-Remélem örülni fogtok.-jelenti ki barátnőm miután elénk helyezte a dobozt. Egyszerű barna ajándék doboz volt, így sejtésem sem volt mi lehet benne. Cameronra pillantok aki a lehető legflegmább stílusban teszi a kezét a doboz egyik oldalára míg én a másikra.
Egyszerre emeljük meg a doboz tetejét amiben egy apró body van rajta egy icipici cipellővel. A fehér színű bodyn egy fekete felirat díszeleg miszerint "I'm on my way!". Kell pár másodperc míg felfogom mi történik és még így is előbb kapcsolok mint Cameron.

-Úr isten!-kiáltok fel szám elé kapva a kezem. Sierra szemei könnytől csillognak az arca mégis hihetetlenül boldog. -Terhes vagy?-a kérdésem hallatán Cameron is azonnal felpattan amikor pedig barátnőm bólint az én szemeim is megtelnek könnyel. Örömkönnyektől ázva borulunk egymás nyakába miközben csak azt hajtogatom, hogy el sem hiszem, gyerekük lesz. Szülők lesznek. A legjobb barátnőm anyuka lesz. Mindig is erre vágytam, az Ő boldogságuk pedig az enyém is.

-Mióta tudjátok? -kérdezi Cameron hatalmas vigyorral az arcán miközben megöleli nővérét.

-2 hete, de nem akartunk szólni amíg nem biztos. Nézzétek ez itt Ő!-mutat elénk Sierra egy fekete fehér ultrahang fotót amin még nem igazán lehet látni semmit azonban Ő mégis meg tudja mutatni hol is van a jövendőbeli kis Mallozzi.

-Annyira örülök nektek!Gratulálok!-ölelem meg Brentet aki ekkor élete legrosszabb poénját süti el.

-Te vagy a következő!-kacagja mire arcomra fagy a mosoly. Mindig is fiatal anyuka akartam lenni akár az én anyukám azonban a helyzetet nézve erre az esély igen csekély. Meghát a munkám mellett sem lenne tanácsos épp most egy kisbaba. Brent poénján csak Ő és Sierra nevet én csak megforgatom a szemem Cameron pedig tudomást sem vesz róla. Na nem mintha többet vártam volna.

1 órával később végre túl vagyunk az ebédnek késői de meg vacsorának sem nevezhető étkezésen amiért ugye a véremet adtam. A hangulat jó volt, azon kívűl, hogy Cameron folyamatosan méregetett ha pedig oda néztem úgy tett mintha semmi nem történt volna, a beszélgetés közben pedig hozzám sem szólt. Ennek ellenére a telefonját percenként nyomkodta, amint csippant válaszolt valakinek ez pedig eléggé idegesített.

Már 6 óra körül jár az idő mikor Cameron elköszön pár perc múlva pedig én is követem a példáját.

-Tényleg Shawnnal találkozol?-kérdezi barátnőm mire felnevetek

-Ő nyitja meg a következő show-t csak adok neki pár támacsot!-forgatom meg a szemeimet majd egy puszit nyomok az arcára és én is elhagyom a házat. Épp elcsipem ahogy Cameron halkan szitkozódik egyet amiért a kukát közvetlenül az autója mögé tették le, és mivel előtte én parkoltam nem igazán tudott kiállni amíg én nem mentem el.

-Hogy lehet ilyen hülyén parkolni? Megtennéd, hogy arrébb állsz, ha ez nem túl nagy kérés? Mennék..-enyhe sokkot kapok a szavai hallatán, sosem hallottam még így beszélni velem szemben pedig főleg nem engedett meg eddig ilyen stílust. Az első gondolatom az, hogy bepattanok az autóba és szó nélkül itt hagyom, hisz tudom, hogy csak fel akar idegesíteni és sajnos sikerült is neki.

-Na ide figyelj, Dallas!-fordulok sarkon és egyenesen elé állok. Hátrahőköl picit mikor a mutatóujjamat mellkasának nyomom. -Elegem van a szarságaidból, meg ebből a stílusból. Nézz már magadba, olyan vagy mint egy hisztis gyerek. Elküldtelek tegnap, sajnálom, hibáztam! De amíg én egész éjszaka azon őrlődtem vajon hogy tehetném jóvá, te látom elég jó elfoglaltságot találtál magadnak. Hányszor akartok még megalázni? Csak mert ahogy emlékszem te kértél tőlem új esélyt te kérted, hogy bebizonyíthasd mennyit jelentek neked és az első adandó alkalommal összeszeded az egyik exed, Cameron mégis hogy képzelted ezt? Vagy ennyire nem érdekel mit érzek? Semmi baj, csak kérlek ne tedd ezt. Szándékosan ne tegyél tönkre! Minden este vacsorázz mással viszont akkor ennek ami köztünk van most van vége. Belefáradtam, Cam. Én csak boldog akartak lenni.-szomorú mosolyt festek az arcomra miközben kibújik egy könnycsepp a szememből amit azonnal letörlök. Többször szólásra nyitja a száját azonban nem mondd semmit egészen addig még el nem indulok az autómhoz.

-Brooklyn!-kiáltja utánam a nevem azonban nem vagyok képes végig futni ugyan azokat a köröket amiket tegnap. Csak felemelem a kezem ezzel jelezve, hogy hagyja abba. Vetek egy pillantást az ekkor kilépő barátnőmre aki kezével telefont formálva jelzi, hogy majd hívjam. Bólintok majd beszállok a hófehér autómba. Bekapcsolom a rádiót majd azonnal elhajtok. Max hangerőn ordít a zene ami elnyomja a feltörekvő sírásomat aminek végül a piros lámpánál engedek utat. Nemtudom mi borított ki ennyire, ennél én erősebbnek hittem magam most mégis egy olyan fiú miatt zokogok aki a legkevésbé érdemli meg. Cameron a szememben eddig maga a tökély volt. Aranyos, kedves, gondoskodó, figyelmes. A másik felém volt, az én alteregóm most valahogy mégis a legtávolabbi embernek érzem talán ez fáj a legjobban.

Összeszedem magam még mielőtt kiszállnék Shawn háza előtt ahol észreveszem Taylor autóját. A srácokat sem láttam már ezer éve. A táskámat magamhoz szorítva kiszállok majd bezárom az autót. Csengetek a kapuban ami aztán ki is nyílik a bejáratnál pedig már ott áll Shawn.

-Szép jó napot!-üdvözöl mosolyogva majd megölel. -Baj van?-kérdezi aggódva mire csak megrázom a fejem.

-Dehogy, minden oké!-füllentek -Te hogy vagy?-érdeklődök miközben beljebb sétálunk

-El vagyok tejesen havazva, dehát ilyen a showbuisnes!-kacag fel. -Jókor jöttél, itt vannak a srácok is!-mosolyog rám ami engem is erre késztet.

-Brook!-hallom meg a nevem Taylor szájából. Leteszi a kontrollert majd azonnal megölel ami most különösen jól esik.

-Srácok, már annyira hiányoztatok!-szorongatom meg őket

-Ugye tudod, hogy én haragszom? Az utóbbi időben nem is kerestél!-dorgál le Aaron teljesen jogosan. Hisz pár hete még minden szabadidőmet vele töltöttem mostanában pedig szinte nem is beszéltünk.

-Nagyon sajnálom! Nincs rá mentség de had tegyem jóvá!

-Hát jó, egy juicera talán ráérek ezután!-legyint egyet. Kifejezetten örülök most a társaságnak így megbeszéljük hogy miután vegeztem Shawnal elmegyünk a Jamba Juiceba ami régen a kedvenc helyünk volt.

Próbáltam mindent elmondani Shawnnak a bemutatóról. Mire figyeljen, hisz ott nem tancolhat kedvére még a végén fellökné az egyik modellt. Neki is volt pár jó ötlete amit majd én továbbítok a lányoknak, és én is megosztottam pár kulisszatitkot vele.
Fél 8 körül Aaron nyüglődésére elindultunk az említett kávézóba aki mellesleg türelmesen várt engem, holott szívesen elmentem volna érte.
Az oda vezető úton beszélgettünk, rengeteget nevettünk ami most különösen felszabaditó érzés volt. Stresszes időszak van mögöttem és van egy olyan érzésem, hogy ez még nem a mély víz.
Aaron mindig meg tudott nevettetni, el tudtam magam engedni mellette amiről több videót is készített amit posztolt valamelyik közös oldalára. A világ tudta, hogy Aaron és én csupán barátok vagyunk , hisz ezt már tisztáztuk azonban így is tudtam pár lelkes rajongó nem tetszését fogja nyilvánítani. Én is posztoltam egy közös képet még mielőtt ki szálltunk az autóból, azt viszont nem szerettük volna ha a rahongók megtudják hol vagyunk. A kávézó teraszán az egyik sarkán levő asztalhoz ültünk miután kikértük a turmixunkat. Aaron mesélt a készülőben levő dalairól, ami lattam rajta hogy boldoggá tette. Én is meséltem neki még Párizsról, azonban a munkát próbáltuk félretenni. Pletykáltunk, sztorikat meséltünk egymásnak és egyszerűen csak jól éreztük magunkat.

-Tudod, érdekes, hogy Cameron mindig arról álmodott, hogy büszkén foghassa a kezed, az utóbbi időben viszont csak Ő okozta a botrányokat kettőtök között.-dobja be a meglátását Aaron mire önkéntelenül megfeszülök. -Cameron az egyik legjobb barátom, de egy seggfej!-jelenti ki nemes egyszerűséggel majd belekortyol az italába.
Kínosan felnevetek majd követem a példáját, és én is iszok.

-Amikor megláttam a mai cikket ugyan erre gondoltam.-bólintok. Zavarba hoz ez a téma mégis tudom hogy muszáj róla beszélnem. -Könyörgött az új esélyért, sosem kértem mégis a tenyérén hordozott. És most amióta végre azthittem túl vagyok ezen az egészen, nem hagyja hogy boldog legyek vele. Párizs után majdnem egy hétig nem láttam, aztán az első adandó alkalommal osszevesztünk.-sóhajtok fel miközben próbálom nem elsírni magam itt mindenki előtt.

-Amikor te elmentél Párizsba, itt őrjöngött mikor meglátta a képeket, hogy Eliot veled van.  Erre most, hogy visszakapott az exevel ebédel. Szerintem kimosták az agyát.-von vállat teljesen komolyan amin muszáj nevetnem.

-Ma azt mondtam neki, ha tovább szeretné folytatni ezt, akkor jobb lesz ha befejezzük a kapcsolatunkat.-mesélem Aaronnak akinek a szemei kikerekednek.

-És mit mondott?-kérdezi akár egy  lelkes tini

-Meg sem próbált állítani!-tárom szét a kárjaimat -Utánam szólt viszont nem álltam meg és hagyta, hogy elmenjek. Aaron szerintem csak szimplán nem szeret már. -vonok vállat mintha ez olyan semleges dolog lenne holott mikor ezt kimondom hangosan hasítást érzek a mellkasomba. Sosem mondtam még ki ezt holott rengetegszer cikázott a fejemben.
Pár perc néma csend telepedik ránk, amit a telefonom csippanása zavar meg. Az asztalon levő készülékre pillantok.

"Hogy vagy? Cameron hívott, tőlem kérdezte hol vagy. Minden oké?" -jött az üzenet Sierrától amire gyorsan válaszoltam.
"Aaronnal vagyok, minden rendben!" -figyelmen kívül hagyom a Cameronra vonatkozó részt, elküldöm majd lezárom a telefonom.

-Az egyik baratnőd bekövett instán!-mutatja fejem Aaron a telefonját amin Doroty profilja látszik. Doroty nem rég kezdett nálunk, ő nyerte meg a tavalyi versenyt amin jo magam is mentor voltam. Aranyos lány , és iszonyúan kedves.

-Uu, tetszik neked?-csillannak fel a szemeim mire Aaron csak vállat von

-Szép lány.-jelenti ki egyszerűen holott ennél sokkal többről lehet szó, tekintve hogy mindegyik képet egyesével szemléli percekig.

-Bemutathatlak neki.-ajánlom fel kire lazaságot tettetve megvonja a vállát miután mindketten fel nevetünk. Aaron egy tündéri fiú bármelyik lány örülne egy ilyen törődő és élet vidám srácnak. Örültem is, hogy témát váltott legalább addig nem azon kattog ott az agyam most mi is van köztünk Cameronnal. Azonban sajnos hiába nem akartam , kénytelen voltam hazamenni. Már tíz óra is elmúlt amikor le parkoltam a hazámnál. Semmi kedvem nem volt egyedül lenni ebben a viszonylag nagy lakásban. Zenét kapcsoltam majd töltöttem magamnak egy pohár bort amég a kád teleengedődött vízzel. A telefonomat jo messzire tettem a fürdőkádtól, nehogy belerántsam majd elmerültem a hatalmas habok között. Jo volt egy picit kikapcsolni a bor pedig a forró víz hatására kezdett a fejembe szállni.

Szerintem egy teljes lejátszása lista végigment mire feleszméltem. Már a víz sem volt meleg mikor végre kikászálódtam. Kiengedtem a hajam, megfésültem majd egy alapos testápolózás után megállítottam a zenét azonban ekkor furcsa hangra lettem figyelmes.
A csengő és az ajtó dörömbölésének hangja felváltva töltötte be az egész hazát. Magamra kaptam a vajszínű köntöst aminek zsinórját szorosan a derekamra kötve siettem ajtót nyitni. Biztos valami baj van, lehet Sierra az ki tudja mióta veri az ajtómat.

Gondolkodás nélkül rántottam ki a nagy fa bejárati ajtót azonban amivel ekkor szembetaláltam magam lesokkolt. Ott állt Cameron, egy csokor virággal a kezében az arca azonban mindaddig forrt a dühtől ameg meg nem pillantott.

-Fél órája verem az ajtódat!-jegyzi meg nyűgösen mire egyből hátrahőkölök.

-Azért jöttél ide, hogy szemrehányást tegyél?-kérdezem egy szem forgatás közben a hatás kedvéért az ajtóra teszem a kezem jelezve, szeretném becsukni.

-Bocsánatot kérni jöttem.-sóhajt fel majd lép egyet az ajtó felé

-Ne is erőltesd meg magad.-kacagok fel majd rácsuknám az ajtót azonban a lába meggátolja amit gyorsan elé tol.

-Befejeznéd a gyerekes viselkedést és beszélhetnénk? Nem azért jöttem, hogy itt veszekedjünk az ajtóban.-néz a szemembe. Mintha a vesémbe látni, kényelmetlenül kezdem érezni magam és mivel nem tudok mit vissza szólni inkább csak félre állok így be tud lépni.

-Mit kerestél Shawnnál?-kérdezi miközben a virágot az asztalra teszi

-Shawn a barátom.-jelentem ki nemes egyszerűséggel

-Ahogy az enyém is.-mondja ugyan azzal a hangsúllyal.

-Neked semmi jogod számonkérni engem!-háborodok fel és mikor visszakérdez, hogy miért kirántom a köntösöm zsebéből a telefonom. Amint feloldom és megnyitom a Twittert az első cikk Cameron és Sofia randijáról szól. Ingerülten dobom az asztalra a méregdrága telefont hogy Ő is jól láthassa.