Az esküvő után, Chan nem kicsit meglepett ahogy visszamentünk Szöulba.

- Na hogy tetszik? - vette el kezeit szemeim elől.
- Ez a miénk? - kikerekedett szemmel néztem az előttünk lévő gyönyörű modern házra.
- Igen Mrs. Bang a miénk! - mosolygott rám.
Majd hirtelen felkapott mennyasszonypózba és bevitt a házba.
- Tudok én is járni! - szóltam rá miután lerakott.
- Tudom - majd az orromra puszilt - de ez szerencsét hoz! Azt akarom, hogy örökre az enyem legyél.
- De babonás lettél. - majd a nyakába raktam a két kezem. - Mindig is a tiéd leszek, amíg élek! - majd szájához hajoltam és egy rövid csókba invitáltam.
Felszuszogtunk, majd Bangchan a kezem megfogta.
- Még nincs vége a meglepetésemnek. Gyere! - mire csak bólintottam és követtem.
Felmentünk az emeletre majd benyitott az egyik szobába.
Szemeim azonnal megteltek könnyekkel mire Chan is rámnézett.
- Jaj baba! Ennyire nem tetszik?
- Deh- majd könnyeimet próbáltam törölni kezemmel -ez csodaszép!
A szobába beljebb lépve a halványrózsaszín falak , fehér bútorokkal, az ablaknál pedig a bölcsővel fogadott. Odaléptem mellé, végigsimítottam az ágy felett elhelyezett csörgön.
- Nagyon szerencsés lesz a lányunk, hogy te vagy az apukája. - majd odaszaladtam az ajtóban engem bámuló Chrishez és arcom a vállába furtam. - Nagyon köszönöm! - amire ő a hátam simogatni kezdte és a hajamba puszilt.
- Én vagyok szerencsés, hogy vagy nekem babygirl!

...

Már a 8. hónapban jártunk, kerekedő hasam miatt már annyira kevés dolgot tudtam megcsinálni. Chan emiatt sokszor szeretett volna velem maradni, de nem akartam vele önző lenni, de néha sikerült így is.
- Zoé!? Minden rendben? Miért hívtál?- hangján hallattszott a pánik- Csak nem jön a baba??
- Szia édes! Jaj. Van egy kis gondom.
- Mi? Rohanok haza!
- Vészhelyzet alakult ki itthon. - nevettem fel- Elfogyott a nutella, de nagyon megenném.
- Oh! Ez... - végre hallottam hogy ő is nevet a vonal végén - Ez tényleg nagy vészhelyzet. Hazafele veszek neked. Szeretnél más valamit a boltból?
- Hát... - sóhajtottam fel - most hogy így mondod... Vehetnél valami jégkrémet is a biztonság kedvéér de csokisat vagy epreset! Nem, nem tudod mit? Vegyél karamelleset!
- Mi lenne ha mindből vennék neked?
- Lehet? Áh! Imádlak!
Mire hallottam egyre jobban felnevet.
- Én is téged szerelmem! Otthon találkozunk!
- Várlak nagyon! - tapsikoltam fel aprókat örömömbe.
- Biztos, hogy engem vársz?
- Hát ki más hozna nekem édességeket?
- Igazad van kis kívánóskám!
- Igérem te is kaphatsz belőle!
- Akkor viszem minél hamarabb!
- De csak egy kanállal! A többi az enyém! - incselkedtem vele.
- Rendben áll az alku. De akkor majd mást kérek fizetségül!
- Mr. Bang mi jár a fejedbe?
Majd egy nagy sóhajtás hallottam a vonal végén.
- Csak is te. Mindenhogy édes. Annyira aggódok érted egész nap! Úgy melletted lennék.
Hirtelen valamit éreztem, hogy lefolyik a lábamon majd megszólaltam a telefonba.
- CHANNNIE?!
- MI A BAJ!
- Azt hiszem... Elfolyt a magzatvizem!- kerekedett ki a szemem.
- Azonnal hívok neked mentőt és megyek utánad a kórházba! Bírd ki! Szeretlek!

Majd kinyomta a hívást, én pedig amennyire csak erőmből tellett az előre elkészített táskáért mentem.

...

A kórházba egyre gyakoribbak lettek a fájások és már a szülőszobára toltak. Chrissel egy félórája beszéltem, aki lassan ott is volt mellettem.
- Itt vagyok drágám! - majd megfogta kezemet.
Fájdalmamban csak ordítani tudtam mellette, de megnyugtatott végre a tudat, hogy végre odaért ő is.
- Ennyire azért ne szorítsd a kezem! - nevetett fej fájdalmába- nem is tudtam, hogy ennyi erőd van.
Lassacskán megindult teljesen a szülés, körülöttem több nővér és orvos gondoskodott, hogy minden jól mennyen.

...

-Gratulálok a kislányhoz! - szólt oda az orvos. Mire fáradtan mosolygtam Chan felé.
- A mi kislányunk! - szemébe megjelent egy könny.
- Most már van a 7 fiad mellett egy lányod is - kuncogtam fel fáradtan.
Majd a kezembe adták a gyönyörű kislányt. Bangchan is odaült mellém az ujját a kis apró kezécskéjébe tette. És nézte az apró kis csodánkat.
- Akkor melyik nevet válasszuk?
- Legyen akkor Hyejin.
- A mi kis Hyejinánk! - Chan a homlokomra puszilt.

Pár évvel később:

- Hyejina!! - szóltam fel az emeletre ahonnan nem sokkal később apró topogások hallatszódtak és egy nagyobb is mellette aki megpróbalta elkapni. - Felix!
- Megyek anyuci! - szólt vissza.
- Megyünk! - mondta végül a szeplős is majd a kicsit az ölébe kapta és úgy jöttek le.
- Köszönöm Felix, nélküled nem tudtam volnan főzni és megsütni a tortát Bang Channek.
- Ugyan Noona! Bármikor eljövök vigyázni erre a kis hercegnőre! - majd az említettre mosolygott és a földre helyezte.
Az asztalt már megterítve állt.
- Mikor érnek ide a többiek?- néztem a szeplősre.
- Binnie szivem azt írta hogy 5 perc és megérkeznek.
- Na remek! Akkor mennyünk az ajtóhoz.

Tényleg csak pár perc telt el, mire Channie, Seungmin, Lee Know kézen fogva Hannal, I.N. és Changbin is belépett a házba.
- Meglepetés! - mentem oda szerelmemhez az előző órákba sütött tortával - Boldog születésnapot édesem!
- Boldog szülinapot! - szólalt meg a többi fiú kórusba. Majd a kis apróság is odaszaladt:
- Bodog szüjinapot papa!- majd átölelte Chan lábát. Felemelte Hyejint és arcon puszilta.
- Köszönöm bogaram! - majd a kicsivel a kezében körbenézett - és nektek is köszönöm. - mosolygott ránk édesen. Láttam majd el olvad a meghatódástól. Ahogy én is a mosolyától.
- Na de, vegyétek le a cipőtöket fiúk és gyertek enni! - szólaltam meg végül és kivettem a kicsit a kezéből

Odaültünk a nagy asztalhoz, szinte Han és Felix versenyt vívtak hogy ki üljön a kicsi mellé. Természetesen megengedtem, nekik hogy mindketten köré üljenek mellé pedig a párjaik ültek.
Mellettem Chan foglalt helyet.
Körbenéztem. Hangos, aranyos, bolondos és melegszívű társaság minden tagján mosolyogva végignéztem.

A mi családunkon. Ami a maga kis tökéletlenségével tökéletes.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy rám talált Chan annó. Semmit sem bántam meg, amit együtt átéltünk.

Kis gondolataimat az szakította félbe, hogy Chan végig simított a combomon és az arcomra puszilt és mikor elvált halkan, a fülembe suttogta.

- Nem szeretnénk még egy kisbabát?

💓💓💓

Vége

💓💓💓

Immáron másodjára is elérkeztünk a könyv végéhez.

Hogy tetszett a második befejezés?

Nektek melyik volt jobb, ez vagy az eredeti befejezés?

Köszönöm a sok vote-ot és a megtekintést mindenkinek!
💓💓💓
Imádlak benneteket!!!
💓💓💓

További szép napot!