Felix's POV

Nulla életkedvvel sétálok be a könyvtárba, ahol haverjaim már tűkön ülve várnak.

Egy hete volt a veszekedésem Changbinnal, de olyan, mintha évek óta nem beszéltünk volna.

Hiába hívom, keresem, nem veszi fel a telefont.

Hiába mentem el hozzá és kopogtattam be, nem nyitott ajtót.

Nem jár iskolába se, nem tartja semelyikünkkel se a kapcsolatot.

Így baráti társaságához fordulva próbálok valamit kitalálni, hogy tudnám ezt a hülye, magam által okozott helyzetet megoldani.

- Na, mi a terv? - kérdezem, ahogy remegve veszem magamhoz ötödik csésze kávémat. Csodás ez a veszekedős élet, nem?

- Egyszerűen felvázolva fogod magad, elmész Changbin anyjához, és elkéred a kulcsát. Átmész hozzá, kiöntöd neki a lelked és kész - szólal meg Hyunjin, mire szinte kikerekedett szemekkel nézek rá.

- Mitől vagy ennyire meglepve? Segítség kellett vagy nem? - mordul rám Woojin, akit Chan próbál gyorsan lepisszegni. Igen. Nem annyira szívlel azok után, amiket tettem.

- Ha egymásnak ugrunk, attól senkinek nem lesz jobb - szólal fel Jisung - Hülyeséget tett Felix, tudjuk. De melyikünk nem mondott már olyan dolgot, amit azonnal megbánt? - teszi fel a millió dolláros kérdést, mire bólogatni kezdenek a srácok.

- Értékelem az ötletet. Tényleg. De az még mindig nem tiszta, hogy megyek oda az anyjához. Még sosem találkoztam vele - mondom, mire döbbenten néz rám Chan.

- Nem találkoztál vele? Azt hogy? - kérdezi az említett, mire csak megvonom a vállam.

- Sose mutatott be neki. Nem nagy ügy. De így elég cink lesz hozzá beállítani - jelentem ki, ahogy megiszom utolsó kortyomat.

- Meg fogja érteni. Csak féltetted - simítja meg hátamat Jeongin, mire csak egy lemondó sóhajt hallatok.

- Kérem azt a címet, Chan! - adom oda telefonomat, majd két másodperc múlva a jegyzetekben is lesz a hely.

- Közel van a sulihoz is, Binniehez meg elmész busszal. Nem nagy út - mondja Woojin már barátságosabban, mire csak egy hálás mosolyt villantok felé - és a többiek felé egyaránt.

- Imádlak titeket skacok! - kapom fel táskám, ahogy elindulok - Majd írok, hogy sikerült a dolog - mondom mosolyogva, integetve nekik.

Éppen az egyik terem mellett haladok el, mikor egy rántást érzek táskámon, amitől rögtön be is esek a helyiségbe.

Jaemint, Markot és Jenót pillantom meg, akik felettem állva figyelnek, nevetnek meglepődött arcomon.

- Mondtam én, hogy találkozni fogunk még, köcsög. Gyere csak ide! - szólal meg Jaemin, ahogy galléromnál fogva vág hozzá a falhoz - Nincsenek itt a pincsikutyáid, nem igaz? - kérdez.
De válaszra se méltatva, szinte azonnal hasba vág, mire egy hatalmas nyögést hallatok.

- Mekkora egy szerencsétlen vagy - veszi át a szót Mark nevetve - Elüldözted a faszid és a barátaid is máshol vannak... Ha ezeket mind összeadom, kijön egy tökéletes nap az alapos veréshez - jelenti ki, de lefagyok, amint tudatosul bennem, mit is mondott.

Hiába próbálnék menekülni, esélyem se lenne.
Ők hárman vannak, én egyedül.
Ők tudnak verekedni, én nem.

Ezt nem tudom megúszni.

- Mondj egy okot, miért ne verjelek szarrá! - köpi arcomba Jaemin, ahogy felszedve a földről szorít hozzá nyakamnál fogva a táblához úgy, hogy szinte le se érnek lábaim.

Rettegve, lihegve kapkodom levegőt, amint kétségbeesetten pillantok oldalra.

- Szerintem nem fog válaszolni - jelenti ki egy bazi nagy vigyorral Jeno.

- Szerintem se - mondja Jaemin kacagva, majd azonnal elengedve üt rá arcomra egyet öklével, mitől reflexszerűen kezdenek el hullani könnycseppjeim, dőlök kicsit oldalra - Kíváncsi vagyok, így mennyire fogsz tetszeni Changbinnak. Mondd majd el neki, hogy én tettem ezt, cica - ez a végszó, ami elszabadítja a poklot.

Gyomromat, oldalamat és fejemet veszi célba, melyet a másik kettő csak érdektelenül figyel, néha tanácsot adva, hogy üssön másképp, hol fogjon le - a baráti segítség netovábbja zajlódik le.

Hasamat fogva próbálok hátra hajolni, hogy nehogy elhányjam magam, de ahogy leránt a padlóra, úgy adom fel ezt az ötletet.

Kezeimet feljebb emelve próbálom védeni arcomat, ökölbe szorított kezekkel várom, mi jön legközelebb.

Tapos, rúg - könyörtelenül -, melyet összehúzott, görnyedt testtel próbálok elhárítani - hiába.

Lehajolva, megmarkolva hajamat vág bele gyomromba, majd elenged, így fejem koppanva ér le a földre, kezeim lehullanak - hagyom magam, nem tudok mit tenni.

Egy idő után ellaposodnak érzékeim, szinte azt se hallom, mi történik körülöttem.

Egyedül annyit érzek, hogy sajognak tagjaim, mindenem éget, szúrnak szemeim a bele került portól és vértől.

Sípolva, lihegve veszem a levegőt, homályosan látnak szemeim.

Zúgni kezd a fülem, ahogy egy utolsót rárúg oldalamra, majd saját véremben úszva hagynak ott a fiúk, követve Jaemin példáját - aki rám köpve, kacagva hagyja el a termet, még egyszer végigpillantva gyenge, összevert testemen.

Remegve kúszok oda időközben lerángatott táskámhoz, melyből az egyik tesipólómat kivéve kezdem letörölni arcom, nekitámasztva magamat a falnak.

Zokogva tárcsázom Minhót, hogy segítsen ki innen és vigyen minél előbb haza.

De mégis hiába utálom Jaemint, hiába vert meg, hiába vagyok ilyen piszok rosszul.
Úgy érzem, megérdemeltem azt, amit kaptam.

Hiszen ez semmi ahhoz képest, amit én okoztam Changbinnak.

......

Össze-vissza ütve, színes foltokkal tarkítva csengetek Bin édesanyja lakásába, melyhez Minhótól kerültem - hazavitt, és ápolt, amíg prezentálható állapotba össze nem szedtem magam.

Nem vagyok a toppon, de úgy érzem, ha nem jövök el ma este, mindent elveszíthetek, ami számít - azt pedig nem hagyhatom.

- Seo család - szól bele a kaputelefonba egy női hang, mire csak remegve kezdek motyogni.

- Jó estét kívánok! Elnézést a zavarásért. Lee Felix vagyok. Be tudnék menni néhány percre? - kérdezem, mire azonnal megfagy a levegő a vonal másik oldalán.

Szinte látom magam előtt, hogy a hölgy lerakja a telefont, de meglepetésemre nem ez történik.

- Második emelet nyolc - mondja hűvösen, ahogy kinyomja, és pittyegni kezd az ajtó.

Gyatra állapotomhoz képest szuper gyorsasággal érek fel, majd amint meglátom az idős asszonyt karba tett kézzel állni, nyelek egyet - rettentően félek tőle.

Ideges fejet vág az ajtó előtt, de amint odaérek és végignéz megtépázott fejemen, rögtön megváltozik arckifejezése.

- Mi történt veled, csillagom? - kérdezi félve, ahogy arcomra fogva kezdi el vizslatni Jaemin nyomait.

- Ne tessék velem törődni, kérem! Changbin miatt jöttem - szólalok meg, mire csak halványan bólint egyet, és hátamra fogva invitál be a lakásba.

- Reméltem, hogy ezt fogod mondani - jelenti ki, ahogy becsukja az ajtót, és bemegy a konyhába.

Készségesen követem őt, majd kihúzza nekem az egyik széket, és velem szemben foglal helyet, kettőnk közé tolva egy kis teát.

- Azt hiszem sok megmagyarázni valód van, Lee Yongbok - szólal meg halkan, mire döbbenten nézek rá.

- Yongbok? - kérdezem csendesen, de csak egy gyönyörű mosolyt villant - most már tudom kire ütött Changbin.

- Tudod, a fiam mindig rólad áradozik. Én pedig jobban szeretem formálisan dolgokat. Kicsit maradi vagyok nevek terén. Bocsánat - mondja lágyan, ahogy beleiszik forró italába.

- Akkor gondolom tetszett hallani, hogy mit csináltam - suttogom, ahogy az abroszra szegezem tekintetemet, de még éppen elkapom, ahogy bólint.

- És még azt is tudom, hogy miért tetted, Yongbok - rakja rá kezét az enyémre, melyet aranyosan kezd simogatni, amint könnyezni kezdek.

- Changbin apja - mint tudod -, egy nagyon kényes téma számára. Tudom, hogy csak segíteni akartál neki, de Binnie nagyon makacs. Tudom, már rég megbocsátott neked. De nem fog elmenni hozzád. Az biztos - jelenti ki, ahogy felemeli arcomat - Neked kell tenned valamit ez ügyben, csillagom.

- Ezért vagyok itt - vallom be megtörten - A többiek azt mondták, kérjem meg Önt, hogy adja oda Changbin lakásának kulcsait - mondom, mire kikerekedett szemekkel néz rám - Tisztában vagyok vele, hogy milyen furcsa egy idegen ilyesfajta kérése. De nem enged be, nem nyit ajtót, nem veszi fel a telefont, nem reagál semmire.nÉn pedig annyira féltem őt. Annyira szeretem - zokogom el az utolsó mondatokat, mire az anyukája áttér oldalamra, és átölelve ad egy puszit hajamba.

- Akkor ezt fogjuk tenni, amit mondtál - jelenti ki, mire felkapom fejemet - Ha ezzel el tudod érni, hogy Changbinnal beszélni tudj, ám legyen. De legközelebb tudd, mit mondasz, Yongbok. Bármennyire próbálja letagadni, Binnie nagyon érzékeny. Ne bántsd meg többet ennyire, jó? - kérdezi, ahogy vékony ujjaival letörli könnyeimet.

- Annyira köszönöm - suttogom hálásan, ahogy kezeit figyelem - Ígérem, nem okozok csalódást!

- Ne is tedd, csillagom - mondja halkan, nevetve, ahogy az órára pillant - Fél kilenc van. Tudod, mi a dolgod - utasít burkoltan, mire reszketegen állok fel az asztaltól, majd az apró asszony egy ölelésben részesít.

- Köszönöm - hálálkodok ezredjére, de csak karomon lesitmítva fog rá kezemre, majd egy kicsiny kulcstartót nyom tenyerembe.

- Járj szerencsével, Yongbok. Bízok benned - nyom puszit homlokomra, ahogy elköszön tőlem - Indulás - tessékel az ajtó felé, amit készségesen teljesítek is, és egy utolsót meghajolva lépek ki a lakásból, új erőre kapva.

A várt leteremtés helyett kaptam egy új esélyt, amit ki kell használnom.

Meg kell mentenem Changbint saját magától.

Hello, guys.
Itt egy aranyos kis átvezető rész, a történet hosszabb dolgai között.
Ki izgul azért, mi fog történni két szerelmesünkkel? lol
Spoilerként elmondhatom, hogy olyan maximum két héten belül befejezem a ficit ksksksk - szóval ez senkit ne érjen majd meglepetésként.
Remélem tetszett, véleményeket szívesen fogadok.
Szerintetek mi fog történni? (;
Legyetek jók, kellemes hetet!

Utólag mondom, hogy hihetetlennek vagytok, meg lett a 2K. Koszonom szepen, esku sirok KSKSKSKS