Gyors készülödés majd indultunk a szokott kerékvágással az épület felé.
A csodálatosan tündöklő nap és a csípős reggel hamar kiütötte a szemünkből a fáradságot. Plusz lehet az is, hogy még az épülebe beérve már szokásosan a kávé stand felé vetve az irany a kikért fekete nedű keltett fel.
Benyitva a táncterembe szokatlanul is de nyugalmasan telt az idő. Hamar vége lett a napnak. Suhant mint ha ott se lett volna. Mint ha míg becsuktam volna a szemem és két pislogás között az órák csak úgy futottak volna.
Miközben a fiúk gyakoroltak, a telefonom csörögni kezdett... Diana  ... Az a csaj a szalonból, ez meg miért keres?
Kirohantam a teremből és felvettem a telefont miközbe az üres folyosón egyre távolabb mentem a teremtől.
- Hallo? - vettem fel félve a telefont.
- Szia kedves Zoé! Diana vagyok.
- Mit akarsz tőlem?
-Tudod a napokban gondolkodtam - csend lett egy pár másodpercig a vonalba - mást akarok, nem Felix telefonszámát.
- Mit akarsz akkor?- kérdeztem döbbenve.
- Haha- hallatszott egy kacaj- Felixszel találkozni. Akár holnap valamikor. Hozd össze!
- Mi?! - döbbenten meredtem magam elé.
- Igen, jól hallottad. Gyakorlatilag szervezd le a randim Felixkémmel.
- Te nem vagy normális! - emeletem fel a hangom kicsit.
- Lehet. De old meg. És akkor nem kerülsz ki fontosabb információkkal Channel váltott csókotokkal.
- Ne.. Csak azt ne... Kérlek. Megpróbálom leszervezni.
- Holnap délutánra legyen meg. Vagy el fogy a türelmem.
- Adj időt. Kérlek!! - mondtam egyre kétségbeesetten.
- Holnal délutánig adok időt! Holnap elküldöm a címet. Addig is kedves Zoé! Csak okosan!- fenyegetett.
Majd megszakadt a vonal.
Elszaladtam az egyik mosdóba hidegvizzel felfrissitettem az arcom. Talán így jó lesz, próbáltam nem zaklatottan visszamenni a táncterembe.
Benyitottam és visszakuporodtam oda ahol eddig néztem őket. Igyekeztem mosolyogva sétálni vissza, Chan ne hogy észrevegye, hogy gond van.

Chan elszaladt szünet közbe a mosdóba. Én ekkor kaptam az alkalmon, aggódva ugyan, hogy mit fog szólni de odaléptem Felixhez.
- Felix. Megkérhetlek valamire?- hajoltam hozzá közelebb a többiek ne nagyon hallják.
- Noona, hallgatlak. - majd felhúzta az egyik szemöldökét.
- Holnap el tudnál velem jönni az egyik kávézóba?
- Öhm. Chan Hyung is ott lesz? Vagy csak ketten gondoltad?
- Igazából lenne itt egy dolog... Lehet el kellene mondanom, de kérlek Channek ne említsd meg. Nem akarom, hogy ideges legyen.
- Miről van szó? - keresztefonta a kezét és nézett rám. - Hallgatom.
- Tegnap, kicsit óvatlanok voltunk Channel egy pár másodpercig és egy nő lefotózott minket. És mivel a szépségszalonba mentem ahol ő dolgozott azonnal szinte információkat szedett rólam - Mondtam neki kétségve esve.
- Mi? Mi az eget csináltatok?
- Csak ... Csókolóztunk. - halkultam el a földet meredve.
- Ahan... Még mindíg nem értem, hogy nekem ehez mi közöm.
- Alkut ajánlott - meg mindig halkan mondtam. - Először csak a telefonszámod kellett volna.
- Mi az hogy először? Mi? Most mit akar? Pénzt is? Előre szólok én nem adok!
- Nem... Nem pénz. - sóhajtottam egyet.- el kell jönnöd velem holnap a kávézóba.
- Szóval... Azt akarod mondani hogy ott találkozzak vele? - kerekedett el a szeme.
- kérlek. Ott leszek én is! Nem hagyom hogy olyat csináljon ami neked vagy Channak árt.
- Sokba fog neked ez kerülni Noona. - nézett rám rosszallóan.
- Felix. Kérlek. Egyedül csak te tudsz nekem segíteni.
- Fuh. - fujta ki a levegőt.- Idefigyelj. Rendben. Megyek. De nem miattad, hanem Chris miatt.
- Köszönöm! Egy angyal vagy!- majd szinte a karjába ugorva megöleltem. Hát pechemre Chan pont visszaért a mosdószünetről és csak annyit látott hogy a barátnője meg a legjobb barátja ölelgeti egymást.
Azonnal elengedtem Felixet és odarohantam szivem választottjához.
- Látom jól elvagytok ti nélkülem is - nézett rám savanyú pofával.
- Félre érted. - néztem a földet
- Nem hiszem, hogy ezt félre lehetne. - nézett rám rosszallóan.
- Csak jóba lettünk. Ez is akkora baj? - kicsit emeltem fel a hangom, szinte éreztem a mondataiból mint ha meg akarna vádolni, hogy esetleg félrekacsintgatok vagy rosszabb.. hogy meg is csaltam.
- Chan . - fogtam arcát két kezem közé. De ő kibújt belőle.
- Ma edzző terembe megyek, kicsit kiszeretném szellőztetni a fejem ha nem gond.
- Hát jó... - remélem ettől lenyugszik. Én nem akarnék ártani neki soha. Istenem, lehet rosszabbat teszek így, hogy nélküle cselekszek.
Újra megyek a fejem után...

Haza mentem, kicsit csöndes volt a lakás így magamba. Gyorsan csináltam egy zacskós ráment majd indítottam egy drámát. Próbáltam koncentrálni, hogy mi történik éppen a főszereplőivel.
Egy lányról szólt akit piszkáltak mert csúnyácska volt, legalabb is az arca a sok pattanás miatt, na meg az előnytelen szemüveg se segített. Egyszer olyan csúnyán kiközösítették, hogy leakart ugrani egy nagyobb épületről, de sikerült megállitania egy srácnak. Akit amúgy nem ismer fel sokáig ki a megmentője, mert a szemüvege leesett . De igazából elkezdi sminkelni magát átíratják másik suliba és kiderül a srác is oda jár. Szép lassan a srác amugy beleesik a csúnyácskába.
Hm. Talán az én történetem is ilyen? Chan belém, a kis csunyácskába beleszerett, képes lesz felvállalni és egyszer nekem is lesz annyi erőm, bátorságom, hogy fel merjem magam vállani?
Egyre jobban kattogott az agyam... Már órák teltek el... Chan még sehol.
Ennyire eltoltam volna?
Elszaladtam fürdeni.
Miközben fürdöttem az ajtó kinyílt, pici sikkantás hagyta el a szám és megfordulva konstatáltam, Chan rontott be hozzám.
- Megjöttem. Csatlakozhatok? -nézett rám bociszemekkel, amiket nem lehet elutasítani.
Bólintottam majd kicsit arrébb álltam, hogy ő is beférjen. A hátát kezdtem el mosni, mikor megkérdeztem.
- Jól vagy már? - majd egy puszit nyomtam izmos lapockájára.
- Ahan. Azt hiszem. De tartozol nekem egy bocsánat kéréssel.
- Nem öleltethetek meg akárkit? - húztam fel a szemöldököm, majd megfordult.
- Hát, ne előttem ha lehet, de ha lehet, akkor se mikor nem vagyok ott.- Majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Enyém vagy babygirl. Érted? - mosolygott rám.
- Oh, ezt vegyek fenyegetésnek?- majd a karjaim a vállán összekulcsoltam.
- Veheted annak is. De ezek a tények. Csak magamnak akarlak.
- Rendben. Megértettem. Csak a tiéd vagyok - majd egy huncut mosolyra húztam a szám és ajkaimat az övéire tapasztottam...