Eddig is éreztem, hogy minden Cameronnal töltött perc után csak mégjobban beleszeretek, azonban most érzem igazán mennyit is jelent nekem.
A hatalmas erkélyén reggelizve, a rózsaszínbe borult égboltban gyönyörködtünk azonban nekem ő maga sokkal tökéletesebb látványt nyújtott.
Az ő széke sarkára támasztva a lábam fürkésztem az arcának tökéletes vonalát amit szívem szerint egész nap simogatnék és puszilgatnék.
A tegnap esti vacsora nem volt annyira vészes, a mai bemutatót viszont alig várom.
Nézem ahogy az előbb rólam készített képet posztolja az instagramjára ami melegséggel tölt el.
Két hónapja vagyunk együtt és igaz voltak kisebb vitáink, ő a legjobb dolog az életemben. Imádom,hogy a legrosszabb napokon is képes mosolyt csalni az arcomra, vagy ha kell csak csendben hallgatja végig az ok nélküli gyerekes hisztimet a problémás egy hétben ami minden nő életében jelen van. Minden nap mikor azthiszem ennél nem lehet jobban szeretni, rácáfol egy kedves gesztussal vagy csak egy ejszaka írt üzenettel mennyire szeret.
-Tudod, hogy utalom ha nézel Hercegnő!-csikizi meg a lábam mire felnevetek -Min gondolkoztál?-néz rám mosolyogva miután leteszi a telefonját és ujjait lábamra simitja.
-Azon, hogy én vagyok a legszerencsésebb nő a világon!-hajolok egy pusziért majd felállva átkarolom hátulról és puszit nyomok nyakára. Mélyen szippantom be az isteni illatát mire hátranyúl és ölébe húz.
-Szeretlek!-tűr el egy tincset az arcomból amin utána végigsimít
-Én is téged!-harapok ajkamba mire szaggatottam fújja ki a bent tartott levegőt. Lecsapok puha ajkaira majd megfordulok az ölebén így ágyékára ülök vele szemben. Derekamra simítja a kezét így húz közel magához. Amint megérzem keményedő férfiasságát egy halk sóhaj hagyja el a számat ahogy az övét is. Szenvedélyesen csókolózunk percekig annak ellenére hogy tudjuk sajnos nincs időnk többre.

Másfél óra múlva már mindketten kicsinosítva ülünk a fekete Range Roverben.
A hajam egy minimális göndösságét kapott a sminkem pedig egy fehér, sárgás árnyalatú szemhélyfestékből, tusvonalból és spirálból állt. A ruhám egy Dolce&Gabanna tervezésű, vágott alljú, fehér ejtett vállú fodros ruha volt rajta színes csíkokkal. Eléggé eltért a tőlem megszokottól azonban nem én hanem a stylistok választották.

A lábamon egy sima fehér magassarkú szandál díszelgett.
A mellettem ülő félisten fekete inget viselt aminek a gallérja fehér pöttyökkel volt díszítve. Ehez fekete nadrág és cipő társult és még a haja is tökéletesen állt a már megszokott kócos helyett.

A napszemüvegünket a szemünk elé tévé szállunk ki az autóból a szürke üveg , Dolce & Gabanna felirattal ellátott épület előtt ahol szintén rengetegen vannak. Valószínüleg Cameron posztolt videóiból tudták meg és következtették hogy jelen leszünk a divatbemutatón.
A barátom védelmezően fonja egyik karját a derekam köré miközben kedvesen köszönünk a nevünket sikítozó lányoknak és pár fiúnak.
Beérve az épületben mindenhol a fekete és a fehér szín dominál ami a bemutató helyszínén ia folytatódik.
A kifutó egy szintben van a talajjal, fekete fehér kockákból áll akár a sakktábla. Helyet foglalunk a nevünkkel ellátott első sorban lévő székeken majd pár perc múlva kezdetét is veszi a divatbemutató.

A show valami eszméletlen volt, iszonyú jó volt a hangulat a ruhák pedig a maguk módján mesések hiszen azért mindenki tudja, az ilyen kifutókon bemutatott néhány ruha elég merész.
A bemutató után tartott kis fogadáson részt vettünk majd indulnunk kellett mivel nekem fotózásom lesz a stábbal.
Az épületből kilépve a tömeg ismét felsikít és szinte megőrülnek.
Hiába siet két testőr a segítségünkre ekkor már a kezemet szorítja egy nálam jóval magasabb lány.
Önkívületi állapotban sikoltják Cameron nevét ami megijeszt,főleg mikor elszakad mellőlem.
A lány szorítása erősödik és mikor már többen csatlakoznak, és vagy 4 lány húzza a kezem úgy érzem kitépik a helyéről. A testőr hiába próbálja őket ellökni, még az én kérésemre sem engedik el a már sajgó végtagomat.
Hangosan felszisszenek mikor megérzem a bőrömbe vájó körmöt ami égetni és csípni kezd. A vér egyből kibuggyan a mély vágásból, mire a lányok felsikítanak. A magas, testesebb barna hajú lány elkapja a kezét így kirántja a bőrömbe fúródó hegyes körmét amire méghangosabban szisszenek fel. A körülöttem álló emberek mind pánikolni kezdenek és a vérző kezemét bámulják.
-Jézusom, mi történt?-hallom meg Cameron ijedt hangját majd megérzem finom illatát, ezzel egy időben már a pirosra színeződött kezemért nyúl.
A tömegből rengeteg bocsánatkérést kapok én azonban szinte sokkot kapva szallok be az autóba. A sofőr egy papírdobozt nyújt hátra amiből Cameron kiránt egy köteg zsebkendőt amit a csöpögő vér alá tesz.
-Jól vagy?-néz rám aggodva mire zavartan bólintok -Mi történt?-kérdezi arcomra simítva a kezét miután levettem a fejemről a napszemüveget.
-Csak megfogták a kezem,aztán nem akartak elengedni!-rázom a fejem értetlenűl
-Annyira sajnalom, Hercegnőm!-karolja át a vállam és a mellkasára húz majd puszit nyom a hajamba.
Visszaérve a szállodába egy ápolónő egyből a segítségemre sietett hogy lefertőtlenítse a sebet majd bekötötte ami nem sokaig maradt ott mivel egyből mentünk is a stúdióba ahol felkészítettek a fotózásra.

Cameron végig nézte a fotózást és mindenhová jött velem amit imádtam. Hiába nem lehetett velem, jólesett egyszer egyszer ránézni és észrevenni a lenyűgözött, zavarbaejtő pillantásait.
Fotóztunk a tengerparton és a stúdióban is végül egy vacsora után este 9kor estünk be az ágyba.
Miután bekapcsoltam a telefonom megrohamoztak a nem fogadott hívások Anyától,Ginatól, Sierratól, Briantől, Aarontól és Kristentől így mire mindenkit visszahívtam már jócskán belecsúsztunk az éjszakába. Mindenki látta a képeket és a videókat a neten arról ami ma történt így aggódtak azonban sikerült mindenkit megnyugtatnom.

-Nagyon megijesztettél!-töri meg a csendet Cameron az ujjaimmal játszva ,az ágyon fekve. Eddig a plafont fürkésztem most azonban ráemeltem a pillantásomat. -Mindig féltem,hogy egyszer miattam esik bajod!-néz aggódva szemembe majd a bekötött kezemre pillant
-Ezt verd ki a fejedből,Cam! Nem miattad történt!-simítom arcára kezem mire fájdalmas arckifejezéssel néz rám -Ez csak egy kis baleset!-mosolyodok el halványan hisz akármennyire sokkolt ez a dolog nem hagyhatom,hogy magát okolja.
-Inkább beszéljünk arról, elvállaljuk e a New Yorki interjút!-dőlök vissza az ágyba fejemet a karjára téve
-Ha szeretnéd!-simít végig a hajamon. Ma kaptunk mind ketten egy hívást hogy készítenének velünk egy kis kvíz tesztes, páros interjút ami szerintem nem rossz ötlet. -Tudom,hogy mostanában nem nagyon volt időm rád de szeretlek,ugye tudod?-simítja ujjait hajamra mire önkéntelenül kúszik mosoly az arcomra
-Én is téged,Cam!-tornászom fel magam majd a könyökömre támaszkodok és ajkához hajolva lágy puszit nyomok rá. Ha tudná tényleg mennyire szeretem.