-Hogy érted, hogy eltűnt?-ráncolta össze a szemöldökét Alec.

-Úgy, ahogy mondom! Hallottam egy reccsenést, elmentem megnézni, hogy mi az, mire visszaértem, már nem volt a furgonban!-hadarta idegesen Izzy. 

-Menjünk vissza a bejárathoz! Szerintem már végeztek Claryék-tanácsoltam, mire mindketten bólintottak. 

Néma csendben tettük meg ezt a távot, mindenkinek kattogott az agya. Mázlisták voltunk, ugyanis Jace és Clary abban a pillanatban lépett ki a kapun. Clary könnyes szemmel nézett ránk.

-Mi történt? Mit tudtatok meg?-tért rá a lényegre Alec.

-Clary apja Valentine.-mondta Jace. 

-Hogy mi?!-kiáltottam fel. 

-Várj..ez a lány feltűnik a semmiből, és kiderül, hogy Valentine az apja? Eszedbe se jutott, hogy egy kém?

-Alec! Hogy gondolhatsz ilyet? Azt se tudta, hogy ez az elmebajos az apja!-szólt rá élesen Jace. Parabataiom rögtön elhallgatott. Izzy néma csendben figyelt. Gondoltam, hogy várja azt, hogy mikor számolhat be a mondénról.

-Gondolod, hogy elterveztem azt, hogy anyukámat elrabolják?-kérdezte Alectől sírós hangon Clary.-Vagy Dotot? Vagy hogy egy bazinagy kard bökdösse a homlokomat? Alec elfordította a fejét. Tudtam, hogy a lelke legmélyén igazat adott neki, de nem merte bevállalni. Clary elgondolkodva nézett körbe. 

-Hol van Simon?-kérdezte kétségbeesetten.

-Megmondtam neki, hogy maradjon a kocsiban. Mindent átkutattam.-szólalt meg először Izzy. 

-Eltűnt?-kiáltott rá .-A te dolgod volt, hogy megvédd!

-Hé!-szóltam oda Clarynek. Azért emberelje meg magát, nem beszélhet így senkivel!

A zaklatott lány kiabálni kezdte a mondi nevét, majd elindult a furgon felé. Felsóhajtottam, majd utána mentem. A többiek is így tettek. 

A kocsi nyitva volt, de mondén nélkül.

-Simon, jaj ne!-mormogta Clary.

-Szóval így hívják a mondént?-kérdezte egy hang fentebbről. Egy fehér bőrű, beesett arcú férfi állt egy emelvényen, a mondit a lábánál fogta. Vámpír.

-Azt hiszem, hogy Simon velünk jön.-jelentette ki vigyorogva, bennem pedig rögtön felment a pumpa. Ki nem állhatom a vámpírokat.

-Ne! Ő nem része ennek az egésznek!-futott felé Clary, de Jace megállította. 

-Nekem pedig öröm lenne megölni téged, hogyha nem adod őt vissza-fenyegette meg hideg hangon Jace. 

-Óvatosan! Megszegnénk az Egyezményt- fordultam az öcsém felé. 

-Azt hiszem a kiscsicskádnak igaza van! Az Éjszakai Gyermeki nem szegte meg semmit. Mi csak alkudozunk.-felelte ártatlan arccal. A kezembe Castiel szinte tudat alatt került. Hogy meri sértegetni a Nephilimeket?

-A mondén sértetlenül a tietek, cserébe kérjük a Végzet Kelyhét. Tik-tak emberek. Az idő fogy. A szupergyorsasaságát kihasználva, egy perc alatt eltűnt. Clary a nevét kiáltozta, de nem tehettünk semmit. 

Visszaértünk az Intézetbe. Az út néma csöndbe telt. Clary csak az épületen belül kezdett el beszélni:

-Még mindig nem értem. Hogy lehetnek az Árnyvadászok jobbak, mint azok, akiket mondénoknak hívtok?

-Mivel mi megvédjük az embereket.-kelt saját fajtája védelmére Izzy.

-Igazad van. Az embereket.Az embereket véditek meg. De Simont mégis egyedül hagytátok a furgonban. Mindenki kínosan feszengeni kezdett. 

-Van egy kis igazság abban, amit mondasz. Viszont azt elfelejted, hogy az emberekbe kéne egy kis ész.-szólt vissza Alec.

-Alec! Ne most!-kiáltottam rá.

-Nézd, nem fognak Simonhoz nyúlni.-kezdett bele Jace.- Csak téged akartak előcsalogatni. A Kelyhet akarják, azt hiszik, hogy nálad van. 

-De miért hiszi ezt mindenki? Azt gondolják, anyukám egész életemben hazudott nekem, de arról nem, hogy hol van az a varázslatos kehely és hogy hol rejtettem el a  Bongó bolygón, de ne mondd el senkinek!-akadt ki. -Mit kéne csinálnom?

-Jelentenünk kéne a Klávénak.-jelentette ki Alec.-Mondjunk el nekik mindent, amit megtudtunk Valentineról.

-Oké, ő az apám. De ebből hogy jön ki jól Simon?

-Clary, a vámpírok is a Kelyhet akarják. -kezdtem bele.

-De miért? Az új Árnyvadászokat teremt, nem?

-Senki nem akarja, hogy Valentine egy sereget alkosson magának.-mondta Alec.

-Plusz, irányítja a démonokat.-tette hozzá Izzy.

-Cserét fognak ajánlani, Simont a Kehelyért.-fejezte be Jace.

-Szóval a vámpírok odaadnák Simont a Kehelyért, Valentine pedig a Kehelyért anyámat. Bármelyiket választom, valakit el fogok veszíteni, akit szeretek. Miért nem dobhatom oda közéjük, hogy küzdjenek meg érte?

-Szóval ez neked nem is számít?-kérdezte élesen Alec.

-De persze hogy számít!-kiáltott rá Clary.-Figyelj-fordult Jace felé.-Amikor megmentetted az életemet, tudtam, hogy bízhatok benned. Most nektek bíznom bennem. Nem tudok egy nap alatt olyan mint ti.

-Igaza van, mondénok között nőtt fel-jegyezte meg Isabelle.

-Mi, a szóvivője lettél?-fordult felé Alec csodálkozva.

-Nem szóvivő kell nekem, hanem egy terv.-jelentette ki Clary, majd elindult a központ felé. Határozott, az egyszer biztos.