Magnus egy raktárban bújt el. Besétáltunk. Teljes csönd volt.

-A kerítésen túl bújt el.-mutattam a raktár túloldalán lévő részre.

-Magnus egy ilyen helyen bújt el?-értetlenkedett Clary, jogosan.

-Nem, dehogy.-mosolyodtam el.-Ez egy boszorkánymester bűbáj.

-Valami nem oké. Túl könnyen jutottunk ilyen közül.-nézett ránk Izzy.

-Erősek a védővarázslatai.-magyarázta a helyzetet Jace.

-Te.-bökött Clary felé Alec.-Ne legyél az útban.-mondta, mire Clary szúrós pillantást vetett felé.

Mire vitába kezdhettek volna, a kerítés felől dulakodás hangjait hallottuk. Valentine egyik embere ölt meg egy boszorkánymestert.

Rögtön elkezdtünk arra futni hogy megvédjük a boszorkánymestereket, de Clary valahogy eltűnt. Jace és Izzy rögtön utánament, én a parabataiommal  mentem tovább.

Magnus épp egy Árnyvadászra próbált ráborítani egy könyvespolcot. Macskaszemei dühösen villogtak. Épp közbe akartam lépni a szeráfpengém segítségével, amikor Alec lőtt egy nyílvesszőt az Árnyvadász térdébe. Magnus kihasználva ellensége gyengeségét, ereje segítségével a földre teremtette.

-Ez megsült.-szólalt meg Alec. Én csöndben maradtam.

-Mondjuk inkább félig.-vicceskedett Magnus, majd megfordult. Igen ám, de én addigra kimentem a szobából, hogy kettesben lehessenek.

-Magnus vagyok. Azt hiszem, hivatalosan nem mutatkoztunk még be.-lépett parabataimhoz boszorkánymester barátom, csábos mosolyra húzva a száját.

-Alec.-mosolyodott el ő is, de nem azzal a szokásos mosolyával, hanem egy teljesen mással...olyan...szerelmesen. Egy darabig csak egymás szemébe néztek, de Alec megköszörülte a torkát.

-Tudod..igazából..öm...mennünk kéne...-dadogott össze-vissza, mire majdem hangosan felnevettem.

-Igen, igazad van. Csatlakozzunk a "partihoz".-fejezte be Magnus  parabataiom gondolatmenetét.

-Jah.-ennyit nyögött ki Alec, majd szinte elfutott. Ekkor léptem oda barátomhoz.

-Magnus..mégis ez mi volt?-nevettem, mire csodálkozva nézett rám.

-Cathy! Te hallgatóztál?-kérdezte, mire kuncogtam.-Ez nem szép dolog!-borzolta össze a hajamat.-Ő a parabataiod, ugye?

-Ühüm.-fordítottam el a kezet, hogy látható lehessen a rúna.

-Kiegészítitek egymást.-mosolygott.-Tudnál pár szép szót szólni rólam legközelebb?

-Persze.-nevettem fel.

-Gyere, menjünk.-karolta át a vállamat, majd átsétáltunk a másik szobába.

 A kis csapatomon kívül más nem volt a helységben.

-Magnus!-szólt Clary, mellette egy kislánnyal, aki gyorsan odafutott hozzá.

A vöröske és Magnus még egy ideig beszélgettek, ezért odamentem a barátaimhoz.

-Mindenki oké?-kérdeztem tőlük, mire mind bólintottak.

Körbenéztem a szobába, mire Magnus megszólalt:

-Mindenki kapaszkodjon. Költözünk. 

Egy felhőkarcoló egyik emeletére kerültünk, ugyanis kiláttam a városra.

-Minden költözésnél szeretek egy kicsit újradekorálni. Alapból nincs bajom a piszkos raktárhelyekkel, de az már lucskos volt.-informált minket Magnus, végig Alecre nézve, aki egy kicsit hunyorgott, majd odasétált Jace mellé. Boszorkánymester barátom csalódott arcott vágott.

-Azt hiszem, a szolgáltatás ki lett fizetve. Köszönöm, hogy megvédtétek a boszorkánymestereket.-nyújtotta Izzy felé a rubintos nyakláncot. 

-Nem lehet.-tiltakozott gyengéden Isabelle.

-Dehogynem lehet. És kellene is.-akaszotta a lány nyakába Magnus a nyakláncot.- A Lightwoodok évtizedek óta viselik. 

A többit már nem hallottam, ugyanis Magnus halkabbra vette a hangját, de azt most megtudtam mondani, hogy Alecről beszél, ugyanis Izzy felnevetett.

-Tehát, hogy idézzük meg az Emlék Démont?-vágott a közepébe Clary.

-Biztos vagy benne? Egy ilyen démon megidézése végzetes lehet.

-Bármit megteszek, hogy megmentsem anyukámat. Hol van a démon?-jelentette ki határozottan a vöröske, mire Magnus elismerően bólintott.

-Oké, szépfiú, készítsd elő a csapatod.

-Tudják hogy mit kell tenni.-indult meg Jace, de Magnus visszanyomta.

-Nem hozzád beszélek, hanem...-mutatott Alecre-hozzád.

Jace döbenten nézett ránk. Alec elmosolyodott, de mire Jace ránézett, értetlen arcott vágott.

-Gyere velem!-intett Clary felé, aki követte.

Én Isabellehez léptem, akinek nem kellett semmit mondanom, rögtön tudta, hogy mire gondolok. Lányosan, sikongatva kezdtünk el nevetni. Jace csak legyintett egyet, majd elindult Claryék után, ugyanis Magnus odahívta hozzájuk. 

Alec csak elpirulva nézett ránk, mire mindketten odamentünk hozzá, hogy alaposan megöleljük. Úgy viselkedtünk, mintha most házasodna össze Magnussal.

Clary sikítása rázott ki minket a pillanatból.

-Biztos most kapja a rúnát.-jegyezte meg Izzy.

Egy kis beszélgetés után átmentünk abba a terembe, ahol Clary megrajzolta az ábrát, amit Magnus odaadott neki. Hihetetlenül ügyesen.

-Jocelynnek igaza volt, a művészi képességeid felülmúlhatatlanok.-jegyezte meg Magnus.

-Én erről nem tudok.-szerénykedett a vöröske.

-Ugyan már csajszi, ez fantasztikus!-bátorítottam én is.

-Köszi.-nézett rám hálásan.

-Egy embert ismertem, aki így tudott rajzolni, az Michalangelo , aki kiváló volt az ágyban is.-fürkészte Alec tekintetét Magnus, mire parabataiom értetlenül nézett körbe. Néla csak Jace nézett furcsábban. Muszáj volt nevetnem.

-Oké, megvagyunk. Mindenki foglalja el a kijelölt helyét az ábrán.

Jacenek segítenie kellett Clarynek, de a többiek rendben voltak.

-Kötést kell alkotunk. Amint a kötést megalkottuk, addig nem lehet felbontani, amíg a démon vissza nem vonul. Nem számít, mi történik, nem engedhetjük el egymás kezét. 

Magnus Alec felé nyújtotta ki a kezét, aki először tétovázva(de végig Magnus szemébe nézve) megfogta kezét, mire valami áramszerű járhatta végig a testét, mert egy picit megugrott. Parabataiom felém nyújtotta a kezét, mire megugrott a pulzusom. Mikor hozzámért, engem is átjárt ez az érzés. 

Mellettem Jace volt, utána Clary, Isabelle, majd Magnussal zárult be a kör.

-Én vezetem a ceremóniát. Azt kell csinálnotok, amit mondok. A démon neve Valak. Valamilyen módon fizetséget fog kérni az emlékekért.

-Hogy érted? Milyen fizetséget?-kérdezte Jace.

-Majd meglátjuk. Kezdjük.

Magnus egy idegen nyelven kezdett kántálni, mire Isabelle nyaklánca pulzálni kezdett. Semmit nem láttam a démonból, csak egy füstfelhőt.

-Valak itt van. Fizetséget kér!-kiáltotta Magnus

-Mit akar?-Kérdezte Alec.

-Fel kell adnunk egy emléket arról, akit a legjobban szeretünk!

Isabellenél Alec tűnt fel a ködben. Clarynél egy idegen nő, gondolom az édesanyja. Jacenél én. 

Nálam pedig...

Alec.

Sziasztoook

Az Angyalra, meg lett a 2K a sztorin, amiért nagyon hálás vagyok nektek! Ezért egy jó hosszú részről gondoskodtam nektek ;)

Jó olvasást!

xoxo,Dóri