Sziasztok! Péntek este az Álmaim pasija elérte az 1000(!!!!!!) megtekintést, amit nagyon szépen köszönök mindenkinek, aki valaha is beleolvasott a sztorimba :)
Szóval KÖSZÖNÖM :D
Ez pedig itt a Vakáció első része, amihez jó szórakozást kívánok :* Remélem tetszeni fog <3

Vakáció/1

Még most sem hiszem el... Coltonnal befejeztük a 11. osztályt, ráadársul szinte kiváló bizonyítvánnyal, és most ezt ünnepeljük... Hawaii felé tartva.
Csak mi ketten. Senki más. Se George, se Colton szülei... se szabályok.
Olyan szabadnak érzem magam.

A repülőút nem volt túl hosszú, de így is volt elég időm szundizni egy keveset.
A taxiban ülve, úton a szállodába, csak egy kérdés kavargott a fejemben, melynek, tulajdonképpen, semmi köze nem volt a nyaraláshoz.
Egy év múlva ilyenkor már vége... vége a sulinak és kikerülünk a nagybetűs életbe.
Munka, felelősség... én ezt nem akarom.
Mi van, ha Coltonnal már nem lesz időnk egymásra? Azt nem bírnám elviselni...

- Hmmm?- térített vissza elmélkedésemből egy jól ismert hang.

- Mi hmmm?- fordultam felé, elkapva tekintetemet a tájtól.

- Csak azt kérdeztem, hogy mit szeretnél ma csinálni?- arcára huncut mosoly húzódott.

- Nem tudom- kezdtem, elnyújtva az utolsó szótagot. Közelebb húzódtam hozzá, fejemet a vállára hajtottam és átöleltem a karját- Csak pihenni van kedvem.

Ő megértően bólintott egyet.

- Majd lemegyünk a partra?

- Persze- kuncogtam halkan- Még úgysem láttalak fürdőgatyában.

- Annyira nem vagyok nagy szám- nevetett fel.

- Persze- ironizáltam- Mondd ezt a kockáidnak- azzal picit megböktem a hasát.

- Szeretlek, Rachel- suttogta a fülembe.

- Én is.

Romi pillanatunkat a taxis határozott, várakozó köhintése zavarta meg. Megérkeztünk! Kiszálltunk a kocsiból, elővettünk a csomagjainkat, majd a hotel felé vettük az irányt.
Mrs. Terro minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy az itteni legelitebb helyen lakhassunk ezen a héten. Köszönjük Colton anyukája!
Megálltunk a recepciónál, ahol az asztalnál ülő nő elég észrevehetően megbámulta Coltont, miközben a kezével mutatta, hogy minutumokon belül leteszi a fülén csüggő telefont.
Miután ez megtörtént, kapkodva felénk fordult és hatalmas műmosollyal az arcán érdeklődött a foglalásunkról.

- Terro néven van- szólalt meg Colton, kissé szűkszavúan.

- Megtaláltam!- ujjongott a nő, majd a pultra helyezett egy kulcsot- A lakosztályuk a 3. emeleten van, a 10-es szám alatt.

Miután az összes bőröndünket felvittük és pár dolgot kipakoltunk szétnéztem a szobában. Most először vettem jobban szemügyre a helyiséget.
A falak halvány barnák voltak és képek lógtak rajtuk, melyek szebbnél szebben ábrázolták a tájat.
A padlót mindenütt fehér, puha szőnyeg borította, melyen élvezet volt járkálni.
A szobában lévő bútorzat nagyrésze világos barna színben pompázott, köztük a hatalmas, hívogató ágy, és az óriási ruhásszekrény is.
A fürdő... közepén egy elég nagy káddal és egyéb alap felszerelésekkel, gyönyörű volt. Szinte kedvet kaptam ahhoz, hogy több órán át áztassam magam a forró vízben fekve. Majd egyszer... még rengeteg időnk van.
A lakosztálynak volt erkélye is, mely a tengerre nézett, éreztem az illatát, a szellő lágy fújdogálását. Olyan idilli volt.
Mikor már a helyiség minden szegletét bejártam és meguntam az ide-oda sétálást, egy sóhaj közepette dőltem le az ágyra.

- Tetszik?- feküdt be mellém Colton.

- Imádom, - fordultam felé- de a legjobb dolog az egészben, hogy együtt lehetünk.

- Örülök, hogy te is így gondolod- közelebb húzott magához, a derekamnál fogva és megcsókolt- Szeretlek.

- Én is- tettem a kezem az arcára.

Hozzábújtam, ő pedig a fejemre helyezte az állát és néha-néha belepuszilt a hajamba.
Imádom őt!
Pár pillanat múlva már azt vettem észre, hogy Colton légzése lelassul, majd egyenletessé válik. Elaludt... de kis aranyos.
Én is úgy döntöttem, hogy "csatlakozom hozzá", ezért lehunytam a szemem és közben próbáltam kitisztítani a fejem, kisebb sikerekkel.
Csak pihentettem a szemem, valahogyan nem tudtam álomba merülni.
Mikor láttam, hogy kint sötétedik ébresztgetni kezdtem Coltont.

- Fent vagyok!- jelentette ki hirtelen, majd ülő helyzetbe vágta magát.

- Nyugiiii...- simítottam meg a karját.

- Elaludtam?- pislogott rám nagyokat.

- Bizony- bólogattam.

- Bocsi, csak fáradt vagyok...- dőlt újra mellém.

- Ismerős- nevettem fel- Hiszen alig pár napja lett vége a sulinak...

- Ja- rekedtes hangja kissé kábán csengett.

- Akarsz valamit csinálni?- fordultam felé.

- Mire gondolsz?- nézett rám huncutul.

- Filmezhetnénk- ajánlottam.

A TV alatt volt egy "videobox"-szerűség, melyen különféle sorozatokat, illetve filmeket lehetett megtekinteni.
Miután kikönyörögtem, hogy a mai estére a választottunk az Avatar- Az utolsó levegőidomár legyen, Colton elindította.
Mivel imádom az eredetit és minden részét láttam... nem kicsit lepődtem meg.

- De hát az úgy... mi az úgy... Zukónak?- dadogtam össze-vissza felháborodottan.

- Nem tudom kicsim, nem tudom- nyugtatgatott Colton, habár fogalma sem volt arról, hogy én miről hadoválok.

- Nehogymár ilyen Sokka?! És Iroh?!- csóváltam a fejem.

- Szerintem okésak- jelentette ki Colton.
Miután egy gyilkos pillantást vetettem felé elhallgatott és próbált nem nevetni.
Kis cuki, nem ismeri az igazi Avatart... még.
Tudom, tudom... furcsa, hogy én ennyire komolyan veszem ezt az egészet, de egyszerűen meghat. Legalábbis a sori. Lehet, hogy gáz, de én a harmadik fejezetet végig bőgtem. Mindegy...

Mikor vége lett vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Maga, a casting az szörnyű volt, viszont jól megcsinálták az idomítást... Picit csalódott voltam, mert ennél jobb is lehetett volna, de legalább megfilmesítették.

- Szépség!- szólított meg Colton, mire felé pillantottam.

- Mi az?- érdeklődtem.

- Álmos vagyok, nem lenne kedved aludni?- kérdezte bizakodóan.

- De, lenne- kacsintottam rá.

Miután mindketten lezuhanyoztunk, bebújtunk a takaró alá és csak pihentünk. Colton hátulról átölelt és néha-néha megpuszilt, aztán elszenderedett.
A gondolataim egymást kergetve rohangáltak, ezzel egy percnyi nyugalmat sem adva nekem.
Először eszembe jutottak a Colton előtti álmaim, melyekben folyamatosan gyilkosságok szemtanúja voltam, melyekből mindig zokogva ébredtem fel, melyek szinte kiölték belőlem az érzelmeket.
Hirtelen rossz előérzet kerített hatalmába. Próbáltam ezt elhessegetni, de nem ment. Folyamatosan ugyanaz és ugyanaz az emlékkép játszódott le bennem. Amikor anyáék elhagytak...

*másnap*

Reggel arra ébredtem, hogy Colton telefonon társalog valakivel és eléggé feldúltan beszélt .
Felültem az ágyon, felé fordultam és figyeltem ahogy össze-vissza járkál. Intettem neki, majd rámosolyogtam, mire ő csak bólintott egyet.
Közelebb léptem hozzá és hátulról átöleltem, így meghallhattam a vonal túloldalán lévő női hangot. Nem szenteltem ennek nagyobb jelentősséget, szinte biztos voltam abban, hogy Mrs. Terro az.

- Rendben, értem- vágta rá határozottan- Oké. Neked is.

Mikor letette a mobilt, rám nézett, majd vissza a képernyőre.

- Szia szépség!- simította meg az arcom, mintha csak most keltem volna fel és nem lettem volna félig-meddig fültanúja ennek az elég érdekes dialógusnak.

- Colton...- fogtam meg a kezét- Mi a baj?

- Rachel...- kezdte lehajtott fejjel.

- Mi történt?

Holnap hozom a folytatást ;)
Imádlak titeket <3