a kék soha nem tartozott a kedvenc színeim közé, amíg a szemedbe nem néztem.

úristen, azok a szemek.

de nem csak kékek voltak. kék és zöld, egy gyönyörű, apró sárga csíkkal. a színek összekeveredtek és valami újat hoztak létre; valamit, ami csodálatos volt.

a szemeid olyanok voltak, mint az óceán, csak én soha nem tanultam meg úszni.

de pont, mint az élet, a szerelemünk is elmúlik.

szerettelek teljes szívemből. szerettem azokat a napokat, amiket egymást átölelve töltöttünk, miközben a kedvenc filmünket néztük. szerettem, ahogy rám mosolyogtál amikor szomorú voltam és azt mondtad, minden rendben lesz. szerettem, ahogy megcsókoltál, amikor senki sem látta.

de most, azok a filmek apró darabokra szaggatják a szívemet. a mosolyodtól könnyes lesz a szemem. rengeteget törődtél velem. de eltűntél, és én már senkit sem érdeklek.

a csillagokra nézek, és a csillagok rád emlékeztetnek.

amikor menned kellett, mindig azt mondtad, nézzek a csillagokra és emlékezzek rá, hogy te is rájuk nézel. de most, amikor az égre pillantok, egy gondolat rólad is elég ahhoz, hogy vérezni kezdjek.

megígértem neked, hogy soha többé nem bántom magam, de mi bajt okozna egy megtört ígéret?