Új nap... Új lehetöségek.
Mindneki más így állhatott hozzá, de én... Mai nap muszáj Felixszel elmennünk ahoz a nőhöz... Félek ezek után se fogja befogni a száját. Remélem megelégszik Felixszel és nem zsarol majd tovább.

Mai nap nem tartottam Channal csak az épületig kisértem el, mert a srácok most együtt ötletelnek a következő koncert miatt.
Bevallom, jó lett volna ott lenni velük, de én is azt akarom hogy meglepetésként érjen mikor meglátom majd.

Szokásos tevékenységemmé vált a házimunkák elvégzésése egy jól megérdemelt sorozatozással utána, de most igyekszem otthon mozogni a négy falon belül. Kevesebbet is eszek és igyekszem odafigyelni rá mennyit és mikor.
Talán ez a pár hét ami eddig telt el már kezdett valamit változtatni rajtam. Vagy csak a szerelem dolgozik?
Mosolygok néha magamba... Arra gondolva, hogy tündérmesében élek, ahol rámtalált a hercegem, Chan és vele igaz szerelme. Egy álom, amit most se merek igazán elhinni.
De valahogy mindig van rossz része is. Folyamatosan kerülöm a feltünést mikor vele vagyok. Fel kell készülnöm az esetleges kritikákra is... Habár elég érzékenyen viseltek eddig, de Chan mindig igyekezett tartani bennem a lelket. Olyan sokat tesz értem...
De ma egyedül szeretném megoldani a problémákat. Nem akarom hogy miattam aggódjon vagy idegeskedjen.

Ahogy az órák teltek. Kaptam egy üzenetet:

Diana:
Fél 6  .... Kávézóba
küld Felixet és akkor
mindent elintézek,
hogy ne lásson napvilágot.

Remek... Valahogy oda is kell jutnunk Felixszel, de egyedül nem küldöm oda. Ketten csak többen vagyunk az ellen a nő ellen. Rá is irtam Felixre hogy amint végzett jöjjön egy másik kávézó elé és onnan majd ketten megyünk.

Alig telt el pár perc elkezdtem izgulni, hogy vajon Felix megkapta-e az üzenetem. Neki láttam az unalmas házimunkáknak, a mosásnak meg kis rendet raktam hálóba. Majd egy óra telt el mikor hálistennek visszaírt. Minden klappol. Már csak Channek kell valamit mondanom.

Én:
Nem leszek itthon mire
hazaérsz, azt mondták,
hogy mennyek vissza
még a szalonba.

Music_is_my_life1003:
Rendben baby, vigyázz
akkor magadra.
Érted mennyek
mikor végzel?
Hiányzol💞💞

Én:
Nem szükséges,
inkább pihenj!
Hazatalálok! 🤗
Te is hiányzol nekem! 💓

Nem szeretek hazudni ... De ez most muszáj. Nem akarom, hogy aggódjon.

...

Már közeledett a találka órája tiszta ideg voltam, felöltöztem, fogtam a táskám és más kilibbentem a hidegbe.
Csontig hatolt a hűvös szél, átfújt a kabátomon is. Kissé dideregve értem oda a találka helyre nem sokkal azelőtt, hogy Dianával kell talalkoznunk.
- Na végre, hogy megérkeztél! - vicsorogtam Felixre, mivel ebben a hidegben nem nagyon tudtam megeröltetni egy normalis mosolyt.
- Ne haragudj, Noona. Látom fázol, induljunk tovább?
- Igen, kérlek. - meredtem a telefonomba és néztem merre is kellene elindulni.
- Izgulsz? - nézett rám - Kicsit idegesnek tünsz.
- Persze, te is az lennél, ha fenyegetnének... Ne haragudj, hogy belerángattalak.
- Noona, ne érezd magad hibásnak. Chan is ugyan olyan óvatlan volt mint te. - nézett rám- De miért titkolod, hogy vele vagy?
- Még nem állok készen .... - álltam meg egy pillanatra. - Nem... Nem vagyok elég jó ... Mellé való... - de mire kimondtam a könnyeim ellepték az arcom.- hisz nézz rám!
- Ugyan.. nem kellene félned. Nem vagy te rossz ember.- majd megfogta a kezem és letörölte a szememből a könnyeket. - De most erősnek kell látszódj. Ne hogy az arcodra fagyjon a könny ebben a hidegben! - mosolygott rám. Akaratlanul is de visszamosolyogtam.
- Induljunk. Mindjárt fél 6!
Szedtük a lábunkat végül és beértünk a kávézóba. Diana már ott ült az egyik sarokban, onnan kémlelt minket amit én azonnal kiszurtam.
Felix a pulthoz ment kikért 2 meleg italt, nekem egy kávét, na mert miért ne, magának pedig egy forrócsokit. Majd leültünk Diana elé.
- Megérkeztünk.
- Oh ! Felix drágám! Jó látni téged végre!- szólalt meg az említett nő.
- Örvendek a találkozásnak, hallom megnehezíted a Hyungom boldogságát. - húzta Felix egy szarkasztikus mosolyra a száját.
- Ugyan az semmiség- nevetett fel Diana- ha nem lenne kedves Zoé ilyen... Én már rég lelepleztem volna őket.
- Miért, milyen vagyok? - csattantam ki.
- Zsarolható. Hisz elhoztad Lixet is. - majd rá mosolygott.
- Pf. Az egyezség ezt a részét megtettem. Most te következel. - néztem Diana  szemébe komolyan.
- Rendben kedves Zoé, igazad van. Megtetted. Így rajtam áll a sor.
Majd elővette a telefonját és azt a pár képet kitörölte amin Channal épp csókot váltunk.
- Na ez ennyike volt! - kacsintott Félix felé.
Nagy kő esett le a szivemről.
- Köszönöm - halkan kicsuszott a számon.
- Most pedig megbocsátanál és magunkra hagynál Lixivel?
Kikerekedett szemekkel néztem Felixre, aki bólintott.
- Menny Noona haza. Chan már várhat.
- Megleszel egyedül?
- Persze, ne félts engem! - majd legurítottam a kávét, felálltam mellőlük és kiviharzottam az ajtón. Vissza ki a hidegbe.

A lehelletem látszódott,jobban lehült mint gondoltam. Majd egyszer a telefon a zsebembe elkezdett csörögni.
Chan.
- Hallo? - szóltam bele kicsit felve.
- Próbálok nem ordítani veled. De beszélnünk kell. Itt vagyok veled szemben Zoé. Gyere utánam. Úgy érzem ez nem várhat hazáig.

Aztán megláttam Chant a távolba. Fekete maszkban.
Mit keres ez itt? Te jó ég!? Mióta van ő itt? Tudott róla?
Intett. Észre vette, hogy látom majd megindultam felé.
Azthittem a remegés a lábamból elszállt mikor kitörölte a képeket az a nő... De most újra érzem, félek. Félek mit mond majd...