Mikor kinyitottam a szememet Eret már összepakolt. Én is gyorsan felkaptam a cuccomat és segítettem Eretnek összehajtogatni a medve bőrét. Mivel már így is sok cuccunk volt ezért már nem tudtunk mit csinálni a húsával ott kellet hagynunk. Lassan visszaértünk a városba. Első állomásunk a bőrműves volt. Eret már jól ismerte a járást így hamar odaértünk.

-Jó reggelt Kimberner!

-Neked is régi jó barátom! Mi járatban vagy itt?

-Elképesztő volt a vadászatunk. Nézd miket találtunk nem messze a város faltól.

Ekkor kipakoltunk a zsákokból. 3 vaddisznó bőre, körme és agyara meg egy szép termetes barna medve bőre és származékai. Nagyott nézett az ídős törpe amikor meglátta a medvét.

-Nem értem minek a hazugság Eret. Barna medvék 4 napi járóút messze élnek.

-Nem hazudok barátom. Este mikor pihentem lépett bele a csapdánkba.

-Mindegy gondolom nem azért hoztad hozzám, hogy dicsekedj vele, igaz? A vaddisznó bőrért 7 aranyat, a származékaiért összesen 2 aranyat tudok adni. Viszont a barna medve bőréért 28 aranyat adok és a származékaiért 5 aranyat. Megegyeztünk barátom?

-Meg.

-Akkor adjon Isten sok szerencsét és...

-És sok nagyra hízott állatot!

Ezzel kezet fogtak és kimentünk. A bolt előtt megálltunk.

-Tessék 14 arany. Örülök, hogy találkoztunk most pedig dolgomra megyek.

Mivel nem nagyon volt mit tennem barangoltam a városban. Bementem néhány boltba is.

-Igen 3 kg sót szeretnék....Köszönöm. Viszontlátásra!

Még nem is tűnt fel, hogy igazából ez egy nagyon szép város. A parkokban az élet olyan nyugodt. Mókusok és madrak élnek a fákon. A fák 5, de akár 7 méteresek is lehettek. Volt egy patak a város közepén amit folyton tisztogattak. A neve Kincs, mivel itt mindenki kincsként tekint a tiszta vízre. Összintén nagyon hasonlított a szülővárosomra. Egy kivétellel, ott az állatok a mindennapi részeink voltak. Ezt meg mégis, hogy értem? Úgy értem, hogy kiskorában minden elf kapott egy társat. Ő lehetett egy apró bagoly, vagy egy hatalmas gimszarvas. A méret teljesen mindegy az egyetlen fontos dolog, hogy együtt tudjatok dolgozni. Én nekem nem engedték meg, hogy választhassak. A korombeliek már mind felkéréseket, küldetéseket hajtottak véghez. Engem viszont valamiért felelőtlennek tartottak. Mindig úgy néztek rám, mint egy bajkeverőre, vagy egy hatalmas teherre amit nem tudnak elhajítani. Egyszóval nem volt szinte senkisem aki megbecsült volna, vagy figyelt volna rám. Kivéve az egyetlen barátom Semi. Tényleg belegondolva, hogy köszönés nélkük otthagytam, most már bánom.

Igen nagyon hiányzol Semi....

Végül megérkeztem a Feketeszeder Kocsmához. Megkaptam a kulcsomat és leültem a bárhoz iszogatni majd felmentem a szobámba. Eltűnődtem. Vajon Eret holnap is kimegy vadászni? Ekkor lecsúkodott a szemem, elfáradtam és lassan már teljesen elaludtam.