Felix's POV

Belépve az edzőterembe rögtön megcsap az izzadtságszag, végignézve a helyiségen szinte úgy érzem magam, mintha egy új világba csöppentem volna. Edzőgépek mindenhol, az épület felénél szét van választva korláttal, mely másik oldalán különböző méretű zsákok vannak elhelyezve, melyek körülveszik a híres-neves ringet.

Magabiztosan lépked végig Changbin a küzdőtérhez vezető úton, kezeinket összekulcsolva megy előre, ami a legtöbb esetben megnyugtató hatással lenne rám, de amint meglátok néhány sulis embert, azonnal összeugrik gyomrom.
Utálok idegenek között lenni, de így, hogy ismerem azokat, akik úgy méregetnek, mintha egy darab hús lennék, sokkal kényelmetlenebb a helyzet.

Binnie észrevéve szorongásomat vezeti derekamra karját, közelebb húzva magához próbál megnyugtatni.
Hirtelen egy hangos kiáltást hallok magam mögül, amire menten összeesnék, ha nem lenne Changbin, aki csak egy hatalmas vigyorral nézi az előttünk sasszézó, nagyjából 30-as éveiben járó pasast, és mögötte érkező haverjait.

- Changbin! - kiált fel a férfi, majd elengedve engem Binnie egy csontropogtató ölelésben részesíti őt. Különböző srácok jönnek oda Changbinhoz, aki mindenkivel készségesen, barátiasan kezet fog. Mikor nagyjából végzett a tiszteletkör megadásával, gyengéden odahúz magához.

- Ő itt a barátom, Felix! - mondja, ahogy egy apró puszit ad arcomra, ami pirulásra késztet. Mindenki bemutatkozik, akit eddig nem ismertem, teljesen olyan érzésem van, mintha egy nagy baráti társaságba csöppentem volna.
A vezető, aki először jött oda hozzánk - akiről kiderült, hogy Yongguknak hívják - nagy elánnal mesél Changbin eredményeiről, és hogy mennyire örül neki, hogy egy ránézésre normális srácot, szedett össze.
Beszélgetés közben elvezet a leülő sarokhoz, ahol a többiek is várakoznak, saját bunyóikra készülődve.

Chant felismerve hagyom ott udvariasan a férfit, aki csak mosolyogva indul dolgára. Pacsizok barátommal, aki rögtön felvilágosít a számomra ismeretlen helyzetről, miközben Changbint keresem szemeimmel.

- Találd ki, kik vannak itt? - kérdezi eszelős mosollyal Chan, mire be is indulnak fogaskerekeim.

- Csak nem Jaemin és Jeno? - tudakolom én is mosolyogva, mire heves bólogatásba kezd - És kivel fog bunyózni Changbin? - kérdezem, mire csak egy félmosolyra húzza ajkát az időközben gépek mellől megérkezett Woojin.

- Van egy tipped, szivi! - válaszolja átvetve rajtam karját, majd oldalra dőlve, kifáradtan kezd magyarázni - Mikor meghallotta Bin, hogy lent lesz Jaemin, elhiheted, hogy nem habozott őt választani. Eskü még én is sajnálom a srácot - mondja nevetve, mire nekem is egy kisebb görbület jelenik meg ajkamon, miközben lejátszom magam előtt a jelenetet, amikor fellökött.
Nem vagyok egy nagy haragtartó típus, de azért reménykedek benne, hogy Changbin jól ellátja a baját, és még csak a közelünkbe se mer jönni ezután.

Terepszemle közben figyelem, ahogy barátom bebandázsolja karjait, miközben egy kacsintát küld felém, majd rögtön vissza is fordul az edzőhöz és barátaihoz. Elszakítva róla tekintetem nézek az ajtóra, ami nyikorogva csapódik ki.
Hunyorogva nézem a belépő fiút, akinek alakjában Jaemint ismerem fel és felébred bennem egy kicsit se visszafogott bosszúvágy. Szinte lyukat éget tekintetembe, ahogy farkasszemet nézünk, de amint meglátja szeme sarkából Changbint, rögtön rászenteli az összes figyelmét, szinte egy kis vágyódás is keveredik agresszív arckifejezésébe. Amint realizálja, hogy mi a helyzet, miért is vagyok itt, magabiztosan döntöm hátra magam a székben, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, hetykén felállva indulok el páromhoz, aki már beöltözve, bemelegítve vár a többiekre.

Elé érve mosolyogva fogom meg arcát, majd egy édes csókot nyomok ajkaira, amit nagy hévvel viszonoz. Elválva tőle veszem kezembe kesztyűbe bújtatott kezeit, majd megpaskolva azokat, szemébe nézve bíztatom őt.

- Adj neki! Ki fogod csinálni! - mondom neki kicsit erőszakosabban, mint kellene, de nem tudok mit csinálni magammal, szinte úgy érzem, mintha én vívnám meg ezt a harcot.

- Úgy lesz, baba. Büszke leszel rám - suttogja vággyal teli hangon a fülembe. Miközben jönnek haverjai, egy utoló puszit nyomok ajkára, majd elengedve őt egy diadalittas mosollyal nézek Jaeminre, aki szinte fortyogva állja tekintetemet.

Mikor visszaérek Chanék mellé, csak röhögve veregetik meg vállamat, hiszen tudják, direkt húztam a fiatal agyát ezzel az akcióval. De mit tudok tenni, ha ennyire élvezem a helyzetet?

Beszélgetésünket egy hangjelzés szakítja meg, mire a két ellenfél - Jaemin és Changbin - sarokjukba állva várnak a zenére. Barátias, edzőmeccsnek kéne lennie ennek, de amint elnézem arckifejezésüket, szinte biztos vagyok benne, hogy vér fog folyni.

Changbin foggumiját szájába véve feszíti meg állkapcsát, ahogy megveregeti a fejét a kesztyűvel, minden procikája szinte ugrásra kész, ami leírhatatlan látvány.
Úgy érzem, hogy alábecsültem kinézetét, amikor erről a pillanatról álmodoztam. Hiszen még a vak is látja, mennyire magával ragadó. És mennyire kikészít vele akaratlanul is engem.

A gong megszólalásával együtt indul meg rögtön a kisebbik, aki szinte oly könnyen mozog, mint egy tollpihe, ami meg is lepi barátomat, ám nem tudja eltántorítani. Kisebb mosolyra húzza száját Changbin, ahogy kivédi Jaemin ütéseit, be is húzva párat neki, amitől kicsit megtorpan a fiatalabb, de vállat rántva, ugyanúgy megy előre.

- Te! Ez a gyerek nem is olyan szar, mint gondoltam - mondja Woojin kicsi nyugtalansággal a hangjában, ahogy nézi, amint Jaemin egyre jobban sorozza Binniet. Ami elég aggasztó számomra is, de semmit nem értek ezekhez a dolgokhoz, így csak bízok benne, hogy tudja mit csinál.

- Ez csak az előjáték Woojin. Tudjátok milyen Changbin... - mondja egy feltehetően ismerős fiú elhaladva mögöttünk, ahogy megcsapkodja az említett vállát. A srác szavai hallatára kicsit megnyugszok. Ám amint újra behúz egyet a kisebbik páromnak, szinte párhuzamosan szisszenek fel velük együtt.

- Biztos tudja mit csinál? - kérdezem kételkedve, mire már ők is feszülten figyelik a ringet.

- Csak fel akarja magát hergelni. Higyjétek el, tudja mit csinál! - kapcsolódik be a beszélgetésbe Chan, akinek kijelentése egyre jobban kezd bebizonyosodni - hála istennek.

Changbin, mintha valami kapcsolót nyomtak volna meg benne üt egy bal horgost a fiatalabb állkapcsára, aki erre megtántorodik. Újabb ütéseket mér rá, néhány felütéssel megspékelve a kombinációkat, szinte állatiasan hörögve hajtja végre a mozdulatokat. Addig megy a kisebbre, amíg az szinte össze nem esik. De visszafogva magát - amint megáll a zene -, egy diadalittas mosollyal lép a sarkába, hiszen tudja, győzött.
Megverte Na Jaemint.

Letépve magáról a kesztyűt áll meg velem szemben a ring közepén, felhúzva pólóját letöröli izzadt homlokát, majd csatakosan lép ki a korlátok közül. Felkapva a vizespalackját és törölközőjét sietek oda hozzá, nem törődve a többiekkel.
A kezemben lévő cuccokat csak ledobja a padra, amint leérek, majd erősen magához szorít, és arcomat kezébe véve nyom egy szenvedélyes csókot ajkamra. Meleg lehelete megcsapja nyakamat, ahogy elválik tőlem, majd még mindig izzadt homlokát kezdem el törölgetni, egy nagy mosollyal arcomon.

- Eszméletlen voltál - mondom neki őszinte lelkesedéssel, ahogy lehúzom a székbe, miközben letekeri magáról a védőket.

- Büszke vagy rám, bébi? - kérdezi egy félmosollyal, ahogy ölébe húz, majd megtisztogatja az időközben elvett törölközővel arcát.

- Imádtam. Ahogy minden porcikád a mozdulatokra összpontosított és nyomultál előre... Azt hittem rád vetem magam! - jelentem ki játékosan, nevetve, mire megjelenik egy kaján mosoly arcán.

- Még nyugodtan rám vetheted magad - mondja, ahogy felállva a székből az öltöző felé kezd irányítani, miközben csak pirosan, vigyorogva követem. Hiába az eltelt idő, még mindig nem tudom megszokni az ilyesfajta kijelentéseit.

A többiektől elköszönve lépünk ki az épülből, majd a kocsihoz vesszük az irányt, ami hirtelen még kényelmesebbnek tűnik, mint alapból.

- De jól fog esni egy forró fürdő! - mondja Bin, ahogy beindítja a kocsit, mire csak bágyadtan mosolyogva hunyom le szemeimet, kényelembe helyezve magam, hiszen tudom, még sok idő, mire hozzáérünk - Nyugodtan aludj, majd felkeltelek!  - jelenti ki lágyan megcirógatva az arcomat, mire mégjobban elszenderülök. Akaratlanul hunyom le szemeimet, majd mintha elvágtak volna mindent lépek be az álmok világába.

Hallo guys.
Nem olyan sok dolog történt ebben a részben, de úgy gondoltam, ha már ennyiszer szó volt bunyóról, be kellett iktatni egy ilyet is.
A következő hosszabb és érzelmesebb lesz, szóval kellett így előtte így kis könnyedség lol
Hogy tetszik a sztori? Milyen eddig? Szívesen fogadok visszajelzést, mint ahogy eddig mindig hihi

Also, nagyon köszönöm az 1K olvasást, hihetetlen sokat jelent nekem, hogy érdekel titeket az, amit írok. 💕
Kellemes hetet, sziasztok!