A böröndömben láttam a falatnyi fehérneműt amit még Riával vettünk, majd eszembe jutott!
- Basszus! Hány óra? Fent van még ez a lány? - szisszentem fel.
Majd azonnal nyúltsm a telefonomért.

- Szia Csajos! Már azthittem hogy Chan alatt nem jó a térerő, hogy nem hívsz! - hallottam ki az iróniát a szájából.
- Hát szia!pf... - morogtam fel rá- Fel se veszed de muszáj egyből csipkedned?
- Na meselj?! Milyen volt? Nagy neki? Jól bánik veled? Mert ha nem én...
- Nem feküdtem le vele!- az arcomra rakram a kezem, éreztem újra pirulni kezdek a gondolattól-  Amúgy jól bánik velem. Nagyon édes és látom, hogy próbálja visszafogni miattam magát.
- Eh. Te és a visszafogás, biztos hogy Zoéval beszélek??- nevetett fel.
- Ugyan már! Nem akarom elsietni vele a dolgokat. - sóhajtottam, titkon igen is vágytam rá. -De képzeld. Megcsókolt, és este vele aludtam. Annyira jó volt vele ébredni. - ha bárki látna akkor az egész helyzetet úgy elemezné mint egy bolond nő aki fel alá járkál a hotelszobába fel és alá és közbe vigyorog mint a tejbetök, vagy egy örült. Talan őrült is vagyok...
- na az már haladás, fél siker. Komolyan nem volt semmi?
- Nem nagyon. Csak ... Majdnem. - húztam még szélesebb vigyorra a szám.
- Mi? Mi volt?
- Felix, az egyik csapat tagja ránknyitott, miközbe Channal smároltunk. - hát igen, amilyen szerencsém van Channal, a többi dologgal annyira szerencsétlen vagyok.
- Oh. Megverem azt a gyereket egyszer! Hogy mert titeket félbeszakítani?
- Ugyan! Nem haragszok rá. Jót nevettünk rajta. Látnod kellett volna a fejét!

...

Miután Riával kibeszéltük az otthoniakat kaptam egy üzenetet Chantől:

Music_is_my_life1003:
Szia kiscsillag! Úgy tűnik ma
5-kor végzünk! Eljössz
a munkahelyemre,
bemutatlak a fiúknak
Vagy még korainak gondolod?

Én:
Szia! Hát... Őszintén szólva
lehet korai, de ha te úgy
érzed hogy biztos ember vagyok az életedbe akkor miért ne.

Music_is_my_life1003:
Ennél biztosabb életemben,
még nem voltam mint benned.

Gyere majd a 503 -as táncterembe.
Az a miénk! A portán majd
tudják, hogy jössz úgy,
hogy felengednek majd!

Én:
Rendben, ott tali 5-kor!

Music_is_my_life1003:
Már most hiányzol,
pedig alig pár óra telt el.😭

Én:
Te is nekem Chan,
de úgy is pár óra
és újra láthatsz!
Már alig várom! ❤️😘

Music_is_my_life1003:
Én is hercegnő de most megyek!❤️
Várlak majd!😘

Ahogy teltek az órák egyre inkább nem tudtam magammal mit csinálni. Majd újra a bőröndhöz léptem. Talán fel kellene venni azt a fehérneműt? - futott végig a gondolat. Majd úgy döntöttem, hogy igen. Hátha történik valami.

Felvettem is vettem és tiszta ruhát kaptam magamra majd ránéztem az órára. 16:00 lassan indulnom kell. Ezért sietősen a fürdő fele vettem az irányt. Oh minden sminkcuccom kint maradt.. na szedhetem szét a bőröndöt ... Szétcsúsztál Zoé, agyadra ment a sok rózsaszín köd. Néztem a tükörbe majd elmosolyogtam.
A börödnöm összepakolva beraktam az egyik sarokba majd a fogas fele vettem az iranyt. Miközbe a kabátomat vettem kicsúszott a tegnapi kis condom dobozka.. uhm. jó hogy nem Felix előtt esett ki. Mit gondolhat így is rólam? Megráztam a fejem és a dobozkát a bőröd külső zsebébe raktam.

Sikeresen elindultam, 20 perc sétára volt az épület de azért szedtem a lábamat is és oda is értem 16:45 fele. Bementem a recepcióra, ahol koreaiul beszélt hozzam egy hölgy azonban mikor látta,hogy nem beszélem a nyelvet megszólalt:
- Üdvözlöm. Miben segítehetek?
- Üdv! Az 503-as terembe mennék, elvileg szóltak, hogy jövök. Zoé vagyok.
Egy kis ideig nézett egy papírt a hölgy majd megszólalt.
- Áh igen Mr. Bang leadta az Ön nevét. Mennyen nyugodtan a lifthez. 5. Emeleten szálljon ki és mennyen végig a bal oldali folyosón. Ki lesz majd írva a szám az ajtóra.
- Köszönöm.- hajoltam meg előtte mint egy koreai majd a lift fele vettem az irányt.
Kezeimet tördeltem idegessegembe miközben a lift felfele ment majd a lift csengő hangja rázott fel. Irány! Mert úgy járok mint Channél! Majd a kis bénázasomra visszagondolva elmosolyogtam magam.
Baloldalon a folyosón néztem a számokat majd hamar meg is találtam az ajtót. Nem tudom miért, mint ha otthon lennék úgy rontottam be miközbe kikerekedett a szemem.
Két tag, Lee Know és Han szinte egymást el nem engedve falták egymást,és csak az ajtó nyikorgása szakította félbe a párt, akik nem kicsit meglepődve figyeltek engem.
- uhm! Ne haragudjatok! - majd abban a pillanatban visszaléptem a folyosóra és becsaptam az ajtót.
Mosolyogtam meg szinte fangörcsöm volt mert imádtam Minsung párost és most ezek tényleg együtt vannak!
Kicsit topogtam és közbe vigyorogtam mint a tejbetök, erre odalép mellém valaki és megfogja a vállam.
- Szia pöttöm! Mit mosolyogsz ? - néztem a hang felé és látom Channie áll mellettem ugyan csak vigyorogtam. Én pedig csak ennyit tudtam kinyögni:
- Minsung is real- majd néztem Chan reakcióját.
- Mi?! Most mentem ki a teremből 2 percre ezek meg már...? Lee know! - majd azzal berontott a terembe.
Szétrebbent a gerlepár azonnal, Chan pedig elkezdett velük veszekedni koreaiul.
- Channie... Hagyd őket. - húztam meg a pólóját.
- Hát jó... - vakarta meg a tarkóját- de ezt ha más látja meg. Nem akarom, hogy bajuk legyen belőle.
- Nyugi Chan.-Fogtam meg a kezét és elkezdtem simogatni. - Nem lesz semmi baj. Tudom hogy félted őket. De szerintem sok rajongó örülne is nekik. Hisz van akik Shippelik már őket egy ideje. Néha túl feltünően csinálják adásba is...
- Na visszajöttünk! - szólalt meg egy más ismerős hang Felix-szé és abban a pillanatban Changbin, Hyunjin, Seungmint és I.N. jöttek be egy-egy dobozos innivalóval a kezükben.
A legfiatalabb kérdezett valamit Koreaiul Chantől, majd felém fordult.
- Ah, igen! Hagy mutassam be a barátnőm. - mosolyogva emelte fel a kezem.
- Sziasztok! Zoé vagyok! Örülök a találkozásnak! Nagy rajongója vagyok a bandának!-  Majd koreaiul amit pár hónapja tanultam elmondtam ugyan ezt.
Mosolyogva néztek rám az emberek.
- jó a kiejtésed. - szólalt meg Chan.- Nem is tudtam, hogy tudsz koreaiul.
- Hát... Remélem jól megjegyezted amit hallottál, mert csak ennyit tudok . - nevettem el magam majd felemelte a kezem és az ajkaihoz emelve megpuszilta.
- Megjegyeztem! - kacsintott rám.
Újra koreaiul elhangzott egy kérdés, mire Chan visszaválaszol.
- Mára végeztünk! Mi megyünk  vacsorázni.- nézett rám majd elköszöntünk a többiektől és kimentünk az épületből majd a Hotel felé vettük az irányt...