Miért nem jó egymás után kétszer is inni? Azért, mert piszkosul másnapos leszel. A tegnapelőtti még annyira nem is hatott meg, viszont a tegnap estinek meglett a hatása. Alig bírtam kikelni az ágyból, a világ forgott körülöttem, folyamatosan hányinger kerülgetett és ennek tetejében szétrobbant a fejem. Az ágy szélén ülve csipásan hunyorogva írtam vissza Hannának és megnyugtattam, hogy minden rendben van velem, miután elolvastam ez éjjel váltott üzeneteket. Nem is emlékeztem rá, hogy írtam neki, de ezek szerint valamikor felriadhattam az éjszaka és mindenkire ráírtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, mert magányos vagyok. Ez még annyira meg sem lepett, a legmeglepőbb az volt, hogy akire ráírtam az vissza is írt nekem, így valamikor hajnali kettő körül párhuzamosan szenvedtem Hannának, Dávidnak, Kittinek, Kolosnak, Biusnak, Gergőnek és Eriknek. Az utóbbival csak annyi volt a baj, hogy ezerszer szerelmet vallottam neki és arra kértem, hogy bocsásson meg nekem. Ő is írta, hogy szeret, de csak szerintem le akart rázni engem, mert miután megnyugtatott, hogy szeret elköszöntem tőle és aludtam tovább. A szám szélét rágcsálva gondolkodtam azon, hogy kéne-e neki írnom, hogy bocsánat az este miatt vagy pedig tegyek úgy, mintha mi sem történt volna. Egyáltalán az ember bocsánatot szokott azért kérni, mert részegen szerelmet vallott vagy ezerszer?

-         Csá. Jöttem megnézni, hogy élsz-e még, vagy már belefulladtál a cukorba – lépett be a szobámba Kolos és kíváncsian körbe hordozta a tekintetét. – Különös, azt hittem, hogy csajos szobád van, de ez tetszik – szólalt meg, amikor nem talált kötözködni valót.

-         Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet – kaptam fel egy párnát és hozzá vágtam.

-         Mennyire vagy szarul? – kérdezte kíváncsian.

-         Semennyire – hazudtam azonnal. – Miért?

-         Valami érthetetlen oknál fogva élvezem a társaságodat és arra gondoltam, hogy elmehetnénk valamerre. Csak délután megyünk haza és bár imádom nagyiékat, de jó lenne nem a négy fal között lenni egész nap.

-         Össze kapom magam és felőlem mehetünk – vágtam rá ugyanolyan unottan, mint ő.

-         Csodás. Lent várlak!

Amint kiment a szobámból minden erő elszállt belőlem és az ágyon elterülve egy hatalmasat sóhajtottam. Igazából nem sok erőt és kedvet éreztem ahhoz, hogy emberek közé menjek, de valahol mélyen jól esett, hogy Kolos velem akart lógni így eszembe se volt lemondani. Adtam magamnak pár perc pihenőt, aztán kimásztam az ágyból és szélesre tártam a szekrényemet. Nem sokáig agyaltam azon, hogy mit vegyek fel, előkerestem a fekete magasított derekú farmeremet és egy bordó hosszú ujjú pólót, majd a fekete szőrmés mellényt, hozzá pedig a fekete Converse cipőmet. Gyorsan elvégeztem a reggeli rutinomat, majd felöltöztem, kifésültem a hajamat, feltettem egy kis sminket, aztán útra készen lebaktattam a konyhába, megpróbálva figyelmen kívül hagyni a folyamatosan korgó gyomromat. Biztos voltam benne, hogy ha eszek valamit kidobom a taccsot és nem igazán szerettem volna még egyszer rókázni.

-         Nem fogsz fázni csak egy mellényben? Nagyon hideg van kint – fürkészett Erika aggódva.

-         A kabátomat összekentem – húztam el a számat. – A többi pedig nem megy a szettemhez.

-         Jesszus nagyon csaj vagy – nyögött fel Kolos. – Inkább befagyasztod a segged, minthogy felvegyél egy normális kabátot. Ész!

Összehúzott szemekkel dühösen méregettem, majd megrántottam a vállam és várakozásteljesen meresztettem rá a szememet. Kolos vigyorogva állt fel, majd odébb lökve levette a fogasról a kabátját, belebújt majd lehajolva felvette a cipőjét. Zsebre dugott kézzel vártam rá, majd a hasamra tapasztottam a kezem, amikor az őrült módon korogni kezdett.

-         Talán tényleg enned kéne valamit – szólalt meg Erika a fejét csóválva. – Üres hassal ne menj el itthonról!

-         Jól vagyok anyu – vágtam rá azonnal, majd zavartan lesütöttem a szemem. – Ne haragudj, kicsúszott.

Rá se mertem nézni Erikára, kitartóan bámultam a cipőmet, majd megszeppenten hagytam, hogy Erika szorosan átöleljen. Igazából tényleg véletlenül szólítottam őt anyunak, amolyan ösztönből jött és komolyan is gondoltam. Nem érdekelt, hogy nem a vér szerinti anyám, sokkal többet adott nekem, mint anya, mellettem volt a legnehezebb percekben, amikor mindent kilátástalannak éreztem. Ő volt az, aki a kezébe vette az irányítást, amikor én elvesztettem a gyeplőt, ő volt az, aki táncolt velem a nyolcadikos ballagásomon, a szülők táncán, ő kísért el engem beiratkozni a suliba, mert apa nem ért rá. Sokkal több mindent köszönhettem neki, mint az igazi anyámnak.

-         Örülök, hogy anyunak szólítottál – suttogta hálásan. – Tudod, hogy a lányomnak tartalak – simogatta meg a hajamat, mire szorosan behunytam a szemem. – és csak azért nem ítéllek szobafogságra, mert túlságosan szeretlek, na meg az sms miatt, amit az éjjel kaptam.

-         Neked is írtam? – kérdeztem döbbenten.

-         Igen, és megsirattál rendesen, apád meg nem értette, hogy mi bajom – nevette el magát.

-         De ugye nem tudja, hogy ittam?

-         Nyugi, annyit mondtam neki, hogy csak őszinteségi rohamot kaptál egy jó film miatt – kacsintott rám.

Mosolyogva megpusziltam az arcát, aztán Kolos után siettem, aki már az utcán várt rám unottan nyomkodva a telefonját.

-         Nem hiszem el, hogy mindig rád kell várni – könyököltem oldalba bosszúsan.

-         Vicces vagy – vigyorodott el erőltetetten. – Nos hova viszel?

-         IKEA? – kérdeztem, mire felvont szemöldökkel fintorogva végig hordozta rajtam a tekintetét.

-         Hogy lehetsz ilyen unalmas józanul?

Nevetve megforgattam a szemem, majd elővettem a telefonomat és a neten szörfölve azon gondolkodtam, hogy mégis hova a fészkes fenébe vigyem el Kolost magammal. Ahogy ezen agyaltam, érkezett Gergőtől egy üzenet, amivel meg is mentett engem a további agyalástól. „Soha nem kértem még tőled ilyet húgi, szóval nagyon jól figyelj és kérlek, menj bele! Szóval van egy lány és moziba akar menni, szeretném tudni a véleményedet, hogy szerinted kattos-e, mint Hanna vagy ő normális. Gyere, el kérlek!” „Először is a legjobb barátnőmről beszélsz! Hanna nem kattos! Másodszor szívesen elmegyek! Melyik moziba mentek?” „Aréna, legújabb romantikus film L” „Ott tali :D”

Kolos csak egy kicsit húzta a száját, amikor a Keleti pályaudvar közelében kijelentettem, hogy moziba viszem és, hogy ott lesz Gergő is, de akkor már nem látta értelmét tiltakozni, így pofákat vágva hagyta, hogy magam után rángassam.

-         Gabi figyelj – kapta el hirtelen a kezem. – Az éjjel nem akartalak ezzel piszkálni, de amit édesanyádról mondtál az igaz? – kérdezte az arcomat fürkészve.

-         Most sem akarok róla beszélni Kolos – kaptam el róla a tekintetem. – Senkivel se szeretném ezt megosztani.

-         Édesapád tudja?

-         Nem! És nem is szabad megtudnia! Az újra feltépné a régi sebeket – néztem rá idegesen.

-         Jó rendben! De azért ha szeretnéd valakivel megosztani…

-         Tudom, hol talállak – szakítottam félbe és tovább indultam.  – Vivivel amúgy mi van?

-         Vivi ugyanolyan, mint eddig. Te vagy az, aki megváltoztál.

-         Én?

-         Azt ne mond, hogy nem vetted észre magadon a változást. Mit gondolsz, miért lógok veled?

-         Gondoltam azért, mert rájöttél, hogy milyen ellenállhatatlan személyiség vagyok.

-         Csakis – nevette el magát.

-         Komolyan megváltoztam?

Kolos elgondolkodva pillantott rám és bólintott egyet, de ennél többet nem is mondott. Ha mondott is volna valamit, biztos nem is hallottam volna, mert teljesen elmerültem a gondolataimba. Oké elismerem tényleg más lettem, mint voltam és igazából mindez Móninak volt köszönhető azt hiszem. A videó után minden más lett, erősebb lettem és már jobban kezelem az engem ért kritikákat, Kitti segítségével felfedeztem a nőiesebb oldalamat és azt, hogy igazából jó a stílusérzékem. Az utóbbi időben már nem zaklattam korán reggel Kittit azzal, hogy segítsen ruhát választani, hanem magamnak állítottam össze a szettemet.

-         Nem értem – szólaltam meg hosszas hallgatás után.

-         Oké, akkor elmagyarázom, de jól figyelj, mert csak egyszer mondom el! Rút kiskacsából váltál hattyúvá és két dudás egy csárdában nem fér meg, ezért nem lóg veled Vivi, irigykedik, amiért bejött neked az élet.

-         És te miért lógsz velem? Mert menő vagyok, talán figyelmet akarsz rajtam keresztül? – léptem közelebb hozzá összehúzott szemekkel.

-         Hogyne! Minden vágyam a címlapon szerepelni, mint egy rejtélyes ötödik személy – szaladt magasba a szemöldöke. – Egyszerűen csak jobban kedvellek most, mint régen. Felnézek rád, amiért elég tökös voltál szembenézni az utálókkal.

-         Ha tudnád hányszor összetörtem és mennyire rohadtul nehéz volt felállni.

-         De megtetted és ragyogsz azóta Gabi!

Mosolyogva néztem rá, majd belekaroltam és a mozi felé kezdtem el húzni. A mozi közelébe érve aztán meglepetten lefagytam. Nem, nem az döbbentett meg, hogy Gergő mellett egy vörös hajú szépség állt, aki apró termetével teljesen eltörpült Gergő magas termete mellett, sokkal inkább Erik jelenléte okozott nekem meglepetést, aki kicsit kényelmetlenül érezhette magát a párocska társaságában.

-         Hűha. Biztos kellek én ide? – röhögte el magát Kolos. – Van egy olyan érzésem, hogy a bátyád dupla randit szervezett, és te szépen keresztbe húztad a számításait.

-         Á, nem hiszem – legyintettem. – Oda kéne menni nem?

-         Hát kéne – biccentett, de amikor én továbbra se mozdultam, megragadta a karomat és maga után rángatott. – Szép napot, srácok – köszönt vidáman.

-         Kolos, te mit csinálsz itt? – kérdezte Gergő csodálkozva miután lekezeltek.

Oda sem figyeltem a beszélgetésükre, tekintetemet a vörös szépségre szegeztem, aki nyíltan vörös arccal állta a tekintetemet. Látszott rajta, hogy legszívesebben lesütötte volna a szemét, de nem tette és ezzel egyből belopta magát a szívembe.

-         Már nagyon sokat hallottam rólad. Ella vagyok Gergő húga, a legfontosabbaknak pedig csak simán Elli – mosolyogtam rá és előre lépve átöleltem.

-         Tényleg? – kérdezte csodálkozva. – Mármint a mondat első felére gondoltam. A többit értem. Én Eszter vagyok.

-         Persze, Gergő ódákat zengett rólad – pillantottam Gergő felé vigyorogva, aki idegesen bámult vissza rám.

Ahogy újra Eszter felé fordultam a tekintetem összeakadt Erikével, pedig a lehető legtovább akartam húzni, mielőtt kénytelen lettem volna ránézni. Tekintetének súlya konkrétan égetett és az arcom vörös színben kezdett pompázni. Fogalmam sem volt, hogy hányadán álltunk az éjszaka után és nem tetszett, hogy ilyen különös tekintettel méregetett. Mintha próbálna megfejteni engem. A tekintetétől teljesen csupasznak éreztem magam.

-         Nos, akkor irány a mozi – csapta össze a tenyerét Gergő, hogy mozgásra bírja a társaságot.

Ő és Eszter mentek elől, mi pedig mögöttük. Én középen a két oldalamon pedig a srácok, mindketten tartva a két lépés távolságot, pedig Erik akár közelebb is jöhetett volna az éjszaka után. Hogy eltereljem a figyelmet a saját nyomoromról, a bátyámra kezdtem koncentrálni és bosszúsan állapítottam meg, hogy bizony ő is tartotta a két lépés távolságot Esztertől. Előre nyúlva megragadtam Gergő kezét és Eszter keze felé kezdtem húzni, de a bátyám ellenállt és lerázta magamról a kezét.

-         Gyerünk már – villant rá a tekintetem dühösen, mire ő megrázta a fejét. – Ha te is, akkor én is – alkudoztam a szememmel, de hajthatatlan volt.

-         Foglalkozz inkább a saját szerelmi életeddel Ella – szólalt meg Erik.

-         Ennél is többet? – kaptam felé a tekintetem, majd gyorsan másfelé néztem, hogy ne lássam a kutató tekintetét.

-         Ez kezd kínos lenni. Nem lenne gáz, ha lelépnék? – húzott maga mellé Kolos.

-         Dehogynem! Nem mész te sehova! – sziszegtem felé. – Haza se találnál, szóval nem mész sehova!

Később már megbántam, hogy nem eresztettem útnak, ugyanis így beszorultam két szenvedő fiú közé, ráadásul úgy kaptunk jegyet, hogy Gergőékre rá se láttam, így kénytelen voltam kizárólag csakis a vásznat bámulni azon agyalva, hogy vajon Gergő elcseszi avagy sem. Amíg ezen agyaltam a telefonom szó szerint megkergült így előkotortam a folyamatosan remegő telefonomat és megnyitottam Hanna temérdek mennyiségű üzenetét. „Rosszul látok vagy a bátyád tényleg randin van? Az a köcsög nekem is elküldte streakbe, nem tudom mit hisz, hogy majd érdekelni fog? Amúgy gecire érdekel, hisz tudod, mindig is érdekelt, hogy ki lesz a következő áldozata” „Ella, hahó! Te tudsz valamit? Milyen a csaj? Szép? Szebb, mint én?” „Jó nyilván nálam nem lehet szebb, a bátyád sosem fog nálam szebb lánnyal járni, ez köztudott tény, de azért érdekelne. Itt vagy Ella?” „Elfolyt a magzatvizem!” „Erik autóbalesetet szenvedett!” Mikor ezt írta, pont akkor nyitottam meg az üzenetét és a fejemet rázva visszatartott röhögéssel kezdtem el gépelni a választ, de megelőzött. „Na, szép, arra, hogy anya leszek, rá se bagóz, de ha a szívszerelme balesetet szenvedett arra már rögtön felkapja a fejét…” „A szívszerelmem jelen pillanatban itt ül mellettem és próbál nem elaludni” „Miért hol vagytok? Várj! Erikkel vagy? De hogyan? Erről miért nem tudok? Este megbeszélted vele a dolgokat vagy mi? Szólalj már meg Gabriella!” Fáradtan sóhajtottam, kényelmesebben elhelyezkedtem és válaszoltam Hannának, aki folyamat hívogatott így percenként meg kellett állnom írás közben, hogy kinyomjam a hívását.

-         Kárba vész a pénz, ami ki lett dobva a mozira – szólalt meg mellettem Erik csendesen.

-         Te fizetted, akkor nem tökmindegy? – pillantottam fel rá és még én magam is meglepődtem az éltől a hangomban.

-         Minden oké?

-         Ja, miért ne lenne?

-         Hát, mert rohadtul nem úgy néz ki, mintha minden oké lenne – nézett mélyen a szemembe.

-         Másnapos vagyok, ennyi az egész és semmi kedvem a bátyám kisded játékaihoz – fontam össze a kezem magam előtt.

-         Ne zavarjon, hogy nem ő akarta így – vonta meg a vállát és arrébb csúszott, hogy ne érjen össze a karunk.

Mint akit nyakon öntöttek egy nagy vödör jeges vízzel, úgy értek Erik szavai. Ne zavarjon, hogy nem ő akarta így. Ezt mondta és akkor ez azt jelentette, hogy Erik akarta, hogy találkozzunk, ő akart találkozni velem. A szám szélét rágcsálva idegesen pillantottam Erik felé, aki a vászonra szegezte a tekintetét közben a lába idegesen járt fel alá. Remek, moziban voltunk, egy romantikus filmen és mindketten sík idegek voltunk. A lábam egy idő után szinte magától vette fel Erik lábának ideges mozgását, testtartásom ugyanolyan merev volt, mint az övé, idegeim pattanásig feszültek és az sem javított a hangulatomon, hogy a képernyőn egyre csak drámáztak a karakterek, pedig rohadtul nyilvánvaló volt, hogy nekik együtt kell lenniük. Csakhogy dráma nélkül nem eladható semmi, kellenek a könnyek, kell a szenvedés, hogy az emberek kapkodjanak értük. Szappanopera az élet én mondom és én is nyakig benne voltam. A film feléig bírtam, amikor a szerelmes párocska egymásnak esett egy fesztiválon, fogtam magam és sűrű bocsánatkérések közepette a kijárat felé igyekeztem. A jegyszedő csodálkozva figyelte, ahogy elsiettem előtte, egyenesen be a mosdóba, ahol aztán mondhatni hideg víz alá dugtam a fejemet, hogy lehiggadjak. Meg se lepődtem, amikor kinyílt az ajtó és Erik surrant be rajta, tekintetét le se vette rólam, majd hozzám lépve maga felé fordított és megcsókolt. A testem a boldogságtól megremegett, karom a nyaka köré fonódott, ajkam mohón falta az ajkát, nem törődve semmi mással csakis vele.

12:00

Egy dolgot utáltam az internetben, mégpedig azt, hogy a dolgok rohadtul gyorsan elterjednek. Az interneten gyorsabban terjedt minden szar, mint a falusi asszonyok között, olyan volt az egész, mint egy felbolydult méhkas és a pletykalapok ismét betámadtak engem. Alig várták, hogy mással mutatkozzak, hogy aztán felbírják használni ellenem. Semmit sem tudtam a cikkről, amíg Dávid fel nem hívott, hogy elmondja a rossz hírt.

-         Ella, kérlek, ne akadj ki, de ismét tőlünk hangos a net – kezdte óvatosan.

-         Hogy érted azt, hogy tőlünk hangos? – kérdeztem pár oktával hangosabban, mire mindenki rám nézett, Erik tekintetének súlya szinte lyukat égetett a bőrömbe.

-         Nos, valaki volt olyan kedves, hogy felrakta a netre, ahogy te és Erik a mosdóban csókolóztok. De csak csók nem több szóval nem egy újabb szex botrány, de figyelmeztetlek, hogy durván betámadtak.

-         Bassza meg. A rohadt kurva életbe – pattantam fel idegesen ezzel feldöntve a teli pohár kólámat, ami mind szerencsétlen Kolos tálcájára folyt. – Mikor lesz már ennek vége?

-         Sajnálom. Ella, amiben csak tudok, segítek! A délután folyamán élőben adok egy interjút és tisztára mosom a nevedet. Viszont… nagyon belelendültek és nem tudom, hogy lehet-e hinni nekik, de elég durva dolgokat ástak elő Erikről.

-         Hogyan?

Alig bírtam kinyögni ezt az egyetlen kérdést, tekintetemet Erikre szegeztem, a szívembe vésve minden egyes vonását, mert biztos voltam benne, hogy most már véglegesen elveszítettem őt. Miattam turkáltak bele a múltjába, az én hibámból szedik darabokra az újságok. Már nem is hallottam Dávid szavait, Eriket figyeltem, aki a homlokát ráncolva bámult vissza rám, majd elővette a telefonját. Reflexerűen ugrottam oda hozzá és egy mozdulattal kiütöttem a kezéből a telefont, hogy aztán egyensúlyomat vesztve elessek, magammal rántva Eriket is.

-         Mit műveltek már? – kérdezte Gergő.

-         Ella ott vagy még? – kérdezte Dávid szinte kiabálva.

-         Miért nem lep meg? – érdeklődött Kolos.

-         Mit nem láthatok? – szegezte nekem a kérdést Erik közvetlen közelről nézve a szemembe.

Képtelen voltam ennyi kérdésre válaszolni, kirobbant belőlem a zokogás, a fejem Erik mellkasára billent és szorosan belé kapaszkodtam bízva abban, hogy be tudom fagyasztani az időt, hogy ne kelljen szembe néznem a kegyetlen valósággal.

„Ki is pontosan Király Erik, Pap Gabriella titkos szerelme? Vajon Gabriella emiatt a fiú miatt szakított az énekes Horváth Dáviddal? Igaz a mondás, hogy a lányok mindig a rosszfiút választják? Egy biztos, Gabriella számára a rosszfiúk a befutók, ugyanis a lapunk kiderítette, hogy Erik múltja tele van eltitkolt sötét foltokkal. Gabriella vajon tudja az igazságot, tudja, hogy a szerelme kicsoda igazából? Tudja, hogy Erik részese volt egy balesetnek, ahol több fiatal életét vesztette, hogy hosszú ideig ő volt a gyanúsított? És a nagy kérdés: Mindez milyen fényt vet Gabriella és Erik feltörekvő karrierjének? Tudomásunk szerint Gabriella és Erik együtt méretik meg magukat decemberben a Londonban megrendezésre kerülő jégtáncvilágbajnokságon. Vajon a vezetőség megfogja engedni, hogy jégre lépjenek első helyen képviselve hazánkat? Vajon Eriknek sikerült háta mögött hagynia a sötét múltat és tiszta lappal a jövőre és az álmaira koncentrálni?”

Üres szemekkel meredtem a sorokra, ajkamat szorosan összepréseltem, kezeim ökölbe szorultak ahogy a telefont bámultam. Erik 10 perce viharzott el, hiába rohantam utána, a lifteknél arra kért ne kövessem, mert felfordul tőlem a gyomra. Dáviddal szinte felváltották egymást, most ő ült ott ahol korábban még Erik és jelentéktelen szavakkal megpróbált vigasztalni. Örültem, hogy itt volt és nem hagyott magamra, de sokkal jobban fájt a szívem, minthogy ezt ki tudtam volna fejezni.

-         Már soha nem fog nekem megbocsátani. Miattam betámadták a firkászok, feltéptem a régi sebeket, amiket el akart felejteni örökre – temettem a kezembe a fejem.

-         Te tudtál a balesetről?

-         Mit számít az a rohadt baleset? Nem most volt, gecire nem – kaptam fel a fejem és szikrázó szemekkel Gergőre meredtem. – Ne merészeld a múltja miatt megítélni őt! Nem tudsz te semmit, nem ismered a lelkét! Fogalmad sincs arról, hogy mennyire értékes ember, hogy milyen lelkiismeretes és, hogy mennyire küzd az álmaiért! Szeretem őt Gergő, szeretem – vetettem magam a nyakába zokogva.

-         Nem akartam ítélkezni édesem – suttogta a hajamat simogatva. – Nekem elmondta, nem is olyan régen és azt hittem, hogy te nem tudod…

-         Nem is tudtam mostanáig, de nem is érdekel. Megmondtam neki is, hogy engem nem érdekel a múltja, a jelen érdekel, a most, de elcsesztem rohadtul elcsesztem. Nagyobb törést okoztam neki én, mint az a másik lány. Bántottam őt és soha nem tudom helyre hozni!

Gergő tehetetlen arccal nézte, ahogy a kezét markolászva könyörögtem neki, hogy hozza helyre ezt az egészet. Mint régen, amikor kicsiként rossz fát tettem a tűzre, ő jött és elvitte helyettem a balhét. Amikor megpróbáltam vezetni apu kocsiját és nekihajtottam a kerítésnek, akkor magára vállalta az egészet, tudva azt, hogy apa nem lesz kedves hozzá és eltiltja a focitól. Gergő mindig ott volt és mindent helyre hozott helyettem, azt akartam, hogy most is ezt tegye, hogy beszéljen Erikkel és próbálja meggyőzni, bocsásson meg nekem. De többé már nem egy kislány voltam, lassan 18 éves leszek, magamnak kell helyre hoznom a dolgaimat. Vállalnom kell a következményeket és nekem kell tepernem azért, hogy Erik meg bocsásson.