Mikor tudom meg ki vagy igazán?
Fuh... Zoé ez az egyszer élünk felfogás... Annyira óvatlan vagy! Mit gondolok én magamról?
Álmodnám?

...

Teltek a napok Chan mondta, hogy lesznek dolgok amire jobban kell koncentrálnia.

Megint lesznek koncertek. Szinte alig váltunk egy-egy kedves szót is akár...
Csendes nélküle a nap, pláne így hogy már lassan egy hónapja lábalok a balesetből. Talán már javul a nyakam is... De mostanság járok gyógytornászhoz, ami leszedi az energiám és pont mire hazaérek, már nincs fent... Egyedül maradok az éjben.

Music_is_my_life1003:
Ne haragudj. Annyira
kuszák a napok, rád
nem is jut időm.
A sok demo felvétel.
Készülni kell a fiúkkal
az új albumra.

Én:
Már is?  Hisz most
adtatok ki egyet!?

Music_is_my_life1003:
Igen... De tudod, nem
állhatunk meg!
Ez csak egy sikeres album.
Szeretném ha a "gyerekek"
sokra vinnék.
Meg akarok adni nekik
a sikert.
Mint BTS ! Vagy annál
is többet. Ezért hajtom
magam.

Én:
Chan. Tudom, hogy nem
áll meg az élet. De hisz most tértetek vissza a turnéról! Kiadtatok
egy albumot ami egekbe van!
Pihenni sincs időd?
Kikészíted magad.
Tudom aggódsz a fiúk
boldogságáért és
sikeréért. De néha muszáj
lenne pihenned is! Féltelek! ❤️

Music_is_my_life1003:
Köszönöm. Habár nem
tudok most mit csinálni.
Sok a munka és próbák után is a demókkal foglalkozunk
Changbinékkal. 
Ne haragudj.

Én:
Legalább azt igérd
meg hogy normálisan
alszol!!!

Music_is_my_life1003:
Haha. Sajnos ezt
nem tudom megigérni
ezt te is tudod. Valami
könnyebb nincs?

Én:
🙄 Legalább hazudhatnád
azt hogy megpróbálsz
aludni. Az egészséged
forog kockán. Te meg
hagyod hogy aggódjak is?

Music_is_my_life1003:
Ne aggódj, tudom
kezelni, ahogy eddig is.
Habár manapság mást
nem tudok kezelni.

Én:
Mit? 👀😳

Már gondoltam rosszra...

Music_is_my_life1003:
Azt, hogy hiányzol.
Sajnálom, hogy sokat
nem tudok itt lenni.
Most is mennek kellene már...

Én:
Te is hiányzol nekem.
Tudom. Megértem édes.
Ügyes leszel! Meg jóképű
mint mindig! Szóval fel
a fejjel! Csodállak,
ezt te is tudod. A biasom
vagy, nem véletlenül.
Végtelen tehetség
szorult beléd!

Music_is_my_life1003:
Hm. Téged pedig nem
véletlen választottalak
pöttöm. Hisz mindig
annyira boldogság
tölt el mikor neked
irkálok. Már itt ennyit jelentesz.

Én:
Pöttöm? Nem vagyok
annyira kicsi!... Én csak
szeretném hogy minél
boldogabb legyél.
Legyél bárhol a világban,
bárkivel.

Még akkor is ha nem velem....

Music_is_my_life1003:
Ahogy én is ezt szeretném veled.
Mennem kell. Már így is sokat várakoztattam Han-t..
kezdi felvenni a mérges
mókus formáját...
Megyek mielőtt Changbin is még hangosabban kiabálja a nevem vagy nyolcadjára.
Szeretlek babóca!😘

Én:
Menny! Ne tarsd
fel őket! Nehogy baj
legyen! Puszi! Már
most hiányzol!

Music_is_my_life1003:
De nekem sokkal jobban
hiányzol!❤️

Raktam le a telefont a kezemből mosolyogva, habár szomorúan.  Miket képzelek még mindig... Mennyi esélye van hogy a kedvenc idolommal összejöjjek? Édeseket írotat ezaz akárki, még akkor is ha nem Chan... Jaj mért kételkedek én folyton???
Pedig annyi minden utal rá...

...

Sok nap telt el. Chan felől pedig csak  a médiákban hallok, az új album új rekodokat döntött meg és sorra nyerik a díjakat.
Fáradtnak látszol... Minden képen, legyen rajtad akármennyi smink... Én látom.

Néha pedig egy-egy pillanatba olyan szomorkás... De lehet már azt csak  bemesélem magamnak.

Egyedül voltam és visszatértek a rossz gondolataim. Egyedül Ria rángatott néha vissza a valóságba:
- Föld hívja Zoét! Nézzenek rád! Ne lógasd már az orrod! Az a nagyorrú fog majd keres ha tud!
- Nagyorrú?! - mordultam felé.- Mindenki miért csak az orrát veszi észre?
- Hát.. tudod miért?-  kérdezte egy huncut mosollyal az arcán.
- Nem. Mit? - vontam fel a szemöldököm felé nézve.
- Hogy ha nagy az orra, nagy a kobra lent! - nevetett fel. Én pedig vörösödtem de nevettem kínomba.
-Na ezt se hallottam még! - mondtam ki még mindig nevetve. - Kicsit se vagy normalis Ria! Perverz asszony!
-ugyan! Bagoly mondja verébnek! Mint ha már nem gondolkodtál el volna azon , hogy hogy miket csinálnál vele ha itt lenne! - húzta perverz mosolyra a szájját.
- igazad van. Jobb hogy nem tudja! Kis ártatlan vagyok! - rakram össze a kezeim próbáltam cuki pózt felvenni velük, több kevesebb sikerrel.
- pff . Kis ártatlan. Na persze...- szisszent fel majd meglökött a vállamnál. - ezt ugye te se gondoltad komolyan?! Valld be hogy gondoltál már rá aközbe? - nézett rám.
- hülye! Bazmeg! Mikor nem rá gondolok?- vörösödtem el.
- na látod. Meg talán mélyebb nyomot hagy benned mint az a bolond exed! - majd rácsapott a fenekemre.
- au!... Te sem vagy normális. -néztem rá rosszallóan. A fejem lefele hajtottam...
- Bocsi... Nem akartam felhozni... De tényleg azóta nem is beszéltél vele?
- Minek beszéltem volna vele? Van valakim! - emeltem fel hírtelen a hangom. Nem gondoltam volna hogy ilyen érzelmek szakadnak fel bennem.
- már ha az az tényleg az a kpop gyerek... Akkor lenne szerencséd. De mi van ha átvernek? - húzta fel a szemöldökét.
- az már nem számít... - mondtam szinte kétségbe esetten...

Ennyire nem érdekel, hogy ki vagy igazán? Csak hazudd hogy szeretsz... Hazudd hogy te vagy Chan.