Amint beléptünk a terembe, megdöbbentő látványt kaptunk. Hodge a földön feküdt, a Megtorlás rúnája erősen izzott a nyakán. Rögtön odafutottam hozzá:

-Hodge! Jól vagy?

Hozzám nem szólt semmit, de Claryhez igen:

-Anyukád eddig téged védelmezett. Most neked kell őt. Állítsd meg Valentine-t, különben az Árnyvilág elpusztul. Clary zavarodott és kétségbeesett arccal nézett á, majd kifutott a teremből. Jace követte. Mi Aleckel Hodge-ot vettük kezelésbe. 

-Minden rendben srácok...csak..ne kelljen beszélnem...a tudjátok miről. Alec bólintott, majd elkísérte Hodgeot a hálószobájába. Én Jace-ék után mentem. 

A kijárat előtt álltak. Gondolom Clary ki akart menni. 

-Mit mondott Hodge?-kérdeztem Jace-t, mert láttam, hogy Clary nincs olyan állapotban, hogy beszéljen róla. 

-Clary édesanyja a Kör tagja volt, de kilépett belőle. Valószínűleg nála van a Végzet Kelyhe. Clary  az egyetlen, aki segíthetne, de szerintem Dot, a boszorkánymester kitörölte az emlékeit. Bólintottam, majd épp szóltam volna Jace-hez, amikor Clary kérdezett:

-Hol van Simon?

-Isabellnél. 3. folyosó, 3. ajtó-navigáltam el Izzyhez. Vette az adást, majd elfutott. Jace-re néztem, aki intett, hogy kövessem. Odamentünk az egyik géphez, majd beírtuk Jocelyn nevét.

-Hol vagy, Jocelyn Fray?-mormogta Jace. Imádom, amikor koncentrál. Az arca szinte átrendeződik, a szemöldökét összébb húzza, és hunyorog. A rendszer nem találja meg. Titkosítottként tartja fenn. 

-Megkeresem Alecket. Addig te keress tovább-öleltem meg, majd elindultam Hodge szobája felé. A szoba folyosóján találkoztam vele.

-Hogy van?

-Semmi baja, egy kis erőgyűjtés kell neki, de rendben lesz. Látom, hogy bosszús az arca. De mielőtt kérdezhetnék, ő kezd bele:

-Mi van a lánnyal?

-Az anyja a Kör tagja volt, de nála lehet a Végzet Kelyhe. Egy boszorkánymester kitörölte Clary emlékeit, meg kell találnunk a boszorkányt. 

-Valentine életben van, a Kelyhet keresi, mi pedig egy alvilágit akarunk megkeresni? Főleg ezért a lányért? a végére szinte ár kiabált.

-Alec!-emeltem fel én is a hangomat.-Ne legyél zavarodott az érzéseid miatt! A lány elvezet minket a Kehelyhez, és ez, ami most a legfontosabb! Látom én is, hogy hogy néz rá Jace, de ez nem befolyásolhat! Tudom milyen, amikor elnyomod az érzéseidet, de most még egy darabig tartsd magadban!-könnyek égették a szememet, ugyanis utálom, ha kiabálnom kell vele. 

-Rendben. Köszi a tanácsot.-fordult el tőlem, majd visszafordul.-Beszélek a Klávéval. Ha ők engedik nem fogok panaszkodni. Halványan rámmosolygott, majd elment. 

Visszasétálok a Központba, és a fegyvereknél látok ismerős arcokat. Clary, Izzy, Jace és a mondén. Látom, hogy a srác rá akarta beszélni Claryt valamire.

-Akármit akar mondani ez a szerencsétlen, ne hallgass rá. Velünk vagy biztonságban. Valentine egészen biztos vadászik rád. Plusz, a démonokról ne is beszéljek, ugye? A mondi látványosan megfeszült mellettem, és ökölbe szorult a keze. Levettem Castielt a fegyvertartóról, és egy tőrt tettem a bokámon lévő tartómba. 

-50 dolcsit arra, hogy nem támogatja ezt a küldetést.-mondta vigyorogva Izzy. 

-Nem támogatom ezt a küldetést." Kétségtelenül testvérek-gondoltam."-Beszéltem a Klávéval. Nem tetszik nekik ez az egész, az meg főleg nem, hogy a kislány is velünk jön. 

-Hé, a nevem nem kislány, oké?-szólt közbe mérgesen Clary. 

-Hol keressük Dotot?-kérdezte Jace a békítő szerepében. 

-Először a lakásában, Greenpointban, vagy...-fennakadt a szava, ugyanis a medál, amit szorongatott, elkezdett hevesen világítani. 

-Jól vagy-kérdeztem. 

-Tudom, hogy hülyén fog hangzani, de tudom, hogy hol van Dot.

-Király. Én vezetek.-vigyorgott a mondi. Esküszöm, hogy önkételenül is Castiel felé nyúltam. Jace vigyorogva nézett rám, majd elindult Clary után. Mindannyian így tettünk.