mivel aludnom.
Na gratulálok, 26 évesen most egy plüss farkast akarok ölelgetni. Egyre inkább visszamegyek óvodás szintre. Na nem baj...

...

Pár hét telt el, én párnaponta kaptam üzenetet Chantól, amit mosolyogva fogadtam . A napokba egyre könnyebben beszéltünk, mesélt a koncertekről és hogy milyen érzés a szinpadon lenni.

Én:
Hát nekem nem menne..
ott esnék össze
ennyi ember előtt.

Music_is_my_life1003:
Hát igen. Nem mindenki
bírja, nekem is meg
kellett szoknom, de talán
most ott érzem magam
a legjobban elembe...
habár, még mindig
rosszul teljesítek.

Én:
Jaj ne kezd megint!
Csodásan festel
mindig a színpadon!
Imádom mikor zavarba
vagy mikor felhúzod a pólód
pláne a Victory Songnál!

Uhm. Na most elkönyveli rólam, hogy szeretem a hasát bámulni... De mond mond meg... Nem lehet nem bámulni.. azok a kockák...

Music_is_my_life1003:
Hát igen...az csak a show
kedvéért van, de örülök,
hogy tetszik, de még van hova
fejlödnöm az edzéssel.

Én:
Ugyan! Szerintem már
most tökéletes vagy. Bízz
magadban is! Kérlek.

Mi? Ezt leírtam... Te jó ég!! Mi van velem?? Tűzforrónak éreztem az arcom, csak így leírni, talán egy vadidegennek, aki lehet nem Chan, de egyre több dolog utal rá, hogy ő... És én meg...egyre inkább habarodok bele. De lehet ezt ő is észre vette.

Music_is_my_life1003:
Rendben. Köszönöm.
Miattad megpróbálok.
Nagyon örülök, hogy pár hete
megismerhettelek. Úgy érzem,
mint ha ezer éve ismernélek.
Mindig megnyugtatsz.

Én:
Hm. Igazán?
Zavarba hozol... Egyre jobban.
Én nekem kéne
köszönnöm, hogy rámírtál.

Néztem az időre, habár nálam még bőven nap közbe volt, volt egy alkalmazásom amin figyeltem, hány óra van. De már későre járt Koreába.

Én:
Nem akarlak, elüldözni,
de elég későre jár már
nálad. Nem kéne
menned aludni?

Music_is_my_life1003:
Pár napja én mondtam ugyan ezt neked, mikor én keltem te még felvoltál.

Húztam fel a szemöldököm, igaza van...

Én:
Hát, nem tudtam aludni...
Azért voltam még fent akkor.
Mert mindig...
valami jár a fejembe...

Vagy valaki...

Music_is_my_life1003:
Most én se tudok aludni.
Meg jól elvagyunk,
szeretek veled beszélgetni.
Habár igazad van.
De néha túlságosan is
vonz a társaságod...

Mi? Ugyan.. vannak jobb és szebb és érdekesebb emberek biztosan a közelébe, még is...nekem írogat...

Én:
Nem tudom, hogy csinálod
de mindig képes vagy
pirossá tenni az arcom ,mint a paradicsom. Köszönöm.
Mivel érdemeltem én, egyáltalán
ki hogy velem beszélgess?

Kis hatás szünet... Képes voltam ezt tőle megkérdezni. Mint valami dráma... Ugh... Előre félek...