Sziasztok babócák!
A napokba hozom a többi részt az alternatív befejézesemnek! 💓💓💓
Ez kevésbbé lesz sírós! Igérem 💓🤫

Koncert napjára ébredtünk.
A puha takaró alól szinte kiugortam az ébresztő hatására. Csodálkozok azon, hogy tudtam aludni hisz ma látom először a srácok koncertjét.
Jó igen... Most mondhatja akárki, hogy táncolni láttam már őket, de még színpadon nem igazán. Izgulok nagyon talán a fiúknál is jobban.

Reggel mikor összekészültünk, reggeliztünk, egyenesen mentünk a csarnokba ahol a srácok fognak fellépni.
Hatalmas csarnok még kongott az ürességtől, csak a háttéremberek készülődtek, Chan is még lazán járkált és segített hangolni. Mikor végeztek a fiúk felszaladtak a színpadra gyorsan elgyakoroltak pár számot.
Szélsebesen haladt előre az idő. Ideje volt visszamennem a hotelba, átöltözni az esti kis szettembe.

Nem vittem túlzásba, kis fekete ruha amit Chantől kaptam, egy kockás piros inggel pulcsi gyanánt elöl megkötve és az elengedhetetlen Converse magastalpú cipőm .
Indultam vissza a csarnokhoz, de most a főbejáraton kellett bemennem a jegyeimet felmutatva. Habár korán érkeztem de még is hatalmas sort kellett állnom.
Végre bejutva az emberek szétszéledtek a helyükre és én is elfoglaltam a színpad mellé szóló helyem.
Alig bírtam nyugton ülni. Egyre többen és többen gyültek míg a csarnok teljesen megtelt.
Hatalmas szemekkel bámultam a színpadra mikor eljött a nagy csend és csendült fel a Maniac ... A hideg futkosott rajtam a hangulat annyira magával ragadott. Ujjongtam és sikitoztam akár egy tinédzser pláne akkor mikor Chan előttem haladt el.
Csodálattal bámultam a már ezerszer látott koreográfiákat és velük énekeltem akár egy fanatikus.
Néha talán túlságosan is eleresztettem a hangom, pláne mikor Chan a Red Lights közbe rám kacsintott. Na ott majd hátravetődtem. Annyira meglepett, annyira sokszor nézett koncert közben. Szemmel tartott, de én is őt.
Nem tudtam nem élvezni a koncertet, de lassan a végéhez közeledett. Már a srácok szabadon énekeltek koreók nélkül majd Chan a színpad mögött eltünt.
Egy kellemes lágy zene hallatszott, Chan pedig öltönybe megjelent rózsával a színpad közepén, mire a többiek hátramentek.

- Kedves Stayek! A mai nap készültem rózsákkal mint párszor szoktam, de most nem köztetek akarom szétosztani. Tudom váratlan ez az egész, de amint tudjátok, a hónapokban rengeteg pletyka teringett a neten. - mosolygott fel hatalmasat - Arról, hogy van egy barátnőm. - a szemembe nézett- Eddig tagadtam, mert szerinte nem állt készen, de úgy érzem, itt az idő Stayek. Be kell vallanom, őszintén szeretem és kérlek benneteket, fogadjátok el, hogy boldog vagyok vele! - nyujtotta a kezét mire a biztonságiak, a színpad lépcsőjéhez vezettek. Odaszaladt hozzám és átadta a kezembe a rózsákat. 

Én köpni nyelni nem tudtam. Mi történik velem? A lábaim egyre jobban megremegtem ahogy lépkedtem fel a lépcsőfokain. Behúzott a színpad közepére. Szétnéztem, tömegek ezrei néztek. Több ezer szempár, mindjárt kiugrik a szívem.
Nem fogom bírni... Meleg van. Fuldoklok. Azt hiszem rámtört a lámpaláz.
- Engedjétek meg, hogy bemutassam Zoét. A szerelmem. - majd elővett az öltönyzsebéből egy kis fekete dobozt. - Stayek és Stray Kids tagok, engedjétek meg nekem amit ezután fogok tenni.

- Zoé, szeretnélek boldoggá tenni egész hátralévő életedben- mosolygott rám és letérdelt- Megtisztetlnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?- hírtelen mint ha megszünt volna minden körülöttünk, csak mi ketten a világ ellen.

Tányérméretűre kerekedett a szemem, meg se tudtam szólalni csak a szám fülig ért. Lefagytam kissé, annyira hírtelen ért ez az egész.

-Igen Channie!!! - szólaltam meg végül és az ölébe ugrottam és egy hatalmas csókot nyomtam a szájára, kezemre húzta a csillogó gyönygörű gyűrűt mire a közönség ujjongva tapsolt és a fiúk is sorra jöttek gratulálni.

-Ezaz Hyung! Végre, nem kell majd többé hallgatnunk a nyavajgásod, hogy ugyan igent mond-e Zoé neked. - szólalt meg Changbin.

- Te kételkedni mertél bennem? - néztem rá kérdően, mire kínosan felnevetett - ugyan, csak nagyon izgultam. - Fülemhez hajolt - de most már nem izgulok Mrs. Bang. - majd hátrébbhajolt és rámvigyorgott azzal a huncut pofijával.

- Ideje befejezni most már a koncertet! - szólalt meg Han .

Chan megfogta a kezem és a többiek is körénk gyültek, immár én és a 8 fiú voltunk a színpad közepén. Én csak Chanhez közelebb bújtam szinte takarásba, nem vagyk én ehhez hozzá szokva, hogy több ezer ember bámul. 

Csak Chan illatát szívtam magamba, nehogy összeessek a végén. Nem felhívni magamra a figyelmet. Ah mit is gondolok? Ettől jobban magamra hívni a figyelmet? 

Majd a személyzet feladott egy széket a színpad mellé, Chan gondosan leültetett.

- Maradj itt. Mindjárt vége! - Majd a homlokomra nyomott egy puszit és rám kacsintott. 

Ha csak állnom kellett volna ott estem volna össze, de csak a kezeim az arcomba fúrtam. Mint ha ezzel láthatalan lennék. Ha nem látom őket, akkor ők se. Annyira zavarba voltam.

Chan a színpad közepére szaladt a többiek felvettek egy pozíciót és bólintott egyet és el is indult a zene, a végső lezárása a koncertnek.

Megszólalt a Case 143 és elkeztem én magam is élvezni újra a műsort. Volt hogy felnevettem mert Channie csak úgy nézett engem miközbe táncolták a koreót. 

Nagyon boldognak éreztem magam, nem tudtam mit csináljak, így csak vártam hogy vége legyen a műsornak. 

A koncert után, már nem mehettem vissza a tömegbe, ugyan is nem akarta senki, hogy esetleg bajom essen a sok Stay között. A színpadról egyenest az öltözőbe húzott Chan. Láttam a csillogást a szemébe, két kezét az arcomra rakta majd úgy húzott egy szenvedélyes csókra.
- Tudod mennyire boldoggá tettél? - szóllalt meg két csók között.
- Hyung, fogd be alulról a 2 lyukat ha fel akarod fújni szegény lányt, mert ereszt! - szólalt meg gúnyosan Seungmin, mire Chan nevetve rúgott a levegőbe utána .
-Ha ez talált volna...
- De nem talált mert öreg vagy és lassú. - mire Chan a szemét megforgatta és elkezdett vele kergetőzni a kis helységbe. 
Nevetve néztem őket, te jó ég mint két 5 éves. A számról le sem lehetett lőni a mosolyt mikor rájuk néztem. 

- Azt hiszem, most már hivatalosan is lett egy nagy gyereked. - hirtelen mellémlépett Felix.
-Mi az hogy egy? Szerintem, így hogy Christ megkaptam, hírtelen 8 gyerekem is lett. 
- Ah, Noona, igazad van ! - és együtt nevettünk fel - tehát most már hívjalak Ommanak?  
-Azt merészeld Yongbok!  - majd egy gyilkos pillantást eresztettem felé. - Ha még egyszer kimered ejteni a szádon azt a szót, esküszöm elpicsáztatlak Changbinnel! 
Erre a szóra kikerekedett a szeme  a kis csibének.
- Miért gondolod, hogy nekem az rossz lenne Omma?  - majd egy elégedett mosollyal rámnézett.
- Hoppá! Ejj de nagy lett a csőröd Csőrike!  Tehát szóljak a Hyungodnak?- majd odaléptem hozzá, megragadtam a csuklójánál fogva és húzni kezdtem az öltöző másik végébe ahol Changbin vette le magáról a felesleges ruhadarabokat és kellékeket.
- Changbinnie~! - Szóltam hozzá mézes mázos szavakkal - Lenne itt egy pipi aki nem bír viselkedni, kezelésbe tudnád venni? - majd a kis szeplőst szinte az ölébe hajítottam, aki megbotolva Binnienek csapódott és majdnem a földre esett mire az idősebb elkapta és magáhozhúzta, amire én felmosolyodtam - Szívesen! - és indultam elkapni Chant.

- Édes, én míg öltöztök kimegyek. Majd ha kész vagy, gyere ki. - majd a vállán végig simítottam.
- Rendben Bang asszony! - majd fülig érő mosollyal a számra hajolt és egy csókot lehelt. 

Kiléptem az öltözőből és a folyosón lévő autómatához mentem. Zsongott a fejem és zsibbadt, de jó értelemben. A mai nap ugyan sok volt, de csak arra tudtam gondolni, hogy eljegyzett álmaim Idola. Az életem szerelme. 

Ha ezt mondta volna valaki 1 éve, hogy az életem ennyire megváltozik, belém szeret a kedvenc Idolom, szemébe nevettem volna és azt mondtam volna neki, hogy ne álmodozzon ennyit. Ennyire képtelenséget még én se tudok álmodni.

Még boldogítalak titeket legalább 2 rész erejéig! 💓