Ott álltam mint aki szellemet látott, elsápadtam. Nem hittem a fülemnek. Jobban mondva nem akartam hinni neki. Hogy kérdezhet ilyet. Hogy teheti ezt velem azok után amiken átmentem miatta. Épp most haragítottam magamra a családom erre Ő nem biztos abban,hogy velem szeretne lenni.

-Válaszolhatnál!-töri meg a csendet. A kissé lekezelő hangnemtől még jobban fel szökik a pulzusom, hisz Cameron nem az a fajta ember volt aki így beszél egy nővel.

-Menj el.-ejtem ki halkan, neki háttal, csukott szemekkel. Magam sem tudom miért küldtem el, csak annyit tudtam, egyedül akarok lenni.

-Tessék?-kérdez vissza. Felemelt hangjából érződik egy kis düh amit nem bánok.  -Mégis mi az, hogy menjek el?-háborodik fel mire hitetlenkedve fel nevetek miközben felé fordulok.

-Ha te nem vagy teljesen biztos abban, hogy velem akarsz lenni, akkor nekem nincs több mondanivalóm számodra!-fonom össze magam előtt a kezeimet mire most az Ő szemei kerekednek ki azonban mielőtt megszólalna közbevágok.

-Mégis mit vártál? Szó nélkül hagyom majd amit tett velem? Pokollá tette az életem utóbbi fél évét, hogy várhatod el tőlem azt, hogy úgy viselkedjek mintha semmi nem történt volna?  Lehet rólad lepereg ez az egész de én marhára unom, hogy mindenki hülyének néz!-kezeimmel magam előtt mutagatok csak, hogy eltereljem a figyelmet a könnyes szemeimtől. Ebből is elegem van. Nem akarok már többé ezért sírni. 

-Ez nem csak rólad szól! Ugyan úgy benne vagyok én is! Engem drogozott be az idióta mostohatestvéred, azt hiszed én annyira élveztem? Az egész családom úgy nézett rám mintha egy szörnyeteg lennék amég meg nem tudták az igazságot! Mindez meg sem történt volna, ha normálisan viselkednétek egymással nem pedig úgy mint két óvodás! Nem én akartam ennek a piti játéknak a főszereplője lenni!-kezd el kiabálni velem. Fizikai fájdalmat érzek a szavai hallatán ami emlékeztet azokra a borzalmas hónapokra.

-Oh, csak nem az én hibám?-kacagok fel kínomban mire a kezei ökölbe szorulnak. Ismerem már annyira, hogy tudjam nagyon ideges. Talán egyszer láttam így , mikor Eliot meg akart ütni.  Ismét szólásra nyitja a száját azonban azonnal becsukja amikor meghallja a számból elhangzott mondatot. -Menj el,Cameron!-mutatok az ajtó felé elcsukló hangon, köszönhetően a hatalmas gombóc baj ami a torkomban van. Alig tudom visszafogni a sírást de a végsőkig próbálom magam tartani.

Meglepetten pislog rám, mindketten tudjuk nem fog elmenni. Azonban amit ezután tesz lesokkol.
Dühösen csapja lábához a kezét majd miközben megfordul óriásit vág a nappali falába mire összerezzenek. Elhagyja pár csúnya szó a száját majd sarkon fordul és az ajtó felé indul. Lépek egyet utána azonban földbe gyökerezik a lábam. Elakadt lélegzettel nézem ahogy ki rántja maga előtt az ajtót majd féloldalasan visszafordulva csak annyit mond : -Meg fogod bánni!-tudom, hogy nem fenyegetésnek, inkább jóslatnak szánta amit én már akkor tudtam mikor kiejtettem a számon.
Nem megyek utána, nem csinálok semmit azon kívül, hogy utat engedek a könnyeimnek,miközben a földre csúszok. Mindketten tudjuk, hogy ezt kulturáltan is meg lehetett volna beszélni ha nem vagyunk mindketten ilyen makacsak.

Teljes erőmből vágom a magassarkú cipőmet a szemben levő falhoz aminek le is törik a sarka.
Hogy lehettem ilyen hülye, hogy azt hittem a kapcsolatunk tökéletes lehet ? Azt hittem folytathatjuk tovább onnan ahol abbahagytuk de nem. Mivan ha sosem lesz könnyebb, jobb? Mivan ha ez egy jel, hogy nekünk együtt sem kéne lennünk.

Hosszú órákon át feküdtem az ágyamban halkan pityeregve, miközben a kedvenc sorozatomat néztem ami most a legkevésbé sem kötött le. Folyton a telefonomat lestem hátha ír vagy hív de semmi. Többször is elérhető volt azonban egyszer sem keresett amit először szomorúan fogadtam aztán inkább dühített. Ha Ő nem keres énsem fogom.
Sierra írt egy üzenetet azonban nem volt erőm elmesélni neki a történteket így csak annyit válaszoltam, hogy majd elmesélem.

Valamikor éjfél körül aludhattam el, azonban nem nezezném valami pihentető alvásnak tekintve, hogy óránként felebredtem majd végül 6 óra után már nem tudtam vissza aludni. A konyhába csoszogtam ahol főztem magamnak egy kávét majd válaszoltam Sierra üzenetére aki megkérdezte nem megyek e át valamikor délután. Mivel a napra csak egyetlen programom volt, egy meeting Carollal  így természetesen igen volt a válasz a barátnőm kérdésére. Bár jelen pillanatban most társasághoz volt a legkevésbé kedvem. Mire elszürcsöltem a kávém még mindig csak fél 7 volt, így inkább úgy döntöttem elmegyek edzeni. Egy fekete joga nadrágot húztam magamra egy szinten fekete sport melltartoval majd rá vettem egy rózsaszín kapucnis pulóvert és hozza egy rózsaszín edző cipőt. A sport táskámba bele pakoltam pár szükséges kelléket mint víz, pénztárca,telefon és váltócipő majd felkapva a kocsikulcsomat elindultam.

Három órával később már túl vagyok az edzésen, közben megcsináltattam a körmeimet amik egy halvány rózsaszín árnyalatok kaptak egy pici kő díszítéssel. A meeting előtt el ugrottam szoláriumba majd megálltam a legközelebbi Starbucknal a kedvenc epres jegesteámért ami után egyenesen a meetingre vezetett az utam.

Rövidnek ezt sem nevezném, hisz vagy másfél óra volt  a végére pedig már kopogott a szemem az éhségtől. Nem mellesleg iszonyúan ideges voltam, hisz Cameron semmi életjelet nem adott magáról az instagramra azonban percenként posztolt ami eléggé dühítő volt. Nem fogok bocsánatot kérni! Én nem! Ő bántott meg, ő volt bizonytalan a kapcsolatunkban.

Végül 1 óra körül értem haza ahol gyorsan lezuhanyoztam majd emberi külsőt varázsoltam magamnak. Egy világoskék szövet nadrágot vettem fel egy fehér vékony hosszú ujjú felsővel. Beleléptem egy fehér edző cipőbe majd a táskámba dobtam a telefonom,felvettem a kulcsaim majd az autómhoz indultam. A hajamat gyorsan ki bontottam a fonatból ami így enyhén hullámos lett majd felvettem a napszemüvegem és elindultam. Nem kellett több másfél óránál és meg is érkeztem Chino Hillsbe, ahol le parkoltam Sierra és Brent háza előtt.
Lezártam a hófehér Mercedes terepjárót majd a bejárat felé indultam ahol Jaxx már hatalmas csaholással várt engem. Csengettem miután barátnőm hatalmas mosollyal nyitott ajtót.

-Mi ez a nagy öröm?-kérdezem gyanakodva majd nyomok egy puszit az arcára

-Ja, semmi!-von vállat -Inkább mesélj,nagyon ideges vagy?-húzza el a száját amit először nem értek de biztos Cameron mesélt neki. Csak vállat vonok majd követem a konyhába.

-Én is csak most láttam, ha találkozok vele tuti kitekerem a nyakát!-nevet fel kínosan majd kinyitja a hűtőt -Narancslevet?-kérdezi mire bólintok.

-Nem fontos, csak ne várja hogy bocsánatot kérek tőle.-forgatom meg a szemem majd belekortyolok a gyümölcslevembe.

-Azthittem örjöngeni fogsz, biztos jól vagy? Ha ezt most megint felkapják a rajongók és a sajtó nektek végetek!-ül elém majd ő is beleiszik a poharába.

-Mégis hogy kapnák fel? Senki nem tud róla, és Rachalnek sem érdeme, hogy ki teregesse a családi vacsorán történteket.-értetlenül nézek Sierrara aki hasonló arckifejezéssel mered rám.

-Te miről beszélsz?-kérdezi kimérten

-Én? Te miről beszélsz?-kacagok fel mire barátnőm száját halk szitkozódás hagyja el. -Sierra, mivan?-kezd rossz érzésem lenni, valami nem jo. Valami nincs rendben és Brent arcából ítélve elég nagy a baj.

-Valaki mondja már el mi történt!-csapok az asztalra. Sierra Brantre pillant aki bólint majd barátnőm felsóhajt és feloldja a telefonját.

-Oké, megmutatom mert valószínűleg előbb utóbb úgyis meg tudtad volna viszont akármi lesz nem én mondtam ezt el neked!- tartja fel a mutatóujját mire bólintok majd áthajolva a konyhapulton kiveszem a telefont a kezéből. Kell pár másodperc míg az agyam képes felfogni amit a szemem lát. A képen, vagyis a képeken ( mert kb 20 van belőle), Cameron virít egy LA-i étteremben pár órával ezelőtt nem mással mint Sofia Richie-vel. Alatta egy elég szaftos cikk amit végig sem bírok olvasni mert felfordul a gyomrom. Sierra a testvérét védi miszerint az általam lakásból ismert modell csak Cam barátja és annak ellenére hogy régebben volt köztük valami annak már vége. Hallok meg olyasmit, hogy Cameron nem csalna meg ezt te is tudod és hasonlókat viszont nemtudok a szavaira figyelni. A másik cikk az oldalon egy tegnap esti kép amin Cameron a lány kutyáját hordozza a kezében. Tovább görgetek azonban az egyik képen megakad a szemem. Nem teljesen kivehető a kép, talán a kulcsot veszi ki a kezéből mégis összeérnek az ujjaik ami a pulzusomat szívroham közeli állapotba lövi. Ha az én telefonom lenne valószínűleg a földön csattanna ehelyett minden erőmmel igyekszem nem így tenni és inkább visszaadom Sierranak.

-Azthittem tudod.-sóhajt fel -Figyelj, te is tudod Cam milyen! Szeret téged és ők csak barátok! -védi újra amitől csak meg idegesebb leszek, persze tudom a testvére, ez szinte alap dolog.

-Nem érdekel Sierra nem viszem el ebédelni a volt csajomat amikor az állítólagos jelenlegi egész nap arra vár hogy egy tetves üzenetet kapjon tőlem! A fejemhez vágta, hogy nem tudja van e értelme a kapcsolatunknak, csak mert kiakadtam a vacsorán. Jogosan de persze ezt senki nem érti meg! De én értsem meg, hogy Ő más lánnyal találkozik a világ legnyilvánosan helyén, hogy mindenki tudjon róla. Az Eliotos botránynak nincs is vége és újra megaláznak!-kelek ki magamból. Könnyek gyűlnek a szemembe azonban túl ideges vagyok ahhoz, hogy sírjak. Mélyeket lélegzek azonban legszívesebben törnék zúznék. Fáj. Fáj, ez az egész, hogy mással találkozik amikor összeveszik velem miközben engem még csak nem is keres és fáj az , hogy Cameron volt az aki minden nap mosolyt csalt az arcomra, mostmeg egyszerűen osszetöri a szívem.

Hosszú percekig ültem csak egyhelyben a bárszéken miközben ezen emésztettem magam majd végül arra jutottam, hogy nem veszek róla tudomást. Ha Cameron ezt szeretné hát megkapja.

Jaxx fejét vakargatva úgy fel óra múlva kezdtem jobban lenni, nem akartam sírni sem rombolni. Irigyeltem Őket, az életüket és azt, hogy itt vannak egymásnak. Egy álompár voltak számomra.

-Mintha nem lenne legalább 10 ugyan ilyen cipőd!-nevet fel Sierra miközben hozzámvág egy szőlőszemet amit utána Jaxx boldogan kerget. Épp egy új Gucci cipőt mutattam a barátnőmnek azonban azonnal le is szavazta az ötletet miszerint felesleges megvennem.

-Segítsek? Éhen halok már!-nyafogok mire Sierra a szemét forgatja. A kedvenc tésztámat készíti szóval valószínűleg sántikál valamiben mert csak úgy nem szokott főzöcskézni.

-Fel tudnád vágni ezt? Mindjárt elhányom magam!-tartja kezét a szája elé. Furcsán nézek rá, majd végül kezet mosok és segítek felkockázni a csirkét.

-Mióta nem bírsz felvágni pár szelet csirkét?-kérdezem mire csak egy vállrándítással és egy vigyorral válaszol.

-Kicsim, megjött az öcséd!-dugja be a fejét Brent a konyhába mire a szívem kihagy egy ütemet a kés megcsúszik a kezembe ami belevág az ujjamba. Hirtelen olyan ideges leszek, hogy nem is érzek fájdalmat csupán a vér látványa döbbent rá.

-Brooklyn, baszki!-szitkozódik Sierra majd az elsősegély dobozért siet. -Nem tudtam, hogy most jön!-suttogja azonban ekkor már halljuk, hogy nyitódik a bejárati ajtó. Kalapálni kezd a szívem mint egy tininek de nem tehetek róla.

-Itt meg mi történt?-kérdezi Brent belépve a konyhába. A szemem sarkából látom csak mögötte Camaront, egy fehér inget visel és egy fekete szakadt farmert akár a képeken amin Sofiaval volt. Összeszorítom a fogaimat nem mintha annyira fájna amit Sierra csinál az ujjammal.

-Brooklyn elvágta az ujját.-motyog Sierra ekkor azonban valamit ráönt a sebre ami iszonyúan csípni kezd.

-Áu, Sierra a picsába!-szitkozódok amin barátnőm jót mulat. Szédülni kezdek a vér látványától így inkább a pultnak támaszkodom. Magamon érzem a pillantását ami borzasztóan zavar. Legszívesebben üvöltözni kezdenék vele.

-Neked meg mi a bajod? Nem halsz bele!-gúnyolódik barátnőm azonban nem is a seb méretével van bajom hanem jóval inkább a vérrel és hogy kb délután 4 óra van és ma meg semmit nem ettem. Nem mintha most épp lenne étvágyam.

-Nem bírja a vért.-jelenti ki Camaron mire rákapom a fejem. Amint összetalálkozik a tekintetünk elfog valami leírhatatlan érzés. Hiányzik.
Lazaságot tettetve az ajtókeretnek dől majd végül én szakítom meg a szemkontaktust.

-Ezt idd meg!- tol elém Brent egy pohár vizet -Sierrával van egy meglepetésünk üljetek le!-mutat a két bárszékre ami egymás mellett helyezkedik el. Gyanakvóan nézek baratnőmre aki nagyon izgatott.

-Nincs szülinapom!-nézek rájuk zavartan mire felnevetnek. Sierra valószínűleg ugyan arra gondol amire én mikor az ujjamon levő gyűrűre pillant amit Camerontol kaptam. A legszebb ajándék amit valaha kaptam. Elmosolyodik majd az öccsére néz amire én csak felsohajtva kezembe temetem az arcom egy pillanatra.
Sierra és Brent egy mindjart jövünk után eltűnnek így egyedül hagyva a testvérével. Halál csend van még Jaxx lélegzetét is lehet hallani ami az egyetlen hang a konyhában. Kínosabb nem is lehetne.

-Azt hittem nem hordod már.-jelenti ki mire megforgatom a szemeimet. Megígértem neki, hogy mindig hordani fogom. Először nem válaszolok majd nem bírom ki.

-Vissza adhatom. Nem mintha megkérted volna vele a kezem, de odaadhatod nyugodtan másnak ha szeretnéd!- szándékosan teszem hozzá az eljegyzést, nem mintha elvárnám egyszerűen csak szeretnék annyira fontos lenni neki, hogy megtegye.
Gúnyosan felnevet amire már nem válaszolok így újra beáll a csend. Hol az Istenben vannak már? Percekig ülök csendben míg ő ugyan ott állva nyomkodja a telefonját. A telefonom hangos csörgése töri meg a kínos csendet. A készüléken Shawn neve villog. Nem tudom el tudja e olvasni onnan ahol áll minden esetre rápillant majd felhúzza az egyik szemöldökét.

Villámsebességgel nyúlok a telefonomért és festek mosolyt az arcomra, holott jól tudom miért keres Shawn Mendes engem.

-Szia!-trillázok mire Cameron leteszi a telefonját és rámnéz. Mondtam. Ha ezt szeretné, megkapja!
-Brooklyn! Figyelj nincs sok időm, most is próbálok viszont a 6,fél 7 neked jó lenne? -a háttérből gitár és dob hangja szűrődik és Shawn is szinte kiabál szóval valószínűleg még Cameron is hallotta.
-Persze, küldd el a címet. Puszi!-mosolygok majd bontom a vonalat. Cameron arca meglepett aminek kifejezetten örülök.
Végszóra érkeznek meg Sierráék a kezében egy közepes méreti ajándék dobozzal. Egy ajándékot kapunk Cameronnal?
Mégis mi folyik itt?

-Te randizol az egyik legjobb barátommal?- böki ki Cameron mire mindenki szeme ki kerekedik. Elvörösödök azonban a meglepettség után nem tudom elrejteni a vigyorom. Szó sincs ilyenről de had rágja csak magát rajta. Tudomást sem véve róla Sierra kezében levő doboz felé biccentek.

-Mi az?-mosolygok mire Sierra megrázza a fejét majd Cameront is mellem ülteti.