A show mesés volt.Elmondhatatlan érzés volt végig vonulni a kifutón.A hangulat Selena Gomeznek, a The Weekend-nek, Ellie Goulding-nak és még megannyi sztárnak köszönhetően  elképesztő volt. A műsor után mindenki a Victoria Secret partijára kezdett készülődni így írtam egy SMS-t Cameronnak, hogy lenne e kedve eljönni velem a partira amire legnagyobb örömömre igen volt a válasz. Amint átöltöztem a megbeszélt előtérbe igyekeztem, ahol hiába volt paparazzik tömérdeke a rám váró mosolygós félisten karjaiba ugrottam.
-Annyira büszke vagyok rád!-suttogja fülembe miközben szorosan ölel  amitől jóleső borzongás fut végig rajtam. Ezer wattos mosollyal néztem rá majd a kamerákba amik megállás nélkül kattogtak.

Az alkarjába kapaszkodva próbálunk eljutni az autóig ami nagy nehezen sikerül így a hátsó ülésre pattanva a sofőr azonnal a partira visz minket.
-Remélem tudod, hogy haragszom rád!-nézek rá szigorúan mire csak értetlenül néz rám.  -Aggódtam!-magyarázom felháborodva mire felkacag és közelebb csúszik
-Csak meg akartalak lepni!-mosolyog majd puszit nyom a homlokomra amitől  egyből elillan minden haragom.
-Eliot és én..én nem..-kezdek zavartan magyarázkodni. Muszáj megbeszélnünk és tisztáznunk mindent ha tényleg újra szeretnénk kezdeni.
-Tudom mit mondtál Aaronnek, és hiszek neked!-simítja kézét mosolyogva az enyémre amit biztatás képp megszorít.
-Örülök, hogy itt vagy!-simítom arcára a kezem. Elmosolyodik majd államra simítja a kezét és közel húzva a fejemet egy lágy puszit nyom az ajkaimra.
-A világ végére is utánad mennék,Sweetie!-húzza szolid mosolyra ajkát. A boldogság mérőm az egekbe szökik.Végre teljes lett az életem.

A partira érve ugyan akkora újságíró áradat fogad minket mint a show helyszínen így lazán egymás mellett haladva sietünk a már zenétől hangos épületbe. A VShez híven a díszítés rózsaszín, a DJ pulton pedig a lógó virít. Mindenki kezében rózsaszínre színezett pezsgő díszeleg így mi is beszerzünk egyet egyet a buborékos italból.

-Cameron!-hallom meg a mellettem álló adonisz nevét Tiffany szájából. Szélsebesen szedi a hosszú lábait majd szinte Cam nyakába ugorva két puszival köszönti. -Tetszett a show?-helyezi egyik lábára a testsúlyát. Rövid, fekete ruhát visel a nyakánál csillám berakással a haja pedig az estéről megmaradt göndör állapotban omlik a vállára.
-Elképesztő volt!-dícséri mosolyogva rám pillantva. Kikerekednek a szemeim és elönt a féltékenység mikor  a gallérja alá nyúlva a vallára simítja a kezét és közelebb lép hozzá.
-Sájnálom,hogy a Dolce &Gabanna bemutatóján mégsem tudunk együtt vonulni.-mondja teljes átérzéssel mire ökölbe szorul a kezem
-Volt erről szó?-kérdezi értetlenül Cameron amin elmosolyodok
-Ugyan,butus!-legyint a vállára hangosan kacagva a lány. Esküszöm a hajánál fogva rángatom ki ha mégegyszer hozzá ér. 
-Azért remélem megnézel minket!-csúsztatom Cam oldalára a kezem majd a hátára, közel lépve hozzá így a barna hajú kígyó egy lépést hátrál.
-Brooklyn,észre sem vettem hogy  te is itt vagy!-vigyorog rám ami inkább hat fintornak.
-Akkor te vagy az egyetlen.-mosolygok ártatlanul elővéve a mélyen lapuló nagyképű stílusom mire szája apró o alakot formál.
-Na mindegy.-ráz aprót a fején majd kicsit csücsörítve fordul Cameron felé
-Akkor a fotózáson találkozunk!-kacsint rá mire a vérnyomásom ismét az egekbe szökik. Amint ellépked tőlünk a tökéletes hajúhoz fordulok.
-Milyen fotózás?-kérdezem kidülledt szemekkel
-Féltékeny vagy?-húzza fel szemöldökét sunyi vigyorral kísérve
-Én? Ch..nem!-fordítom el a fejem így pont látom ahogy a minket figyelő Tiffany felénk kacsint. Mivel gondolom nem rám, csak villámokat szóró szemekkel pásztázom. -Oké, az vagyok!Milyen fotózásod lesz vele?-fordulok vissza felé mire felkacag. Komoly arcomat látva Ő is elkomolyodik majd arcomra simítja a kezét.

-Nemrég elvállaltam egy új cég ajánlatát. Vele a múltkori partin találkoztam, de én is tőle tudtam meg,hogy munkatársak leszünk!-küld felém egy bíztató mosolyt majd belekortyol a pezsgőjébe
-Szuper..-morgom az orrom alatt majd én is lehajtom a poharam tartalmát.
Nem tartózkodunk sokat a partin, holnap korán reggel már a stúdióban kell lennünk így fél 11 körül távozunk.

Mikor meg tudom, hogy az adoniszt Derrick és Chris is elkísérte inkább elvetem az ötletet hogy felhívjam magamhoz, viszont a hotelünk egyezik így holnapra úgyis az terjeng majd hogy nálam töltötte az éjszakát.
-Majd hívlak.-állunk meg a szobám ajtaja előtt. Kezeit rá szabott öltönynadrágja zsebeibe dugja ami ha lehet, fokozza a már amúgy is tökéletes kinézetét.
-Jóéjszakát, és puszilom a srácokat!-kacagok fel a végén
-Inkább engem.-húzza apró, féloldalas mosolyra ajkait miközben közel lép. Megnyalja alsó ajkát mire nekem elakad a lélegzetem miközben szemeimmel végig követem cselekedetét. Az arca pár centire megáll az enyémtől, de olyan közel hogy félő meghallja a szívem őrült zakatolását. Arcomra simítja a kezét, így húz közel magához és érinti tökéletesen ívelt ajkait az enyémre.

Nem túl hosszú, de annál érzelemmel telibb csókot lehel telt ajkaimra amibe még a lábam is beleremeg.
-Jóéjszakát, Hercegnő!-kacsint, majd a lift felé kezd lépkedni ahol megáll,rámpillant majd belép az időközben kinyílott ajtón. Remegő kezekkel húzom le a mágnes kártyámat és megyek a szobába. Nem értem hogy lehet ilyen hatással rám még ennyi idő után is.

5 perc alatt lezuhanyzok majd az egyik tőle elcsent pólóban bújok ágyba az álom viszont nehezen jön a szememre. Bánom, hogy nem hívtam be és nem tölti velem az éjszakát.

*Cameron szemszöge *

Mindig utáltam korán kélni így ez a 7 órás ébresztő maga volt a pokol számomra. 8ra már a stúdióban kell lennem az öltönyömért és az esetleges átalakítás miatt amire remelem nem lesz szükség.
Legszivesebben a falhoz vágtam volna az idegesítően csörgő telefont de inkább elvetettem az ötletet, tekintve hogy  ebben az évben ez már a negyedik készülékem. A fürdőbe ballagtam, lezuhanyoztam majd egy fekete nadrágot, pólót és a farmerkabátomat kaptam magamra.

Mikor először találkoztam a Dolce&Gabanna egyik alapítójával férfi létemre közel voltam az ájuláshoz. Most,hogy másodszorra folytatunk hosszas eszmecserét,miközben a mellettem lévő széken ül amég a hajamat készítik még mindig hihetetlen ez az egész számomra. Fél 11 van, a show 2 és fél óra múlva lesz így gőzerővel megy a munka.

-Tökéletes show lesz!-biztosít mégegyszer Stefano felém fordulva -A tökéletességről jut eszembe!Hol van a királylányunk?-néz először rám majd körbe a hatalmas öltözőben. Tudtam kire gondol, ki más lenne a show királynője. Mintha valami varázsszó lett volna, az ajtó kinyílik amin a szőke szépség libben be.A hajába van tűzve a napszemüvege ami most egy kontyba van kötve a feje tetején amit én mindig imádtam.  Őszi idő ide vagy oda, egy rövid fekete ruhát visel, bőrkabáttal és térdig erő magassarkú csizmával ami azthiszem tegnap óta a gyengémmé vált.

Kedvesen köszön vissza mindenkinek,azonban amikor észrevesz boldogan csillan fel a szeme.Imádom azokat a gyönyörű kék szemeit.
-Végszóra,Kisasszony!-kiált fel Stefano felpattanva a székéről
-Stefano!-ejti ki selymes hangon a nevét majd a divat ikon kitárt karjaiba bújik.
-Szia szépfiú!-lép hozzám, majd vigyorgó arcomra nyomja ajkait
-Szia, Hercegnő!-kacsintok rá mire zavartan kezdi türogetni a kontyából kilógó babahajakat. A stylist azonnal a segítségére siet, pár perc múlva pedig egy fekete selyemköntösben,kócos, kiengedett hajjal,smink nélkül tér vissza. Gyönyörűen.
A mellettem ülő székbe ül, ahol 3 sminkes és 2 fodrász azonnal nekilát kicsinosítani. Az igazat megvallva otthon, smink nélkül, kócosan, melegítőben is egész nap nézegetném ez nekem csak hab a tortán.

-Ne bámulj már!-néz rám kacagva a tükörből, másfél órával később. A haja  tökéletes hullámokban omlik a vállára, a sminke pedig elképesztő. A pirosra festett ajkait legszívesebben agyon puszilgatnám de sajnos így a show végéig búcsút inthetek nekik.
-Nem tudom megállni, sajnálom!-teszem fel kezem védekezőképp nevetve ami az Ő arcára is mosolyt csal.

Fél óra múlva immár talpig elkészülve, a színfalak mögött állok, mögöttem a modellekkel készen a D&G megnyitására. A matt fekete,csillogó mintákkal ellátott nekem tervezett öltöny gallerját szorongatva várom hogy megérkezzen a Hercegnőm.

Mégegyszer megigazítom a csokornyakkendőmet miközben jobbra nézek, ahonnan felhangzik Brooks imádnivaló kacaja. Először hátulról pillantom meg, amég újabb hajlakk réteget kap a hajára és a sminkes igazít a rúzsán majd megfordul. Az agyam, akár a filmekben lelassítja az egész jelenetet. Bátortalan mosolyra húzza az ajkait majd lassan,kimért léptekkel indul el felém. A szám is tátva marad a látványtól amivel egyszerűen nem tudok betelni. Hosszú, földig erő törtfehér ruhát visel amiben azonban különleges csavar van, hisz nem elég, hogy a ruha teljes felső része átlátszó a mell részét csipke takarja, az oldalán pedig óriási hasíték van így hosszú, napbarnított lábai minden lépés soran kivillannak. A hajában apró tiara díszeleg, szóval nem viccelek ha azt mondom angyalt látok.

-Azért mondhatnál valamit!-néz rám félve, előttem állva apró kezeit tördelve. Megrázom a fejem, és végre a szám is becsukom de még mindig nem tudok megszólalni.
-Nem találok szavakat,Brooks..-hebegek össze vissza mint egy zavart tini -Lélegzet elallítóan nézel ki!-nyúlok kezéért amire apró puszit nyomok. Gesztusomon zavartan elmosolyodik, a romantikus pillanatot azonban az élénk robbanó statiszta rontja el aki mégegyszer mindent a szánkba rág de hiába. Másra sem tudok figyelni csak rá. Elveszek az apró mozdulataiban,amint hátra tűri a haját, vagy ahogy az ujján díszelgő általam kapott gyűrűt piszkálja az ujjaival. Egyszerűen tökéletes.

Pár perc múlva a hangos zene felcsendül,így hasamra helyezem a kezem.Brooklyn egy izgatott mosoly után belém karol majd közel hajolva egy lágy puszit nyom ajkaimra. A mosolyom az eddiginél is nagyobbra nől, amit nagy nehezen gyűrök le majd végszóra egyszerre indulunk el a kifutón. Hangos füttyögés fogad minket, a vakuk pedig megállás nélkül villognak, én pedig boldog vagyok hogy a világ legszebb nőjével sétálhatok végig egy világhírű divatcég arcaként, az álmaimat élve a nővel aki boldoggá teszi az életem.