Teltek a napok egyre vészesebben közeledett a hétfő ... De én már aznap elkezdtem a bőrödbe pakolni mikor Chan ennyire kétségbeesetten hívott magához.
Szerettem volna már vele lenni. Mindent elpakolni. Igyekeztem már a fejembe össze állitani cuki kis göncöket, de néha előtört belőlem ez a "de fekete cucc is kell" szindróma, hisz Chan és a fekete híve!  

Indultam vásárolni Riával. Aki folyamatosan csak az agyamra ment... Nem is értem miért vele mentem.
- először is szögezzük le, hogy rettenetes felelőtlen vagy. Első, amiatt mert képes vagy engem itt hagyni! Második , szerinted biztos hogy az igazi Jackey Chanoddal beszélsz? - nézett rám felhúzva a szemöldökét.
- de egy aggódó vagy. Ez az én életem. Meg másik... Az nem Jackey Chan, hanem Bang Chan! Istenem!- fakadtam ki rá és csúnyán néztem rá.
-oh. Igaz. Bocs. De akkor is. Féltelek csajos, most tehetek róla? Nem akarom hogy eltűnj. - nézett rám bociszemekkel.
- Na most hagyd abba. Nem meghalni készülök, telefon meg internet meg van a koreába is. Tehát nem tűnök el teljesen.- néztem rá gunyosan. - na de nézzünk most már valami szexit amit felvehetek. Talán ez? - mutattam egy fekete egyszerű ruhára ami akasztón nem sokat mutatott, de mivel az anyaga tetszett fel akartam próbálni.
- hm. Nem tudom. Így nem az igazi- csóválta a fejét - de egy próbát megér!
- keressünk még valamit. Nem egyesével akarok a próbafülkébe killódni! - forgattam meg a szemem.
- jó hát ... Mire gondoltál?
- hát... Lehet nem ártana valami sexy- vörösödtem picit el. - tudod... Arra az esetre.. ha kicsit felforrósodna a levegő...
- pf. Pervez asszony. Még nem is tudod, hogy igazi de te már azon gondolkodsz, hogy alatta hogy mutatnál - nevetett fel és húzta a szájját arra a perverz mosolyára amitől még én is félek.

-uhm! Megtaláltam. - szólalt meg a sorok közül - legyen ez! Nézzük meg! -emelte fel a szinte teljesen átlátszó csipkés fehérnemű szettet.
- de hát ez... Hm. Nem rossz de... Nem sokat takarna.. - csóváltam egyet a fejemen
- úgy se sokat lesz rajtad! Akkor meg nem mindegy? - nevette el magát.
- még nem tudhatod... De jó. Rendben... - adtam meg magam ... Titkon nagyon is bejött... Habár nem sok reményt fűztem hozzá. Rajtam mindig máshogy mutatott minden... És ... Mi van ha nem tetszik? Vagy ha nem akarna úgy közelíteni felém miután meglátott?
Biztos akar akkor is ha látja hogy milyen kis kerek vagyok? Talán nem találna szépnek...
Felsóhajtottam. Mire mindennel végeztünk, nem lett sokkal több önbizalmam, most se, hogy ennyi mindent megvettünk.

Már délután volt amikor minden apróság miatt körbejártuk a boltokat... De szinte már néhol Riára úgy kellett rászolnom, hogy haladjunk már mert nem akarom az egész napom ezzel tölteni.

Otthon, édes otthon. Lassan de elindultam ,hogy minden új dolgot kimossak, hogy még időben megszáradjanak. Mire kimosott mosógép mosolyogva terigettem ki a falatnyi fehérneműket és azt a csodaszép ruhát, amit esetleg egy randira feltudok venni.
El se hiszem, hogy pár nap és utazok.

Akkor pedig felmentem a netre, megnézzem van-e változás, keresett-e Chan.
Szomorúan meredtem magam elé mikor láttam, hogy nem keresett.
Elaludt? Ennyire sok dolga van...? Hiányzik. A testem is érzi hogy akarja...
De muszáj nem rá gondolni.
Újra egyedül a hülye agyammal.
Mért kell nekem mindent túlgondolni? Biztos azért nem ír, mert nem hiányzok? Vagy hogy nem akar látni? Valami baj van velem? Lehet csak azért vagyok betojva mert lassan látom... Félek mit gondol majd rólam.
Tereljük el akkor a figyelmem tehát. Nézzünk valami kdrámát, ha már  nem elég nagy dráma az életem.

Pár órára rá egy értesítés szakította meg a kis pihenésem.

Music_is_my_life1003:
Szia pucurka!
Ne haragudj, hogy
nem írtam egész nap
de muszáj volt pár
dolgot elintéznem.

Én:
Channie!! Már azt
hittem nem is hallok
felőled megint...
Aggódok érted.
Minden rendben van?

Music_is_my_life1003:
Nyugi babygirl.
Igen velem minden
rendben.
Képzeld! Elintéztem
neked egy jó hotelt.
Van egy jó hírem emellett és
de van egy rossz hírem is.

Én:
Remek... Oh. Mi a rossz hír?
Essünk túl rajta azon előbb.

Music_is_my_life1003:
Mikor beérkezik a géped
nem tudok személyesen
menni eléd.

Én:
Édes! Nem is számítottam,
hogy ki jössz elém...
Hisz mit mondanának a rajongók?
Aggódnék is miattad, hogy
foltot hagyok a karriereden.
De mi a jó hír?

Music_is_my_life1003:
Köszönöm, hogy ennyire
gondolsz rám.
A karrierem, meg legyen
az én gondom, ne
aggódj megoldjuk a dolgokat.
Nos. A jó hír pedig az, hogy
nagyonhiányoztálhercegnőm
Ez így egybe.🤗

Én:
Ahhw Channie! Te is nekem.
Alig várom hogy lássalak.

Music_is_my_life1003:
De igazából, nem ez a jó hír.
Habár én nem tudok ott lenni,
kérettem neked embert, aki
elvisz a hotelba.

Én:
Tényleg hercegnőnek
érzem magam melletted.
Inast nem kapok? 🫣😐

Music_is_my_life1003:
Majd ha ideérsz kapsz.
Engem.
Nem elég? 😘

Én:
Na, jó... Egye fene 😍
Minden mértékben
megfelelsz!

Nyugodtan telt a nap hátralevő része, de még is izgatottan teli.
Lassan láthatlak! Lassan hallhatlak!
Akár csak egy álomba!