A ruhaszalon előtt a lányok kiszálltak, én pedig a fedett garázsban kerestem egy parkolóhelyet. Kiszálltam majd bezártam a kocsit, ekkor szállt ki az autójából Cameron is aki szintén itt parkolt.
-Egész jól vezetsz, gyönyörűm!-vigyorog rám miközben kiveszi a telefonját majd bezárja az autót.
-Akarod mondani jobban mint te?-nézek rá kihívóan mire erőltetettem felnevet. Nem is tudom miért, de megvárom míg mellém ér majd együtt sétálunk tovább.
-Pedig pont meg akartam dícsérni ma is milyen csinos vagy!-néz rám olyan fejjel mintha bánnom kéne.
-És meg is tetted,köszönöm Cameron!-veregetem meg vállat
-Baszki,tényleg!-csap a homlokára és egy pillanatra meg is áll azonban gyorsan behozza a lemaradást. A lépcsőn ballagunk felfelé ahol egyből a bolt elé érünk.
-Remélem Keilah-t is megdicsérted!-rá sem nézek mégis tudom hogy megtorpant
-Neked mi a bajod?-nevet fel zavartan. Az utolsó lépcsőfokon fellépve majdnem hanyatt esek a rengeteg embertől akik az üzlet előtt tolongank. Elég egy lánynak észrevenni aki elkiáltja Cameron nevét,az összes felénk fordulva kezdenek sikonyálni.
-Mi a..-torpanok meg
-Nemár!-mordul fel mögöttem. Oké, egy minimális szinten én is hozzá vagyok szokva, hogy felismernek de baszki.. egy ruhaszalonba jöttünk honnan a fenéből tudták, hogy itt vagyunk.
-Fogd meg a kezem!-nyúl kezemért
-Mi? Nem!-vágom rá mire szigorúan néz rám. A tömegre nézek, akik az arcunkba kiabálnak, ami jelem esetben elég ijesztő. Akaratlanúl lépek közelebb Cameronhoz, és csúsztatom kezemet a puha tenyerébe. Az érzéstől a pulzusom az egekbe szökik, és ismét megjelenik az ismerős érzés. Sziasztok pillangók.
Az engem szorosan tartó fiú arcára nézek.Az állkapcsa megfeszűl és szaggatottan veszi a levegőt. Egyre közelebb húz magához,kicsit maga elé tol közben képet készít pár lánnyal és átkarolja őket de az én kezemet egy pillanatra sem engedi el.
-Brooklyn kérlek! Nézz ide!-mindenhonnan hallom a nevem, és hogy hajoljak oda azonban Cameron szorosan tartó keze lekorlátoz.
-Együtt vagytok?Nagyon aranyosak vagytok!-szólal meg egy fiatal lány miközben kicsit berogyasztva készítek vele egy képet
-Nem!-válaszolok mosolyogva. Nagy nehezen eljutunk az ajtóig.
-Oké srácok szeretlek titeket!-integet majd maga előtt beengedve szorosan jön mögöttem.
-Hu!-lélegzik fel Cam
-Ez ijesztő volt!-nézek rá mire bólogat.A recepción a segítségünkre siető hölgy (Elég időbe) megmutatja melyik részen vannak a többiek.
Mindenki egy fehér bőr kanapén ül, előttük pedig egy csinos 35 év körüli, kosztümös hölgy ül.
-Végre!-szólal fel Sierra mikor meglát minket -Ti miért fogjátok egymás kezét?-mutat zavartan az összekulcsolcsolt kezünkre amit ekkor azonnal széthúzunk.
-Csak..-kezdem el
-Volt pár rajongó kint..úgy 50 !-magyarázza Cameron.
Az eladóhoz lépünk, majd miután bemutatkoztunk helyet foglalunk.

-Sajnálom de én nem veszem ezt fel!-tolom el magamtól picit Maty, az eladó kezében tartott barnás rózsaszínes árnyalatú selyem ruhát ami igaz tökéletesen illett az esküvő díszeihez, lehetetlennek tartottam hogy én ezt viseljem. Miután kiválasztottuk a koszorúslányok ruháját, ami egy világos rózsaszín, a felső része apró kövekkel kirakott ejtett vállú gyönyörű földig erő ruha lett, Sierra választott nekem pár ruhát mint tanújának.
Oké, vonultam már végig fehérneműben a kifutón de az más. Ez a ruha túl sokat mutat,ahoz hogy egy esküvőre vegyem fel.
-Ez alá hogy vegyek bugyit?-kérdezem aggódva
-Vedd fel és megmutatom!-mosolyog rám kedvesen az eladó, pedig tuti már a pokolra kíván.
Nagyot sohajtok majd elveszem a kezéből a tényleg,igazi rose gold színű ruhát és a próba fülkébe viszem.
Nagy nehezen magamra küzdöm a pántos,földig erő ruhát ami...huha!
Egyik lábamat kicsit előrébb nyújtom így kivillan az egész mivel az oldalán lévő hasíték bizony elég sokáig nyúlik . Előveszem a telefonomat majd készítek egy képet a hatalmas tükörben amit rövid gondolkozás után, elküldök a kint helyet foglaló és szenvedő Cameronnak majd a táskámba teszem a telefonom.

Kilépek a próbafülkéből közben a ruhát igazgatva majd megállok Mary előtt.
-Ennek a fiatalembernek remek ízlése van!-méreget elismerően mire értetlenül nézek rá -A ruhát, Cameron választotta!-mosolyog mire az állam a padlón koppan.
-Akkor inkább leveszem!-fordulok meg
-Mesésen áll,Brooklyn!Mutasd meg a többieknek!-bíztat mire szemforgatva bólintok. Elém siet ,majd elhúzza a barna bársony függönyt, én pedig kezeimet leengedve magam előtt összekulcsolva ujjaimat tördelve sétálok a 2 lépcsős emelvényre.
Félve nézek Cameronra,aki telefonját a kezében tartva szó szerint tátott szájjal néz.
-Váo!-kiált fel Sierra majd felpattan és közelebb jön -Ez a ruha eszméletlen!-simít végig a szoknya alján -Anya, gyere ide!-hívja ide Ginát aki egyből felpattan és hozzánk siet.
-Szerintem túl sokat mutat!-húzom el a szám majd kicsit kidugva a lábam megmutatom a nagy kivágást
-Egy pár centivel lejjebb tehetjük a kezdetét, akkor nem mutatna ennyit a fehérnemű vonalából!-mutatja Mary
-Nekem így is megfelel, de legyen!-bólogat mosolyogva barátnőm
-Jaj,drágám gyönyörűen áll ez a ruha!-néz mosolyogva Gina
-Cam?-lép el előlem Sierra és testvére felé fordul.
-Mi?-pislog párat majd felváltva néz hol rám, hol Sierrára
-Milyen ez a ruha?-kérdezi türelmetlenül a menyasszony
-Tökéletes!-mondja majd szemembe néz -Gyönyörű!
Szavaitól pírba szökik az arcom,és elmosolyodok.
-Lányok?-kérdezi Gina a koszorúslányokhoz fordulva
-Mesés!-bólogatnak.
-Brooks neked tetszik?-néz rám Sierra .A tükör felé fordulok,majd bólintok.
-Nekem van a legszebb barátnőm!-ugrik a nyakamba mire mindenki felnevet.

-Milyen érzés,hogy nemsokára férjhez mész?-kérdezi Jess a menyasszonyt a medence szélén ülve.
-El sem tudjátok hinni mennyire boldog vagyok!-sóhajt fel Sierra.
-Én nem tudnám magam elkötelezni!-böki oda Keilah -De nektek persze nagyon örülök!-teszi hozzá
-Van az a szerelem aminél nem gond az elköteleződés,Keilah!-nézek rá majd beleiszok a kezemben tartott pezsgőbe
-Miért, te szerelmes vagy?-kérdez vissza,flegma hanglejtéssel -A media szerint neked sincs senkid!-mosolyodik el ravaszan mire nekem megfeszül az állkapcsom
-Brook csak arra gondol,hogy ha tálalsz valakit akit majd annyira szeretsz, hogy az életedet adnád érte és el tudod vele képzelni a hátralévő életed, nem fogsz erre gondolni és nem lesz teher "elköteleződni"- ment ki Sierra látva, hogy mindjárt robbanok.
-De azért durva egész életedben egy pasival lenni!-csacsog tovább
-Lebeszélni jöttél az esküvőről vagy koszorúslánynak?-nevetek fel,mire a lányok is elnevetik magukat
-És lehet az esküvődön találkozol a jövendőbeliddel!-néz rá Sierra vigyorogva. Felállok majd az asztalon lévő pezsgőért megyek.
-Amúgy jut eszembe!-hallom meg ismét az elköteleződés ellenes koszorúslány -Kik lesznek a párjaink?-kérdezi lelkesen -Mert akkor én stoppolnám Cameront!-nevet -Neharagudj Sierra,de az öcséd eszméletlenül néz ki!-ámuldozik mire nekem összeszorul az állkapcsom. Oké , nekem eszembe se jutott ez a pár dolog és meg sem kértem volna hogy legyen, viszont marhára idegesített a gondolat, hogy Keilahé lesz.
-Sajnálom, Keilah! Cameron kísér engem az oltárhoz, szóval ez nem megoldható!-húzza el a száját Sierra mire nekem elégedett mosoly kúszik a számra. Visszaülök a helyemre,amikor megrezzen a telefonom.
-Pasi?-kérdezi vigyorogva Lola
-Csak anya!-füllentek,mivel képernyőn Camerom neve virít. Feloldom a telefont majd megnyitom az általa kapott üzenet.
"Milyen a buli?". Cam a ruhapróba után hazament így sajnos Keilah nem osztozhat egy ágyon vele.
"A barátnőd hiányol,aztmondta eszméletlenül nézel ki!"-pötyögök vissza neki majd lenémítom a telefonom és lezárom. Alig pár perc múlva meg is érkezik a válasz.
"Keilah?" . Valaszúl csak annyit írok, hogy talált majd körbe nézek de úgy látom senki sem nyilvánít túl nagy figyelmet az beszélgetésemnek.
" Ti rólam beszéltek?" -érkezik az újabb üzenet .
"Csak ő!"- válaszolom majd becsatlakozok a beszélgetésbe.
A következő üzenet csak 10 perc után érkezik. Egy képet küldött,amin a kanapéján ülve játszanak a srácokkal.
"Még nem késő csatlakozni! Tudod a címen!". Válaszán elmosolyodok.
"Álmodj csak". Miután elküldöm Sierrara nézek aki furán engem bámul.
-Ki az?-tátogja hogy a többiek ne hallják. Annyival egyszerűbb lenne ha rávágnám, hogy a testvérével. Mit csinálna? Kiakadna mert beszélünk?
Ekkor ismét megrezzen a telefonom.
"De csak veled, Hercegnő !". Na hát ha eddig egy szikrányi reménye volt annak,hogy elmondom most az is elszállt.
Válaszúl csak legyintek ezzel jelezve,hogy nem fontos.
"Legyen úgy,Dallas!". -válaszolom majd lezárom a telefonom és teljes figyelemmel fordulok a lányok felé.