Számoltam a perceket

De a chat megrekedt

Mond mire jó ez neked?

Szívemet a kezedbe helyeztem

Az üres szobában ülve

Hallgattam a csendet

A fájdalom, mint ezernyi apró tűszúrás

Szívembe mart hirtelen

Talán nem is te voltál az

Kit szívem annyira akart

Hanem egy más valaki

Kitől a szívem őrülten vert

Megérdemeltem volna

Legalább egy holnapot

Egy holnapot, amikor őszintén

Szemembe mered mondani

Hogy köztünk semmi sem lesz

Ébredjek fel és menjek el

A valóság oly fájdalmas

De a csönded mindenre választ ad

Láttál te engem valaha?

Mond néztél rám te valaha?

Akartam egy percet

Egy percet, ami nem ereszt

Akartam egyszer a csókodat

Hogy tudjam nem csak álmodtalak.

De te a csöndet választottad

Engem pedig a gödörben hagytál

Szerelem volt ez vagy csak egy ábránd?

Egy ábránd, amiből pofon ébresztett?

Ne hidd azt, hogy haragszok

Csupán csak a szívem vérzik kibaszottul

Tudom, hogy jobb lesz nélküled

Tovább lépek, mielőtt elvesztem önmagam.

A hallgatásod meggyilkolta a lelkem

Az ember a pofonjaiból is tanul

Én eleget tanultam ebből már

Tovább megyek, mert hiszem jobb jövő vár

Megérdemeltem volna

Legalább egy holnapot

Egy holnapot, amikor őszintén

Szemembe mered mondani

Hogy köztünk semmi sem lesz

Ébredjek fel és menjek el.

Menjek el és éljek

Éljek nélküled, hogy túléljek.

Két hete történt, hogy tök váratlanul Lizi egyszer csak rám írt és megkért, hogy szerepeljek a legelső klipjében. A megkeresése teljesen meglepett, nem igazán értettem, hogy miért pont rám gondolt, és miért az ex pasijának ex barátnőjével akar együtt dolgozni. Sokági haboztam mielőtt igent mondtam neki. Többször is átbeszéltem a dolgokat Erikkel, valamint Dávidot is felkerestem, hogy mitévő legyek. Ő azonnal azt mondta, hogy vágjak bele és ne habozzak. Mindenáron azon volt, hogy ha máshogy nem, legalább így tudjon Lizinek segíteni az álmai elérésében, hogy kölcsön ad engem. Így hát igent mondtam és bele is vetettük magunkat a közös munkába. Nem volt könnyű összeegyeztetni, hogy ki mikor ért rá. Nekem ott volt a suli, neki pedig a munka, de végül sikerült összehoznunk egy hétvégét, amikor is leforgattuk a klipet egy régi lakatlan kastélyban. Egy ablakokkal teli teremben táncoltam, egy gyönyörűszép fehér ruhában, hajam göndör tincsekben omlott a vállamra és egy virágkoszorú volt az egyetlen kiegészítőm. Nem volt se smink, se semmi, csak az egyszerű valóság. Még Eriket is sikerült rávenni, hogy szerepeljen a klipben, igaz csak a háta látszott, ahogy a klip végén egyedül hagyott engem, én pedig a terem közepén a földre roskadtam fájdalmamban. Lizi első saját dala a Csönded választ ad, brutál erősre sikeredett, biztos voltam benne, hogy nagyon hamar meg fogja találni a saját közönségét, főleg, hogy olyan személy osztotta meg a forgatással kapcsolatos képeket, akinek népes rajongótábora volt. Igen ez volt Dávid, Lizi hiába küldte őt el a legváltozatosabb módon a francba, Dávid kitartott ezt pedig csodáltam benne.

-         Hát, most pedig várunk – törte meg a csendet Lizi, mire a laptopra pillantottam és megnyugtatóan rámosolyogtam.

-         A kommentek eddig biztatók!

-         Aha, a háromnegyede nagyanyám kórustársai – legyintett unottan, mire elnevettem magam. – Komolyan mondom! De legalább ők hisznek bennem – enyhült meg egy pillanatra.

-         Sokan hisznek benned Lizi! Az igazán fontos emberek hisznek benned mindig!

-         Köszi – mosolygott rám, majd a kezébe vette a telefonját és elnevette magát. – Dávid nem adja fel, nagyon teper utánam.

-         Miért nem adsz neki egy új esélyt?

-         Most vagyok túl egy rohadt szar kapcsolaton, nem akarok fejest ugrani egy újba. Meg hát haragszom rá – húzta össze a szemét haragosan és a háta mögé dobta az ágyra a telefonját.

-         De hát annyira akarja, és ne tagadd, hogy te is akarod.

-         Pont ez az, hogy ennyire akarja! Addig, amíg meg nem kap engem.

Gúnyos nevetés hagyta el a számat és úgy meredtem Lizire, mintha hirtelen nyolc feje nőtt volna. Oké, hogy ő kis pisis kora óta ismerte Dávidot, de most csak vádaskodott. Dávid egyáltalán nem ilyen ember volt, ő nem lécelt le azután, hogy megkapta, amit akart. Nála türelmesebb és odaadóbb embert a Föld nem hordott a hátán. Szerettem volna mindezt elmondani Lizinek, megvédeni Dávidot, de tudtam jelen esetben csak feleslegesen koptatnám a számat, hisz úgyis azt fogja gondolni, amit akar. Ha neki könnyebb, hogy rossz embernek tartja Dávidot, akkor csinálja, de igazából ő is tudta, hogy Dávid milyen nagyszerű férfivá érett.

-         Veletek mi van amúgy? – kérdezte hirtelen.

-         Mármint?

-         Hát ez a fura kötelék, ami köztetek van. Próbálom megérteni, de nehezen megy.

-         Hát, pedig nagyon egyszerű. Minden embernek van egy lelkitársa, aki mellett le éli az egész életét, és van egy ikerláng, akivel egykor egyek voltak, de valamilyen oknál fogva, egy múltban elkövetett bűn miatt, szétválasztották őket. Dávid nekem az ikerlángom, és amíg világ a világ fontos szerepet fog betölteni az életembe.

-         Szóval simán lehet még a lelkitársam, de az ikerlángom már nem – ráncolta össze a homlokát. – A pasid, hogy viseli?

-         Fogalmazzunk úgy, hogy nem vesz róla tudomást – nevettem el magam. – Szerencsére már nincs köztük feszültség. Van, hogy együtt vagyunk és csak úgy lazán odaböfögi, hogy nem marad sokáig, mert Dáviddal megy erre, arra. Kezdek féltékeny lenni.

-         Van miért – röhögte el magát.

-         Nem szeretnéd megfontolni, hogy csatlakozol a kiadójukhoz?

-         Nem! A saját erőmből, akarok berobbanni és nem úgy, hogy a seggem alá toltak mindent!

A szám szélét rágcsálva bólintottam. Igazából teljesen megértettem az álláspontját, hisz én se akartam elfogadni semmilyen segítséget Dávidtól. Beismertem a vereségemet és beletörődtem abba, hogy nincs második esélyem. Aztán a sors megajándékozott engem egy második eséllyel, papíron már tagja voltam a Jégszínháznak, hamarosan pedig karácsony előtt lelépünk Londonba a világbajnokságra. Az életem végre sínen volt és ki mertem jelenteni, hogy mindezért én küzdöttem meg. Jó a végén Erik egy kicsit segített, igazából neki köszönhettem, hogy kaptam egy második esélyt, amiért örökre hálás leszek neki.

-         Na, látom téged elvesztettünk a gondolatok labirintusában. De nem gond, mennem kell úgyis. Legyél jó!

-         Ne haragudj, hajlamos vagyok elkalandozni – mosolyogtam zavartan.

-         Észrevettem – nevette el magát, aztán elköszönt, én pedig felállva a gép elől egy hatalmasat nyújtózkodtam.

A mozdulat közben a derekam egy hatalmasat roppant a sok görnyedéstől, mire vágtam egy fintort és lementem a konyhába, hogy összedobjak magamnak egy könnyű kis kaját. A hűtőhöz lépve vettem csak észre, apu reggeli üzenetét és egy levelet, ami Gergőnek lett címezve. Látva azt, hogy hivatalos, ráadásul a focival kapcsolatos, hagytam a korgó gyomromat felöltöztem és még idejében elértem a buszt, ami szerencsére Gergő otthonától egy sarokra fog lerakni. Nem költözött olyan messzire, de azért ahhoz elég messzire, hogy önállósodjon. Ettől függetlenül elég gyakran jött át, főleg mamáékhoz és mindig friss főttétellel távozott. Buszozás közben azokat a zenéket hallgattam, amikben én is szerepeltem, vagy pedig nemrég jöttek ki. Mostanában egyre több magyar dalt kezdtem el hallgatni, az ízlésem kisé átformálódott és olyan dalok is megtalálhatóak voltak a telefonomba, amit azelőtt sose hallgattam volna meg. Még akkor, se ha kényszerítettek volna. A buszról leszállva írtam Gergőnek Messengeren, hogy öltözzen fel, mert érkezem, de nem volt aktív így felkészítettem magam mindenre. Tényleg mindenre, de az, ami fogadott, nos, arra a legmerészebb álmaimban se gondoltam volna.

Halál lazán libbentem be a kulcsommal Gergő lakásába, a cipőmet lerúgtam a táskámat levágtam a cipősszekrényre és a levelet lobogtatva egyszerűen berontottam a hálóba. Ha időben észrevettem volna, a plusz egy cipőt valamint az ismerős kabátot, akkor most nem álltam volna totálisan lesokkolódva a háló ajtajában. Akkor most nem bámultam volna a békésen alvó párocskát falfehér arccal. Ezer meg egy kérdés kavargott bennem, miközben azt figyeltem, hogy Hanna és Gergő egymásba gabalyodva aludtak. Mégis, hogy történt ez? Mi van Zsoltival? Hogy nem vettem észre? Hanna miért nem mondta el? Ilyen kérdések kavarogtak bennem, ahogy becsuktam az ajtót és a konyhába mentem. Pár percig csak álltam ott, bambulva ki az ablakon, majd a fejemet rázva nekiálltam sütit sütni. Egyrészt a süti lenyugtatta a kavargó gondolataimat, másrészt a csörömpölésemmel elértem, hogy felébredjenek.

-         Ella – köszörülte meg a torkát Gergő, mire rászegeztem a tekintetem, aztán folytattam a liszt kimérését. – Ella figyelj – kezdte újból, de ismét elhallgatott.

-         Hallgatlak – támaszkodtam a konyhapultnak. – Barátja van Gergő!

-         Tudom – túrt bele a hajába. – Tisztába vagyok vele oké? Ahogy azzal is, hogy Hanna szereti Zsoltit.

-         Akkor mi a franc ez az egész? – támadtam rá elvesztve a türelmem. – Soha nem ítélkeztem felettetek, évekig hallgattam két oldalról a panaszkodásotokat, míg végül úgy volt, hogy tovább léptetek mindketten. A múltkor még randiztál egy lánnyal. Mégis mi a fene történt? Mióta nem mondtok el nekem semmit?

-         Ella – lépett ki a szobából Hanna, de a tekintetemet látva elhallgatott és lesütötte a szemét.

-         Hogy tehetted ezt Zsoltival? Nézd Hanna, mindig megértelek, és mindenben támogatlak, de Zsolti kurvára nem ezt érdemelte.

-         Tudom, hidd, el tudom – roskadt le az asztalhoz és a kezébe temette a fejét.

-         Akkor miért? A rohadt életbe már – löktem el magam a pulttól. – Miért csináltátok ezt? Azt hittem utáljátok egymást! – járkáltam fel alá idegesen.

-         Elmondanánk, ha végre hagynál minket szóhoz jutni – morogta Gergő, aki úgy ült Hanna mellett a széken, mint aki a vádlottak padjában ül.

Idegesen néztem felváltva rájuk, aztán kihúztam velük szemben egy széket, levágtam rá magam és vártam, hogy belekezdjenek. Nem sokáig bírtam fapofával hallgatni Hannát, a könnyeitől én is elsírtam magam, így folyamatosan bőgve hallgattam őt.

-         Nem tudtam máshoz menekülni. Gergőnél jobban senki sem ismer engem, a családomat, ő volt ott a kezdetektől és szükségem volt rá. De nem tudtam, hogy így van, amíg egyszer rám nem írt valami hülyeséggel és akkor megkérdeztem, hogy felhívhatom-e.

-         Mióta tart ezt?

-         Szalagavató, de nem volt köztünk semmi, csak beszélgettünk. Nagyon sokat. Olyan volt minden, mint régen, amikor nem veszekedtünk és annyira jó volt Ella. Annyira jó volt újra a bátyáddal beszélni és tudni azt, hogy ha írok, neki válaszol és mellettem van. Bármennyit veszekedtünk, rajtad és a családomon kívül ő volt a biztos pont az életemben és most a családom széthullik, tőled nem várhatom el, hogy ápold a lelkem, megvan a magad baja így is.

-         Ezt ne! Kurvára ne! Egy barátságban az a normális, hogy egymás mellett vagyunk a szarban! Tűzön vízen át együtt. Ezt fogadtuk meg nem? Hogy mindig ott leszünk a másiknak és tartom a szavamat! De akkor sem értem, hogy Zsolti…

-         Szeretem Zsoltit, őszinte tiszta szerelemmel. Ő az, aki mellett élek és nem gondolok a holnapra, vele könnyű minden. De annyira könnyedén veszi a gondokat, olyan hamar átlendül rajta, hogy… nem tudom annyira jól esett Gergő törődése. Most pedig Zsoltival összevesztünk, Gergő pedig áthívott és… - csuklott el a hangja.

Hannáról a bátyámra vándorolt a tekintetem, aki idegesen dobolva az asztalon, folyamatosan engem fürkészett. Soha nem láttam őt még ennyire idegesnek. Talán attól félt, hogy egyből rohanok Zsoltihoz? Vagy, hogy elítélem őt ez miatt? Soha nem ártottam volna a bátyámnak, viszont a lelkiismeretem nem tudta elviselni a tényt, hogy Hanna megcsalta Zsoltit.

-         Nézd Hanna, melletted vagyok és leszek, megértem, hogy mit miért tettél, de el kell mondanod Zsoltinak – tettem a kezére a kezem.

-         Pont, hogy nem kéne elmondania – húzta el a száját Gergő.

-         De igen el kell! Gergő ne kelljen elmagyaráznom neked, kérlek! Jobb őszintének lenni és elmondani az igazságot, mint magadba folytani. Mert akkor felőröl és tönkre tesz – néztem Gergő szemébe.

-         El fogom neki mondani – suttogta Hanna. – Muszáj tudnia, csak kérlek, adj nekem egy kis időt – emelte rám könnyben úszó szemeit. – Kérlek, adj egy kis időt, amíg elég erőt gyűjtök hozzá!

Néztem a legjobb barátnőm könnyáztatta arcát és fogalmam se volt, hogy mit tegyek. A lelkiismeretem azt súgta, hogy noszogassam, hogy mondja el Zsoltinak az igazat, de az eszem óva intett ettől. Nem az én dolgom volt pálcát törni Hanna felett és nem is akartam ezt tenni. Az ajkamat rágcsálva piszkálgattam a terítőt majd Gergőre néztem, aki könyörögve nézett vissza rám.

-         Azt hiszem, én most felhívom Eriket, hogy jöjjön értem – szólaltam meg végül és a kezembe véve a telefont már hívtam is.

-         Miért nem mondasz semmit? – kérdezte Hanna csendesen.

-         Mert nem akarlak megbántani, és mert szeretlek – válaszoltam őszintén. – Hibáztál Hanna, de én melletted állok. Csak ne kérd tőlem, hogy ez ügyben tanácsot adjak, mert nem tudok sem a bátyám sem pedig Zsolti ellen beszélni. Sajnálom – néztem mélyen a szemébe.

-         Szép ki barát vagy – morogta Gergő.

-         Kussolj – förmedt rá Hanna, majd idegesen előre dőlt és lefejelte az asztalt. – Miattad van! Mi a faszomért írtál rám?

-         Talán mert kurvára szükséged volt rám – vágott vissza Gergő.

-         Hűha. Mi folyik ott? – kérdezte Erik, én pedig annyira megijedtem, hogy kiejtettem a kezemből a telefont, ami hangosan csattanva a földön landolt.

Mire lehajoltam érte Erik már letette, de nem sokkal később Gergő telefonja csörögni kezdett, így elmartam tőle és kivonultam az erkélyre. A friss hűvös levegőre lépve, a kavargó gondolataim kicsit lenyugodtak, és kezdtem úgy érezni, hogy valamennyire kitisztult a fejem.

-         Mi történt? Mi volt az a csattanás?

-         Kiesett a kezemből a telefon – válaszoltam és sóhajtva a korlátra támaszkodtam. – Értem tudnál jönni?

-         Persze, de még nem végeztünk, de hamarosan ott vagyunk. Hol is?

-         Gergőnél – motyogtam. – Mikor van az a hamarosan?

-         Fél óra? Össze vesztetek? Vagy mi történt?

-         Fél óra rengeteg idő, akkor hazamegyek busszal.

-         Ne már! Mi történt? Hallottam, hogy ott van Hanna is. Vigyem Zsoltit?

-         MI? Nem! Dehogy! Nincs semmi gond. Akkor fél óra, szia – köszöntem el sietve és rányomtam a telefont, majd visszamentem Hannáékhoz és folytattam a sütemény sütését, hogy lenyugodjak.

A fél óra végül háromnegyed óra lett, így a süti meg is sült, mire Erik megérkezett zavartan kapkodva a tekintetét.

-         Tessék süti – nyomtam a kezébe és már léptem is ki a lakásból.

-         Várj már. Hisz csak most jöttem és pisilnem kell – kapta el a kezem.

-         Jó, akkor pisilj, a kocsiban megvárlak – kaptam ki a kezéből a sütis tálat és a kocsikulcsot.

-         Ella – kapta el a kezem Gergő, amikor Erik már a mosdóban volt. – Ne feledd, hogy Hanna végig melletted állt – nézett mélyen a szemembe, aztán elengedte a kezem.

-         Próbálom megérteni, de nem tudom. Szétszedtétek egymást Gergő, lelkileg teljesen tönkretettétek egymást, most pedig…

-         Szüksége volt rám, azt történt. Ella, azt hittem, hogy te legalább megérted – túrt bele a hajába. – Te magyaráztál nekem a különleges kapcsolatról, ami Dávidhoz köt téged. Olyan hihetetlen, hogy közöttünk is van egy ilyen kapocs?

Lehajtottam a fejem, mert nem mertem Gergő szemébe nézni. Való igaz, múltkor Zsoltival pont erről beszélgettünk, de akkor még olyan hihetetlennek tűnt, hogy valaha is újra lesz közük egymáshoz. Nem tartottam kizártnak, hogy Gergő és Hanna között is volt egy ugyanolyan erős kapocs, mint Dávid és köztem.

-         Na, mehetünk? – lépett mellénk Erik és a derekamnál fogva magához húzott egy csókra. – Amúgy, szia – köszönt.

-         Szia – köszöntem vissza csendesen, majd elköszöntem Gergőtől is, és Eriket magam után húzva kisiettem az épületből.

Szótlanul szálltam be a kocsiba, cipőmet lerúgtam, lábamat feltettem az ülésre és csak bámultam a sötéten gomolygó eget, ami vagy esőt, vagy pedig havat hoz majd magával. Erik mellettem nem szólt semmit, csendben vezetett, még a rádiót se kapcsolta be. Talán sejtette, hogy most nem lenne hangulatom zenét hallgatni és vidáman mosolyogni.

-         Sütit sütöttél, ami nem gond, mert szerelmes vagyok a sütidbe – kezdte, mire halványan elmosolyodtam. – de érzem, hogy történt valami – fejezte be.

-         Nem, semmi – csóváltam meg a fejem azonnal, miközben a gondolataim újult erővel kezdtek el cikázni.

Erik Zsolti legjobb haverja, ha neki elmondom, ő kötelességének érzi majd elmondani Zsoltinak. Nem kérhetem meg arra, hogy hallgasson, nem akarom rápakolni azt a terhet, amit én is cipeltem. Viszont ha nem mondom el neki, azt fogja gondolni, hogy titkolok előle valamit, hazudni viszont nem akarok. A fenébe! Miért kellett egyből Gergőhöz rohannom? Miért nem bírtam otthon maradni a fenekemen és felhívni Gergőt, hogy hé, figyelj, ha erre jársz, ugorj be, mert jött egy leveled és szerintem fontos lehet? Minden normális ember ezt tette volna. Ha én is ezt tettem volna, akkor most nem lennék a teljes kétségbeesés határán.

-         Velünk van valami? – kérdezte komoran, mire szorosan behunytam a szemem és megráztam a fejem.

-         Nem, velünk minden oké!

-         Akkor? Elli látom rajtad, hogy remegsz az idegtől. Kérlek, beszélj hozzám!

-         Itt van meki. Éhes vagyok, együnk mekit – intettem a McDonald’s felé.

Erik sóhajtva sorolt át a másik sávba, beállt egy üres helyre a parkolóban és rám szegezte a tekintetét.

-         Mióta vagy te stressz evő?

-         Nem vagyok az, csak tényleg éhes vagyok – szálltam ki a kocsiból.

Ám, amint beléptem a zsúfolt mekibe és megéreztem az olaj szagát, a gyomrom felkavarodott és fordultam is kifelé a friss levegőre.

-         Meggondoltam magam, inkább menjünk haza. Van otthon finom leves, sok leveshússal – válaszoltam Erik csodálkozó tekintete láttán.

Erik csak nézett engem, és nézett, majd bólintott egyet és megfogva a kezemet visszasétáltunk a kocsihoz. Annyira a gondolataimba voltam merülve, hogy fel se tűnt a gyanakvó pillantása, amivel engem méregetett. Csak amikor már újra az úton voltunk köszörülte meg a torkát. Addig köszörülte, hogy kizökkentem a gondolataimból és rápillantottam a szemem sarkából. Láttam, hogy hol kinyitotta a száját, hol becsukta, szeretett volna mondani valamit, de nem merte.

-         Mi az? – kérdeztem megelégelve, hogy nem mond semmit.

-         Elli, kérlek, ne legyél dühös, de kérdeznem kell valamit…

-         Mondtam már, hogy minden oké köztünk. Nem rólunk van szó!

-         Oké, de… Elli. Terhes vagy? – kérdezte a szeme sarkából rám pillantva.

-         Micsoda? Terhes? – nevettem el magam hitetlenkedve. – Miből szűrted ezt le, hogy terhes vagyok? – kérdeztem zavartan.

-         Nem tudom, csak olyan szétszórt vagy, megkívántad a mekit, most pedig már levest akarsz enni, pedig nem vagy leveses és megrohant a gondolat, hogy mi van ha… - magyarázta az utat figyelve.

-         Nem lehetek terhes. Vagy igen? – haraptam az ajkamba bizonytalanul.

-         A biológia órákon tanultak alapján, mivel én férfi vagyok, te pedig nő, így simán van esély rá, hogy amennyiben az aktus során… - kezdte.

-         Ez nem vicces Erik!

-         Csak próbálom oldani a zavarodat.

-         Nem inkább te vagy zavarban? – szegeztem rá a tekintetem.

-         Van itt egy gyógyszertár, vegyünk tesztet? – kérdezte.

Bizonytalanul néztem Erikre, majd a hasamra és ezzel egyel többre nőtt az agyalni valók száma. Nem elég, hogy ott volt Gergő és Hanna, még Erik is elültette a fülemben a bogarat, hogy lehet, hogy várandós vagyok. A szám szélét rágcsálva gondolkodtam, végül bólintottam egyet és gyorsan beszaladtam a gyógyszertárba egy tesztért. A gyógyszerész elég ítélkezően vette el tőlem a teszt árát, amitől felment bennem a pumpa, de csak mosolyogtam és távoztam. A kocsiban aztán kidühöngtem magam Eriknek, aztán ettem a sütiből és hamar megnyugodtam. Tényleg mire hazaértünk kezdtem úgy érezni magam, mintha terhes lettem volna, pedig eddig fel sem merült bennem ennek a lehetősége. Tény, hogy kicsit szétszórt voltam és sokat ettem, de ezt betudtam a világbajnokság előtti stressznek. Bármennyire is magabiztos voltam a jégen, azért nekem is volt egy kis lámpalázam, főleg, hogy a világbajnokságról volt szó és nem egy egyszerű megyei versenyről.

-         Mit teszünk, ha pozitív lesz? – kérdeztem csendesen.

-         Megtartjuk – vágta rá azonnal Erik, nálam pedig eltört a mécses.

A könnyeim csak úgy ömleni kezdtek, Erik pedig értetlenül húzódott le az út szélére és szorosan a karjába zárt. A nyakába fúrva a fejem, a kabátját markolászva egyre csak zokogtam igazából magam se tudom miért. Sírtam Hanna miatt és sírtam az miatt, amit Erik mondott. Mert őszintén melyik 20 éves srác mondaná azt manapság, minden bizonytalanság nélkül, hogy megtartják a babát? A mai világban csoda számba mentek ezek a srácok és átkozottul szerencsés voltam, amiért az egyik az én barátom volt.

-         Jól vagy? – kérdezte Erik csendesen. – Hívjam az ikerlángodat főnök?

-         Az ikerlángom messze jár, koncertje lesz este – szipogtam.

-         Akkor kénytelen vagy velem beérni. Mond el, mi a gond Elli! Tudod, hogy bennem megbízhatsz! Vagy ez a terhesség vele járója?

-         Annyira mondogatod, hogy a végén tényleg teherbe esek – nevettem el magam hallkan.

-         Nem tudok mást tenni, ha egyszer nem mondasz semmit – mutatott rám.

Sóhajtva húzódtam el tőle, ő pedig visszasorolt a forgalomba és hazáig már meg sem álltuk. Otthon aztán első dolgom volt elvégezni a tesztet, de 10 percet kellett várni, míg mutatott valamilyen eredményt. Addig Erikkel együtt mindketten idegesen ropogtatva a kezünket ültünk egymás mellett a tesztre meredve, amin lassacskán láthatóvá vált egy vonal. Fogalmam sincs, hogy miben reménykedtem. Egy baba hatalmas nagy felelősség volt, de abban biztos voltam, ha terhes vagyok, nem fogom elvetetni. Soha nem leszek gyilkos és pláne nem ölöm meg a szerelmünk gyümölcsét, aki csak még jobban Erikhez fog kötni engem. Ahogy teltek a percek, egyre jobban vert a szívem és azon kaptam magam, hogy abban reménykedek jelenjen meg a második vonal is. De a második vonal nem jött el, ami félig okozott megkönnyebbülést, félig pedig csalódást.

-         Hát terhes nem vagyok maximum gondterhes – álltam fel a kád széléről és a kukába dobtam a tesztet.

-         Kár – válaszolta Erik a gondolataiba merülve.

-         Nem álltunk volna még rá készen – fordultam felé.

-         Felnőttünk volna a feladathoz – szegezte rám a tekintetét. – Vagy te nem akartad volna?

-         Semmit sem akarok jobban, mint, hogy kihordani két gyönyörű gyermeket, akik a szerelmünk bizonyítékai lesznek, de még nem most – álltam meg előtte és az ujjaimmal beletúrtam a hajába. – Még van egy évem a suliban, mindketten az álmainkat kergetjük, először a munka aztán a családalapítás.

Erik nem mondott semmit, csak átkarolta a derekamat és a hasamba fúrta a fejét. A haját simogatva bámultam a mintás csempét, majd a tekintetem a kuka felé vándorolt és a szemem könnybe lábadt. Kár volt tagadni, hogy eljátszottam a gondolattal, hogy Erik gyermekét hordtam a szívem alatt és az, hogy mégsem nem volt kellemes érzés. Egy nagyot sóhajtva elhúzódtam Eriktől és visszamentem a szobámba, majd bebújtam a takaró alá és felmentem a Netflixre. Nem voltam előfizető ugyan, de Erik megadta a saját kódját, így az ő pénzét fogyasztottam, igaz csak akkor, amikor ő is itt volt. Amúgy meg, ha filmet is néztem azt a laptopomon tettem.

-         Megnyugodtál már Elli? – bújt mellém Erik és megsimogatta a combomat.

-         Mármint?

-         A kocsiban nagyon ideges voltál. Most már tudjuk, hogy nem a baba miatt. Mi történt?

-         Nem mondhatom el, nem tehetem rád is a terhet – húztam el a szám idegesen.

-         Bármilyen terhet is cipelsz, együtt jobb cipelni, mint egyedül – nézett mélyen a szemembe. – Mond el Elli, hogy ne aggódjak!

Én pedig elmondtam. Nem kellett volna, de elmondtam neki. Meglepően higgadtan kezelte a hírt, nem kapott azonnal a telefonja után, hanem csak nézett engem gondterhelten. Én is ugyanolyan gondterhelt voltam, a mesélés újra belém rakta az ideget és újra azon agyaltam, hogy miért kellett odamennem, ahelyett, hogy maradtam volna a fenekemen. Elszakítottam a tekintetem Erikről, fejemet mélyen a nyakába fúrtam, félig szinte rá feküdtem és egész testemben megremegtem. Olykor hajlamos voltam más problémáit, úgy megélni, mintha a sajátjaim lettek volna és most is pontosan ez volt a helyzet. A könnyeim megállíthatatlanul ömlöttek és sehogy sem bírtam abba hagyni a sírást.

-         Elli, most miért sírsz? – kérdezte Erik zavartan. – Baba…

-         Ne hívj így az olyan klisé – szipogtam, mire hallkan felkuncogott és addig mocorgott, míg a szemembe nem tudott nézni.

-         A főnök valahogy most nem illik ide.

-         Imádom, hogy főnöknek hívsz, eleinte utáltam, de most már imádom és téged is imádlak – bújtam vissza hozzá és tovább szipogtam. – Olykor képes vagyok a sajátomnak betudni más problémáit és addig nem tudok megnyugodni, míg minden jó nem lesz. Amikor Gergő és Hanna együtt voltak, rengetegszer összevesztek és az az én lelkemet is megviselte. A mérgező kapcsolatuk rám is kihatott, rosszul aludtam, alig ettem valamit, de nekik ezt nem mondtam, mert megvolt a maguk baja. Egyedül csak Erika tudta, hogy mennyire megviselt és félek, hogy megint ez lesz. Szeretem őket, de nem hagyhatjuk, hogy újra össze jöjjenek. Erik kérlek – néztem rá könyörögve.

-         Nem fognak összejönni Elli, megígérem. Nézd Zsoltit én szoktam hallgatni, tudok mindenről, tudom, hogy mennyire szerelmesek egymásba. Hanna csak elbizonytalanodott, vagy tudja a faszom, beverte a fejét, de hidd el, nem fog a bátyáddal újra összejönni – puszilta meg a homlokom.

Könnyes szemekkel bólogattam, majd megpusziltam az arcát és elbámultam az ablak felé. Bíztam benne, hogy Eriknek igaza lesz és tényleg nem fognak újra összejönni. Bár már Gergő nem itt lakott, maga a tudat, hogy minden kezdődik elölről halálra rémített.

20:00

Erikkel épp azon vitatkoztunk, hogy milyen filmet nézzünk meg, amikor Erika bedugta a fejét az ajtón, és ahogy rám nézett azonnal tudtam, hogy baj van.

-         Minden rendben? – pattantam fel elhajítva magamtól a távirányítót.

-         Azt hiszem. Tudnánk beszélni kettesben? – kérdezte az arcomat fürkészve.

-         Persze – vágtam rá és követtem őt a konyhába.

Erika azonnal kinyitotta a hűtőt, kivette a tejet, majd nekiállt kávét csinálni, de olyat, amilyet csak ő tudott elkészíteni. Senkinek se mondta el a titkát, de a kávéja valami istenien finom volt mindig. És általában olyankor ivott kávét este, amikor frusztrált volt.

-         Nem tudom, hogy kezdjek bele – motyogta maga elé. – Ella jól érzed magad? – emelte rám a tekintetét bizonytalanul.

Pár pillanatig értetlenül néztem rá, nem értettem miért kérdezett ilyet, mikor láthatta rajtam, hogy semmi bajom, és amikor bajom is volt, mindig elmondtam neki. Aztán eszembe jutott a terhességi teszt, amit simán észrevehetett, ha a fürdőben járt.

-         Ó a teszt – biccentettem megvilágosodva. – Az téves riasztás volt.

-         Késik a menstruációd?

-         Nem, a napokban kell majd megjönni – gondolkodtam a homlokomat ráncolva. – Csak Erik szerint mostanában szétszórt vagyok és gyanús lett neki, mert megkívántam a Mekit, aztán meg a húslevest itthon – magyaráztam. – De a teszt negatív, szóval egy ideig még nem leszel nagymama – mosolyogtam rá megnyugtatóan és elfogadtam a felém nyújtott csészét.

-         A teszt nem mindig mond igazat Ella. Nyugodtabb lennék, ha elmennél nőgyógyászhoz. Én is észrevettem, hogy szétszórt vagy és olyanokat írsz fel a bevásárlólistára, amiket máskor nem.

-         Nőgyógyászhoz? – kérdeztem döbbenettől kikerekedett szemekkel. – Én olyan helyekre nem járok!

-         Ella! El kell menned. Erik a harmadik srác, akivel szexuális életed van.

-         Nem valami jött ment alakokkal fekszek le. Atinak én voltam az első, Dávid és Erik pedig nem mocskosak és nem dugnak akárkivel, hogy összeszedjenek valamit.

-         Dáviddal vitatkoznék.

-         Móni volt a kivétel, amúgy meg egy tisztességes pasi. Bár meggyőztél, kivizsgáltatom magam, a végén kiderül, hogy elkaptam valamit Mónitól – fintorogtam és megittam a kávét, aztán felálltam és átöleltem Erikát. – Nem vagyok terhes nyugi!

-         Azért én foglalok neked időpontot az én nőgyógyászomnál – mosolygott rám.

Erőltetett mosollyal az arcomon bólogattam, kivettem a hűtőből két karamellás pudingot, aztán felmentem a szobámba és egy nagyot sóhajtva beléptem az ajtón.

-         Na, mizu? – kérdezte Erik letéve a telefonját.

-         Erika nőgyógyászhoz küld – újságoltam.

-         Minek?

-         Mert a teszt nem biztonságos és szerinte épp itt az ideje, hogy elmenjek, mert még sose voltam – magyaráztam vörös arccal.

-         Még nem voltál? – kérdezte csodálkozva.

-         Nem, mert bennem aztán senki sem fog matatni, rajtad kívül – szögeztem le és mellé másztam az ágyba.

-         Hát férfihoz nem is engedlek. De a nőhöz még én is veled tartok – kacsintott rám.

-         Annyira hülye vagy – röhögtem el magam és átvetettem a lábam a lábain, majd felbontottam az egyik pudingot és a Tv-re szegeztem a tekintetem.

A fejezet elején szereplő dal, teljes mértékben személyes tapasztalásból született, szóval finoman bánjatok vele, mert érzékeny vagyok rá! 🥺❤️