Reggel a nap már fent volt, éreztem ahogy egy fénycsóva melegíti a hátam.
Chan feküdt mellettem, gyönyörű volt és édes ahogy szuszog mellettem. Ekkor kicsit mozdultam megfordultam, ki akartam menni a mosdóba. Azonban ahogy próbáltam felálltam, egy kéz ragadta meg a pólóm és visszazuhantam az ágyba, majd azzal a lendülettel az a kéz átölelt és magához húzott:
- Csak nem azt tervezted, hogy itt hagysz? - nézett rám miközbe laposakat pislogott.
- Jó reggelt. Csak mosdóba akartam kimenni. - mosolyogtam rá majd felé fordultam és az orrára pusziltam. - megengeded?
- Na jó, menny. - engedett el végül , majd az ágy szélére kúszva felálltam.
- Nyugi nem tart sokáig! Igérem utána megszeretgetlek Channie! - majd kacsintottam felé egyet és gyorsan a fürdő fele vettem az irányt.

Mikor visszatértem még Chan az ágyban feküdt a hátán mellé csúsztam és átölelgettem jó szorosan miközbe az arcát puszilgattam. Jó volt érezni hogy végre mellettem van. Az én Idolom... Csak az enyém! Boldog voltam nagyon. Majd egyszer csak a számon csókol majd hevesen felém kerekedik. Nagyon jólesett közeledése és visszacsókoltam, csak úgy forrt a levegő köztünk és éreztem Chan se bír nagyon magával amit néha a tudatomra adta azzal, hogy férfiasságát hozzádörgölte a lábamhoz.
Azonban abban a pillanatban ajtónyitódást hallottunk és egy alacsony szeplős lépett be:
- Hyung! Azt mondtad hogy jöjjek be és keltselek fel ha nem veszed fel a telefont... - nézett ránk kikerekedett szemekkel majd a kezét felemelve eléjük rakta.. - Ne-em lá-láttam se-semmit!!! - sikitott szinte és kiment a nappaliba.
- Felix?! - fordult meg Chan majd lemászott rólam. Épp ment volna ki mikor rászoltam:
- Channie! Azzal nem kéne valamit...? - néztem rá majd mutogattam lefele mikor realizálodott benne hogy nem épp nyugalmi állapotban akar kimenni. Ekkor felkapott egy nadrágot, abban nem látszott már annyira és kiment Felixhez.
Nevetve ültem fel az ágyon a hajamba turva, hát igen... Nem is én lennék. Majd gyorsan felvettem a tegnapi ruháimat, megigazítottam a hajam és Chan utan mentem aki a nappaliban éppen Felix-szel beszélt.
- Jó reggelt! - kezdtem. Majd Felix odarohant hozzám :
- Szia! Ne haragudj,hogy rátok rontottam, de Channie Hyung megkért hogy ma keltsem fel mert ma be kell mennünk a fönök irodájába. Jut eszembe be se mutatkoztam! Lee Felix vagyok!
- Szia Felix! Tudom, hogy ki vagy. Ne aggodj, nem haragszom - mosolyogtam kínosan - az én nevem Zoé. Örülök, hogy még egy Stray Kids taggal találkozhattam. - ekkor a kínos mosoly felváltotta egy boldog.
- Minddel fogsz találkozni ne aggódj!- nézett rám mosolyogva Chan.
- Ti mi-i óta va-vagytok együtt? - nézett Chanra értetlenül.
- Hát, ha azt nem vesszük figyelembe hogy online is beszéltünk, akkor tegnap óta.- közbe átölelt és a hajamba puszilt.
Én pedig vörösödtem a karjai alatt.
- És ti már is lefeküdtetek? - nézett Chanra Felix.
- NEEM! - szolaltunk meg egyszerre Channal majd ő még hozzárakta halkan de még is hallhatóan- még.
- Chan! - rosszallóan néztem rá, amire ő elnevette magát. Na megint éreztem hogy vörösebb vagyok mint egy paradicsom.
- Elnézést, hogy felbeszakítalak titeket- nézett ránk Felix kuncogva- de nekünk indulni kéne Chan, hogy még odaérjünk az irodába próba előtt.
- Mikorra is kell ott lennünk? - vakarta meg a fejét Chan.
- 10-re lehetőleg, mert utána 11-től Lee Know valami új koreót akar begyakoroltatni velünk.
Bólogatott egy ideig Bang Chan aztán rám nézett.
- Elkisérsz minket szivi? - mosolygott rám. - veszek neked egy kávét is ha odaértünk.
- Ezzel megvettél, indulhatunk! - néztem rá majd húztam a bejárati ajtóhoz, felkapkodtam a kabátom majd Felix és Chan is elkészült.
- Maszk!- Nézett rám Chan, majd a kezembe adta. - egyenlőre míg ketten vagyunk ez legyen rajtad, így kevésbbé fognak zaklatni a későbbiekben.
Biccentettem egyet majd elvettem a kezéből és felvettem.

Sétálva vagy 10 perc volt a JYP Entertainment de közbe csak egymás mellett mentünk Channal néha kisujjal próbáltam volna egy-egy érintés csenni tőle, de ő olyankor csak felémfordult és mosolygott.

Bementünk a kávézórészre, ahol meglátták Chant a dolgozók Felix-szel és kikerekedett szemmel nézték ahogy velük együtt lépek be a bejáraton. Teszem hozzá, hogy az egyik aki a háttérben volt majdnem kiköpte még a vizét is miközbe szürcsölte azt.
Hát igen...azért itt ismerik az Idolokat, legalább is azokat akik itt is dolgozhatnak, úgy hogy lehet nem kicsit nagy meglepetésként értem őket.

Kaptam egy finom kávét majd Chan kicsit hátrahívott a liftekhez. Szétnézett majd lehúzta a számról a maszkot majd egy rövid csókot nyomott ajkaimra.
- Fúj, legalább ne előttem csináld Hyung!- szólalt meg Felix Chan mögül.
- Ne irígykedj! - vigyorgott rá majd újra felémfordult és felhúzta a maszkot az arcomra.
- Majd kicsit odébb kezd el inni a kávét ha megkérhetlek hercegnőm. De most mennem kell! Ha szeretnéd szedd össze a cuccod a Hotelből és este segítek átköltözni. - súgott a füleimbe miközbe megsimította a hajam.
- Rendben. Szólj, majd hogy mikor végzel addig összepakolok!
- uhm! - bólogatott és az épp megérkező liftbe beszálltak Felixszel.

A Hotel fele vettem az irányt miközbe a hajam birizgáltam. Hát... Jól meg csináltam. 2 napja se vagyok Seoulba már is Chanhez költözök. De nem bánom. Minden egyes percet vele szeretném tölteni!

Kicsivel több mint 20 perc telt el és már is megérkeztem a hotelba, szobámba érve gyorsan megittam a kávét, bevetettem magam az ágyba és boldogságtól elkezdtem vergődni. Az én Idolom, még most is alig bírom felfogni.
Huh ha Chan látná milyen fangörcsöt kaptam tőle most nagyon röhögne. Majd miután kivergődtem magam, a bőrönd fele vettem az irányt...