[trigger warning; self-harm (vagy önbántalmazás/vagdosás/kinek hogy tetszik.) azoknak a részeknek, amik ezt tartalmazzák, "//" lesz az elején és a végén]

úgy gondoltam, majd idővel jobb lesz, de már négy hónapja, hogy elhagytál, és még mindig ugyan annyira fáj, mint akkor.

annyira szerettük egymást, mi történt?

azt mondtad, örökre együtt leszünk. aztán meg azt, hogy nem tudod tovább csinálni.

mit is jelent ez? "nem tudod tovább csinálni?"

lófaszt.

féltél. engem nem zavart, hogy féltél; ez teljesen normális. de nem tudtál a szemembe nézni, miután megkérdeztem. átbeszélhettük volna. működhetett volna. de te nem adtál magyarázatot, választ, semmit.

összepakoltad mindenedet a lakásunkból, és én azóta nem is láttalak.

nem megyek be a szobádba többet; mindig azon gondolkodom, mi történhetett volna.

az emlékek fájnak; csak hagynának már békén.

// a fürdőszobába futok és előveszem a pengéket, amit a gyógyszeres szekrény mögé rejtettem. a saját lakásom gyógyszeres szekrénye mögé. bezártam az ajtót, pedig egyedül élek.

nagy levegőt veszek, majd az éles fémet keresztülhúzom a szétroncsolt bőrömön. fáj, annyira fáj, de megérdemlem. miattam történt minden, miattam hagytál el, miattam nem vagy az enyém többé, miattam vagyok most egyedül.

utálom magam.

utálom az életem.

a vér ellepte a karomat és lecseppent a földre. letérdeltem és sírni kezdtem.

és ilyenkor te mindig segítettél feltakarítani, amit csináltam. //