Erős gyógyszer szag... pittyegés...
Szagot lehet álmodni?

Laposakat pislogva nyitogattam a szemem reggel. Kicsit korán volt még, de már a világosság szűrődött be a sötétítőn keresztül.
A mellettem fekvő szuszogása egyben megnyugvást adott, ám a reggeli gondolatok a tegnap estéről... Te jó ég! Lefeküdtem Christopher Bang kibaszott Channal!
Visszaemlékeztem a mézédes csókokra, az érzéki érintéseire amibe egész testem beleborzongott, és az a szem, amivel nézett. Szinte felfalt tekintetével.
Megráztam a fejem, próbáltam nem rá gondolni, de így is pirosan izzott az arcom csupán a gondolatoktól. Megmozdultam annyira, hogy jobban rálássak az arcára. Remélem mocorgásommal nem keltettem fel. Élvezni akarom a pillanatot. Azt a nyugalmat amit ilyenkor áraszt magából. Nem sokra rá karjai megmozdulnak és átöleltek magukhoz huztak a szeme lassacskán kinyilt.
- Jó reggelt picur! - mosolygott rám majd visszacsukta szemét. Élvezte, ahogy ölelem. Annyira édes, ezért picit megemelve magam nyomtam egy puszit az arcára.
- Jó reggelt Channie! - vigyorogtam rá.
- Ehez hozzá tudnék szokni. - szólalt meg rekettes hangon még mindig csukott szemmel.
- Szokj is hozzá! Mert ezek után levakarhatalan leszek! - majd kinyitotta szemét és rámszegezte őket.
- Ezt örömmel hallom! - majd a számra hajolt és hosszassan megcsókolt.
Probáltam magam visszafogni, de így is sikerült levegő után kapkodva elválni tőle.
- Bánod a tegnapit? - nézett rám.
- Hát, hogy őszinte legyek, lehet kicsit siettünk, de nem bánom, ameddig te se bántad meg.- mosolyodtam rá.
- Én nem bántam meg. Nagyon nem. Sőt... Kicsit én siettettem a dolgokat, én rángattalak magammal. - vakarta meg a fejét és mosolyodott el. - szóval engem kell hibáztatni.
- Jaj. Nem! Nem hibáztatnálak semmiért- simogattam meg tökéletes arccsontját - Ne is gondolj ilyeneket! Ha nem akartam volna megálltam volna- éreztem hogy ebbe a mondatomba belepirultam.
- Reméltem is! - majd pajkos mosollyal magához szorított - Örülök hogy végre enyem vagy! - nézett rám .

Kikelve az ágyból felvettem egy tiszta pólót, egy farmert és gyorsan a fürdő fele vettem az irányt.
A tükörelé léptem. Mik azok a foltok?! Nem is egy!
- Chan! Mit csináltál te a nyakammal??
Odalépett a fürdőszoba ajtóhoz, póló nélkül, megtámaszkodott az ajtófélfába és láttam az önelétült mosolyt az arcán.
- Nekem tetszik! - majd közelebb jött és az említett testrészre csókolt. Majd átkarolt.
- Jut eszembe- nézett a szemembe a tükrön keresztül- miért volt nálad tegnap 3 db koton?
- hát öhm.. - érzem egyre jobban pirulok- csak felkészültem, hátha.. tudod.. kelleni fog. - kínosan mosolyogtam rá.
- Igen- sóhajtott egyet- Kellett is. De miért CSAK három?  - súgott a fülembe majd szinte beleborzongtam a "csak" szó hallatán.
- Ezentúl lehet, nem ártana többet venni- kacsintott rám a huncut mosolyával.
Elnevettem magam majd megfordultam felé majd a szájára nyomtam párnácskáim. Kínozni akartam, amiért ennyire zavarba hozott, hogy érezze miket tesz velem.
- Fuh. Ne csináld ezt velem, mert megjárod kislány! - tűztől fűtötten nézett rám a csókunkból kiszakadva. - és nem érdekel semmi már akkor ha folytatod!
Rá mosolyottam, de rájöttem nem csak őt kínoztam meg most, hanem magamat is.
- Rendben! -majd orrára pusziltam. Rendbe raktam a hajam és kimentem a konyhába reggelit készíteni.
Kicsit még félve nyitogattam ki a szekrényeket, serpenyő után kutakodva. Majd megtaláltam.
- Bingó! - emeltem fel az említett tárgyat.
- Mit csinálsz?
- Gondoltam sütök egy pár tojást a páromnak meg kis bacont hozzá. Mit szólsz?
- Jól hangzik. Segítsek?
- ugyan, egyedül is képes vagyok leégetni a házat! - mondtam ki kuncogva.

Gyorsan megcsináltam az ételt és az asztalhoz ültünk.
- Finom illata van! - mosolygott ram Chan aki előttem ült.
- Aha. De remélem finom is!
Hozzáláttunk reggelizni.
Egyszerűen leírhatatlan öröm nézni és hallgatni Chan jóízűen eszik, annyira édes ahogy tudtodra adja mennyire ízlik neki az étel a hümmögés és azok a csillogó szemek.
- Ma reggel is elkisérsz a munkahelyre? - ajánlotta fel kizökkentve a bámulásából.
- Ha szeretnéd minden nap elkísérlek! - mosolyogtam rá.
- Ha szeretnéd most maradhatsz is kicsit ha Lee Know megengedi. - puszilt az orromra.
- Benne vagyok. - Láthatok őket élőben, előttem táncolni? Ki nem hagynám! Zoé.. csak nyugi! Nyugtattam magam de az arcomról levakarhatalan volt a mosoly.

Beérve a JYP-hez, a már ismerős terem felé vettük az irányt.
Mikor beértünk, a srácokból már páran ott voltak már csak az édes Minsung párost vártuk és Felixet.
Nagyon bámultak rám, nem értettem ezért Chan biztonságot adó válla mögé húzodtam a szemek elöl.
Majd belépett Felix az ajtón köszönt. Odarohant hozzánk majd kikerekedett a szeme.
- Chan... Nem mondod hogy csak egy napot bírtál ki?! Ezért volt a nagysietség tegnap?
- Mi? - szólaltam meg majd a nyakamhoz kaptam.- Baszki. - szalad ki a számon. Elfelejtettem egy kis korrektort rakni rá.
Chan a kezem kiszedte a nyakamból és az ő kezébe helyezte.
- Nem mind 1 mit csinálok és kivel? - húzta fel a szemöldökét.
- Csak te óvod Jisungékat a kíváncsi szemek elől de te meg óvatlanabb vagy. - vágott vissza Felix a mély hangjával.
- Nem vagyok óvatlan. Őt nem ismerik, én rajtam meg nincsenek nyomok. - húzogatta le a nyakánál a pólót.
Ekkor láttam a többiek szemén, hogy nagyjából értik miről beszél a két ausztrál.
Hirtelen betoppant kézenfogva Lee Know és Han. Ám amikor megláttak egyből el is engedték.
Elkuncogtam magam emiatt. De Lee Know gyorsan lepakolt és elkezdtek bemelegíteni.

Vagy egy óra telt el még a táncterembe voltam, ahogy a koreokat újból és újból táncolják. Én pedig szinte volt hogy halkan énekve hol dudolva vagy fejrázva élveztem az előadást amibe láttam Chan akarva akaratlanul bele mosolyog.
Gyorsan mindenki leállt egy kis szünetre, hogy kortyoljanak a vizükből de ekkor Chris hozzám is közelebb jött és a többiek előtt csent tőlem egy puszit.
- Hyung! Erre nem érünk rá! - Felix hangját hallottam a háttérből.
- Mondtam, hogy ne irígykedj! - mosolygott majd visszasompolygott a helyére.

Ahogy a napok teltek, egyre elválaszthatalanok voltunk. Talán a többiek agyára is mehettem párszor.
De néha mikor a hatalmas tükrök előtt megálltam és Chan mellém állt, nem éreztem magam szépnek. Amit láttam az aggódo szemein, hogy észrevett.

- Hozzád való vagyok? Biztos engem akarsz?...