Természetesen hétfőre már az egész iskola tudott arról, hogy mi történt péntek délután a versenyen. A vélemények ezúttal is megoszlottak, ám egyre többen voltak, akik kiálltak mellettem a suliban és a közösségi oldalakon is. A TikTokom folyamatosan pörgött, a legtöbb hozzászólás a vásárolgató videó alatt volt, amit még Kitti készített a telefonommal, minden egyes szettről, amit végül megvettem. A ruhatáram végül teljesen színes lett, de akadt köztük pár sötétebb darab is, amikre nagy nehezen sikerült csak rávennem Kittit. Ami viszont teljesen megdöbbentett, hogy a minap két vállalat is megkeresett, hogy szponzoráljam pár terméküket, de Dávid egyből elutasította azokat. Nem haragudtam érte, hisz ő volt benne jobban a dolgokban, és ami az illeti elég volt nekem egy időre a figyelemből. Azt akartam, hogy a tehetségem miatt figyeljenek engem és ne a balhék miatt.

-         Hát ez csodás – nevetett fel hirtelen keserűen Hanna, amikor a büfében álltunk sorban.

-         Mi az?

-         A legújabb csodálatos cikk. Figyelj! „Válságban az új kedvenc szerelmespárunk kapcsolata? Ki az a titokzatos harmadik személy, aki megvédte Ellát, a pénteken megrendezésre kerülő jégtánc versenyen? Vajon ismerik egymást? Netalán egy szerelmi háromszögről van szó? A lapunk próbálta felvenni a kapcsolatot Dáviddal, de nem akart nyilatkozni, viszont találtunk pár fényképet, ami alapján biztosan állíthatjuk ez a harmadik fél bizonyos Király Erik, nem csak egy egyszerű megmentő, hanem Ella egykori kedvese” – olvasta fel Hanna.

Leforrázva álltam egy helyben, a szavait emésztgettem, majd amint minden eljutott a tudatomig sarkon fordultam és rohantam megkeresni Eriket, mielőtt látja azt a rohadt cikket. Nekicsapódtam a termük ajtajának, ami nem volt rendesen csuka így szó szerint bezuhantam a terembe és kiterültem a földön.

-         Szia, Ella – nevetett fel Kitti.

Zavartan álltam talpra és körbe hordoztam a tekintetem a teremben, majd a pillantásom megállapodott Eriken, aki engem fürkészett kifejezéstelen tekintettel. Szólásra nyitottam a szám, hogy mondjak valamit, bármit, ami enyhít a körülményeken, de Zsolti tekintete megakadályozott benne. Nagyokat nyelve, dörzsöltem az izzadt tenyeremet a nadrágomba és fogalmam se volt, hogy mit tegyek. Menjek vagy maradjak? Erik megoldotta a dolgot, lassan felállt, összepakolta a dolgait, majd a vállára kapta a táskáját és felém indult. Azt hittem elájulok, amikor megállt velem szemben és a szemembe nézett.

-         Szállj ki az életemből Ella – suttogta.

Könnybe lábadt szemekkel néztem rá és az ő szemében ugyanúgy könnyek csillogtak, innen tudtam, hogy most már végleg elvesztettem. Igen eddig dühös volt rám, de nem volt minden veszve, most viszont nem volt többé visszaút. Láttam a szemében, láttam, hogy mennyire szenved, mégpedig miattam. Nem is próbálta tagadni, csak nézett engem könnyes szemekkel, majd behunyta a szemét, megdörzsölte az arcát és kisietett a teremből. Nem lett volna értelem utána menni, így maradtam a teremben, a hiányától teljesen összetörve.

15:00

Valószínűleg a sorsot kísértettem azzal, hogy most itt voltam, de amikor Bius zokogva hívott fel azonnal rohantam hozzá, hogy segítsek. Úgy tűnik a kis beszélgetésem a csajokkal semmi hatása nem volt és durvább módszerekhez folyamodtak. Amikor Bius ajtót nyitott nekem és megláttam a festékes arcát és a ruháit legszívesebben én is elsírtam volna magam. De nem tehettem meg. Nem, mikor Bius egész testében reszketve állt az ajtóban így csak odaléptem hozzá nem törődve a festékkel és szorosan átöleltem.

-         Itt vagyok – suttogtam, bár kételkedtem benne, hogy ettől megnyugodott. – Gyere, menjünk be és mond el mi történt – kértem.

Bius szipogva elhúzódott tőlem és bementünk a házba egyenesen a szobájába, ahol aztán leült az ágyra és tovább zokogott.

-         Bius kérlek, mond el mi történt – guggoltam le elé a térdére tettem a kezem.

-         Olyan szemetek! Nem értem, hogy egy emberbe, hogy szorulhat ennyi gonoszság. Folyamatosan az alkalmat keresik, amikor bánthatnak. Egy ideig békén hagytak, de ma megint elkezdtek piszkálni és már nem tudom, hogy mit csináljak.

-         Beszéltél már róla a bátyádnak? Ha ő bemegy, talán helyre tudná rakni őket.

-         Nem beszél velem – nézett rám. - Azóta nem, hogy legutóbb nálunk jártál. Ella annyira hiányoznak a régi idők.

Lesütött szemmel hallgattam, majd könnyes szemekkel a teljesen összetört lányra néztem. Olyan fiatal volt mégis annyi szenvedésen kellett már most keresztül mennie, pár ribanc osztálytárs miatt. Nagyinak igaza volt, ez a generáció ezerszer rosszabb, mert itt nem tettekkel gyilkolnak, hanem szavakkal. A lelken ejtett seb pedig örökre megmarad nem úgy, mint egy zúzódás. Tehetetlenül guggoltam előtte, próbáltam kitalálni, hogy hogyan segíthettem volna neki, de végül csak kihúztam magammal a fürdőbe és segítettem neki ledörzsölni a festéket, a ruháit pedig beáztattam és a netről gyorsan kikerestem, hogy lehet eltávolítani a festéket a leghatékonyabban. Ez idő alatt rengeteget beszélgettünk elkerülve a kényesebb témákat, jobban megismertem a gyerekkorukat, Bius mesélt egy lányról, akibe Erik még ovis korában szerelmes volt, annyira, hogy össze is házasodtak, de azóta nem tudja, mi van a lánnyal. Bennem pedig újra felmerült a gondolat, hogy mi van, ha én voltam az a bizonyos ovis kislány? Anyának az éttermes elszólása, akkor Ernő bácsi megjegyzése. Mind arra utaltak, hogy nekem volt Erikkel közös múltam.

-         Menj válasz akkor filmet, de valami romantikusat. Ki sírjuk magunkat rendesen – mosolyogtam rá. – addig én csinálok kakaót.

-         Rendben van – mosolygott rám halványan.

Át sétáltam a konyhába és közben folyamatosan csodáltam az egész házat. Hiába voltam már itt nem igazán bírtam megszokni, hogy Eriknek milyen gyönyörű otthona volt. A hűtőből kivettem a tejet, majd kerestem két bögrét, amikbe beleöntöttem aztán betettem a mikróba és kíváncsian fellapoztam a pulton lévő receptkönyvet, amibe gondolom Viki a saját kezével írt bele recepteket. Ám ahogy haladtam a könyvben rá kellett jönnöm, hogy ez a könyv nem Vikié, hanem inkább Eriké, gondoltam ezt a lap szélén lévő firkák miatt, amik között ott volt a nevem is. Inkább gyorsan becsuktam a könyvet, megkerestem a kakaót és kivettem a mikróból a bögrét, majd betettem helyette a másikat. Ekkor nyílt ki a bejárati ajtó és bár nem fordultam meg, de azonnal tudtam, hogy Erik jött meg. Jelenléte teljesen kitöltötte a konyhát, ahogy ledobta a földre a táskáját, majd megindult felém. Lefagyva álltam, kezemben a kanállal és vártam mikor küld el engem, hogy mikor kezd el kiabálni, hogy takarodjak a házából. Ám ekkor a karja körül zárt engem, ujját beakasztotta a farmerom karcába és a hajamba fúrta a fejét. Nem mertem levegőt venni, csak álltam ott könnyes szemekkel, a kezemben szorongatva a kakaóval teli kanalat. Fogalmam se volt róla, hogy mi történik, egyáltalán nem értettem a viselkedését. Korábban arra kért, hogy hagyjam, most pedig úgy ölelt magához, mintha soha nem akarna elengedni. Vagy talán a drog hatása alatt van? Mi van, ha most nem tiszta én pedig elhiszem, hogy minden rendben? Hosszú idő után Erik megmozdult keze lecsúszott a csípőmre, majd besiklott a felsőm alá körbe rajzolta a púpomat, lágyan cirógatta a bőrömet, de a fejét nem emelte fel a hajam rejtekéből. Egyenletes lélegzetvételétől lassacskán az én megkergült szívem is felvette az övének ritmusát és belesimultam a pillanatba. Kellettek ezek a pillanatok, hogy túléljem, ha később megint bántani fog a szavaival. Engedélyeztem magamnak a mocorgást, fejem a vállára billent, szememet szorosan behunytam és a karjába simulva élveztem a gyengéd cirógatását. Annyira vágytam ezekre a pillanatokra, annyira akartam, hogy minden rendbe legyen, hogy képes lettem volna bármit megtenni, hogy meg bocsásson nekem. Könnyek folytak végig az arcomon, amiket gyorsan letöröltem. Nem szerettem volna sírni, most nem. Erik keze akkor a kezemre siklott, fel végig a karomon, majd vissza le, aztán hirtelen elhúzódott megfogta a kezem, kivette a kezemből a kanalt, beletette a tejbe, majd maga után húzott. Azt hittem, hogy a szobájába megyünk, ó, de mennyire szerettem volna, csakhogy a szobája helyett a fürdőbe mentünk. Nem mertem megszólalni, így csak vártam, hogy mi fog következni és a szemem kikerekedett mikor Erik kivette a gyógyszerekkel teli tasakot a zsebéből és a tartalmát a Wc-be szórta, majd lehúzta és rám emelte a tekintetét. Nagyokat nyelve néztem rá, a könnyek újfent ellepték a szemem, ajkam szólásra nyílt, de fogalmam sincs, hogy mit kellett volna mondanom. Mit kell ilyenkor mondani? Így hát csak kitártam felé a kezem, ő pedig hozzám lépve szorosan átölelt, fejét a nyakamba fúrta, ajka a bőrömre simult, miközben a keze a hátamon kalandozott. A tarkóját simogatva álltam egy helyben, a mögöttünk lévő tükörbe meredve. Más esteben elővettem volna a telefonomat, hogy képet csináljak, de ez nem olyan pillanat volt.

-         Ella mi van már azzal a kakaóval? – kiáltotta Bius, mire Erik azonnal hátralépett, elsietett mellettem és a szobájába lépve bevágta maga után az ajtót. – Erik volt az? Hazajött? – dugta ki a fejét a szobából Bius.

-         Aha.

-         És? – fürkészte az arcomat gyanakodva.

Tanácstalanul megvontam a vállam és a kakaókról megfeledkezve a szobájába mentem, hogy elmeséljem neki azt, ami történt. Néhány kivétellel.

17:30

Bius hosszas győzködés után volt csak hajlandó beszélni Erikkel, azt is úgy, hogy kikötötte nekem ott kell lennem. Nem igazán szerettem volna részt venni egy tesós beszélgetésben, de olyan könyörögve nézett, hogy megesett rajta a szívem és követtem őt Erik szobájába.

-         Kopogni ki fog? – kapta felénk a fejét és lejjebb hajtotta a laptopját, de még így is láttam, hogy Jenivel beszélt.

-         Azt arrafelé nálatok nem ismerik – kuncogott a Jeni. – De amúgy így nem sok mindent látok ám!

-         Ha zavarunk, akkor majd visszajövünk később – fogta meg a kezem Bius kihasználva az egérutat.

-         Nem Bius! A bátyád bizonyára néha képes előtérbe helyezni a családját, és háttérbe szorítani a szükségleteit. Ez nem várhat – szegeztem a tekintetem Erikre, aki kitartóan fürkészte az arcomat.

-         Ki az? – kíváncsiskodott Jeni.

-         Csak Bius egyik barátnője, nem ismered – válaszolta Erik továbbra is a szemembe nézve.

Keserű mosolyra rándult az ajkam és elkaptam róla a tekintetem, majd észrevettem a földön heverő ruhákat és azt, hogy Eriken csak egy alsónadrág van. Ekkor a laptopra ugrott a tekintetem és lejjebb hajoltam, de mielőtt bármit ki tudtam volna venni, Erik lecsapta a laptop tetejét.

-         Hallgatlak – pillantott a húgára úgy mintha csak szívességet tenne neki.

-         Jó lenne, ha néha kihúznád a fejed a seggedből és észre vennéd, hogy a húgod nincs jól és bántják őt az iskolában. Ne őt büntesd miattam! Ő a húgod – támadtam rá dühösen.

-         Már megint mi bajod van Ella?

-         Te vagy a bajom, hogy magadon kívül senkivel se törődsz. A fejedbe veszel valamit és rögeszmésen hiszel benne, még akkor is, ha kurvára nincs igazad!

-         Te is tudod, hogy ez nincs így! Szerinted kiért tettem? – villant meg a tekintete dühösen és felpattant. – Mond meg! Szerinted ki miatta tettem? Miattad bassza meg, mert mindezek ellenére rohadtul érdekel, hogy mit gondolsz rólam! – tornyosult felém. – Fogalmad sincs arról, hogy mit miért és ki miatt teszek, Ella szóval ne próbálj mindig kioktatni engem, mert nem tudsz semmit!

-         Sosem fogod beismerni, ha hibázol. Próbáld csak meg letagadni, hogy elhanyagoltad a húgodat, hogy nem beszélsz vele, miattam. Miért zavar annyira téged, hogy mellettem áll, hogy kedvel? Igaz, hisz nem is akartad, hogy megismerjem a családodat – nevettem el magam keserűen. – Ha egy kicsit is jobban odafigyelnél, Biankára észre vennéd, hogy konkrétan menekül haza az iskolából, pár mocskos kurva miatt, akik bántják, mert ismer engem. Ó, gyerünk, ismerem ezt a tekintetet. Mond csak ki, hogy az én hibám, mintha magamtól nem tudnám, hogy miattam van – ordítottam az arcába. – Neked kéne mellette lenned! Téged kellett volna, hogy felhívjon nem engem! A bátyának a dolga, hogy segítsen a húgán, amikor az talpig festékesen jön haza! De te csak magaddal törődsz Király Erik! – taszítottam meg a mellkasát, mire ő hátra tántorodott és ráesett az ágyra. – Hol van Bius? – fordultam körbe a teljesen üres szobában.

-         Kit érdekel? – érkezett Eriktől a felelet és mielőtt egyet pislanthattam volna lerántott maga mellé és fölém tornyosulva megcsókolt.

-         Azt hiszed, hogy ez megoldás? Mindent szexel elintézni? – sziszegtem hevesen dobogó szívvel, de közben úgy nyíltam ki neki, akár egy virág.

-         Egyszerűbb nem? – kérdezte vissza. – Egyébként magadat hibáztasd – gombolta ki a nadrágom és lerángatta rólam, majd csókokkal hintette tele a combomat. – kellett neked idejönnöd, majd megzavarnod! Ha nem jössz ide, most nem lenne ez.

-         Á szóval az én hibám, hogy szex chatelned kellett azzal a ribanccal? – mordultam fel és combommal rászorítottam a fejére.

-         Ne kérdezz, inkább vetkőzz főnök!

Panaszos sóhaj hagyta el az ajkam, majd a testem megfeszült, amikor Erik félre húzta a bugyimat és a nyelvével ingerelni kezdett. Ezután már nem kellett még egyszer kérni, engedelmesen megszabadultam a ruháimtól és átadtam magam neki.

Túlságosan féltem rákérdezni, hogy mi ez most pontosan közöttünk, így csak feküdtem Erik mellkasán és élveztem a cirógató kezét a hátamon. Ilyenkor azt éreztem, hogy megért minden veszekedést és sírást, de aztán visszatértem a valóságba és rájöttem, hogy semmi sincs rendben attól, mert szexeltünk.