*Varga Roland*

-Hé, Roli! - kiált oda nekem Szala, miközben passzolgatjuk a labdát az edzésen - Ki volt az a csaj? - folytatja kicsit halkabban, mikor közelebb jött hozzám.

-Milyen csaj? - kérdezem értetlenül.

-Hát, tudod, azon a videón - emlékezik vissza.

-Már megint melyik pornós csaj nevét akarod megtudni? - sóhajtok fel.

-Neeem, most nem arról van szó! A csaj, aki felpofozott a videóban. Akiről interjút is adtál! - világosít fel, mire végre leesik, hogy miről is beszél.

-Oh, szóval te is láttad?

-Persze, mindenki látta! Nézd, semmi probléma nincs abból, ha van egy barátnőd. Értem, hogy nem így akartátok elmondani a világnak, de ez mostmár így alakult, még szépíthetsz a dolgon - mondja Ádám bátorítóan.

-Csakhogy ő nem a barátnőm. És nem is lesz az - mondom már szinte suttogva, nehogy valaki más is meghallja rajta kívül.

-Király, akkor lehet az enyém? Szeretem, ha egy lány egy igazi vadmacska - kacsint rám, mire bennem akaratlanul is felmegy a pumpa.

-Te hülye, ő a húgom! - mondom idegesen neki, kicsit hangosabban, mint kellett volna, de azért remélem, senki sem hallotta.

-Hogy micsoda? - látszik rajta, hogy teljesen meglepődött a történteken.

-Jól hallottad. Ő a húgom, akit 13 évre magára hagytam, amikor ő még csak 12 éves volt az apánk halála után, és emiatt ő jogosan egy seggfejnek tart. Lapozhatunk? - hadarom el gyorsan, majd újra a labdára fordítom a figyelmem.

-Na nem, ez nem megy ilyen egyszerűen! Este átjössz és egy sör mellett mindent elmondasz - kicsit húzom a szám, de csak, hogy ne lássa rajtam mennyire örülök az ötletének. Valakivel mindenképpen meg kell osztanom a történetemet, de a sör se esne rosszul.

-Este 7-kor nálad! Hozz sört! - jelentem ki, majd odasétálok az edzőhöz, aki időközben magához hívott minket.

~este 7-kor~

*Szalai Ádám*

-Szóval... Az apátok halála után te amint tudtál elmenekültél otthonról, ami miatt széthullott a családod, és csodálkozol, hogy téged okol a történtekért? - foglalom össze amit az előbb Rolitól hallottam. Lehet kicsit túlságosan megnyílt már a szám a sokadik sör után.

-Pontosan - bólint. Ő is már kicsit be van csípve, mert biztos vagyok benne, hogy alapesetben ezért a kérdésért már a torkomnak ugrott volna - Hamár őszinte perceket játszunk - kezdi - Van valami, amit soha, senkivel nem osztottál meg, de nagyon szeretnél róla beszélni? - kortyol bele a sörébe.

-Hát, igazából lenne valami... De azt nem fogom veled se megosztani, ne haragudj - Gondolok vissza életem legrosszabb estéjére.

-Ugyan már, az én sztorimnál nem lehet rosszabb - nyaggat.

-De, hidd el, hogy sokkal rosszabb. El sem tudod képzelni, hogy mit tettem - Rázom a fejem, hogy kitöröljem belőle az emlékképet, de lehetetlen. Minden éjjel kísért álmomban, de igazából megérdemlem. Miért is mondtam el, hogy van valami, amit titkolok?

-Csak nem megöltél valakit? - Röhögi el magát, mint ezt akkora képtelenségnek tartja - Vagy várjál! Csak nem megerőszakoltál valakit? - röhög tovább, mire az én eremben megfagy a vér. Ahogy rámnéz, hirtelen az ő arcáról is lefagy a mosoly, és csak bámul rám hihetetlenül.

-Megerőszakoltam egy lány - mondom ki, mire meglepődöttségében még a söre is kiesett a kezéből. Csak bámult rám, mint valami szörnyetegre. Alig várta, hogy elnevessem magam, és csak mondjam, hogy egy rossz tréfa volt. De sajnos nem az. Ameddig nem mondtam ki, hogy mit tettem, én se fogtam fel, hogy képes vagyok ilyen borzalmas tettre. De most, hogy hangosan kimondtam, már én se ismerek magamra. Milyen szörnyű ember vagyok én?

Sziasztok! 😊
Meghoztam az új részt 💞

Remélem tetszett nektek, várom a véleményeteket kommentben!😘

xoxo Dóri            2019.11.02.