Minho's POV

Szinte remegve, lélegzetemet visszatartva követem Jisungot, ahogy a könyvtár folyosóján, kezemnél fogva húz.
Fogalmam sincs mégis miért akar velem ilyen hirtelen beszélni, hiszen eddigi produkciója alapján nem úgy tűnt, mintha érdekelné, mennyire szét is vagyok esve.

Mikor beérünk a kis részbe, elengedi a kezemet, majd nekidőlve a polcnak kezdi el tördelni ujjait. Csak állok ott, várva arra, hogy mondjon valami használhatót, de úgy néz ki, ő se tudja, mit kezdjen a kialakult helyzettel.

- Sajnálom - szólal meg halkan néhány perc kínos csend után, ahogy a földet nézve kezd el járkálni - Tudom, hogy úgy érzed, átvágtalak. Hogy csak húztam az agyad. De nem így van. Elbasztam - mondja nekem bűntudattal teli hangon, mire csak felhorkantok.

- Elbasztad. De kurvára - reflektálok kijelentésére saját szavait idézve, ahogy arra gondolok, mégis mit éltem át ebben a néhány hétben miatta - Hogy gondoltad, hogy jó ötlet összejönni azzal a csajjal? Azok után, ami kettőnk között történt? Csalódtam benned. Nem tudom mit akarok. Már nem - mondom neki remegő hangon, mire azonnal felkapva fejét kezdi erőszakosan rázni azt.

- Ne mondd ezt. Kérlek! - esdekel, ahogy egyre közelebb jön. Érzékeltetve vele, hogy tartani akarom a távolságot lépek hátra, mire csak bűntudatosan néz rám - Tudom, hogy elrontottam. De Hana is tudja, hogy csak azért jöttem vele össze, hogy meglegyen a látszat. Semmi több - mondja szemeimbe nézve - Féltékennyé akartalak tenni. Ennyi az egész. Semmi közünk nincs egymáshoz. Nem történt köztünk semmi. Nekem nem ő kell - jelentőségteljesen néz rám, mire csak megrándul a szemem. Ez kész vicc.

- Akkor ki Jisung? - kérdezem gúnyosan tőle - Semmi nem volt köztünk, csak flörtöltél velem. Szinte biztos vagyok benne, hogy Felix mindent elmondott neked, hogy mit érzek irántad. És még így se volt annyi vér a pucádban, hogy idejöjj hozzám. Helyette ilyen dolgokat csináltál! Szánalmas - mondom fejemet rázva, miközben már én kezdek közeledni felé.

Legszívesebben nem foglalkozva érzéseimmel rontanék neki. De nem teszem. Ahhoz túl sok gyenge szál köt össze minket.

- Miért nem jöttél oda hozzám te, ha ilyen régóta tetszek neked? - szegezi nekem a kérdést szemrehányóan - Folyamatosan közeledtem feléd, de te csak ellöktél magadtól. Úgy voltam vele, hogy végre teszek valamit. Lehet hülyeség volt, de legalább próbálkoztam. Nem úgy, mint te!- mondja szinte kiabálva, ahogy kezeivel gesztikulál.

- Persze. Az én hibám. Gondoltam - válaszolok neki, ahogy könnyeim útnak indulnak - Máskor írásos kérvényt adok be neked, hogy nem akarom, hogy összejöjj valakivel, ha már hetek óta hülyítesz. De nem gáz. Mert én tehetek erről is! - törlöm le könnyeimet, miközben megrökönyödve néz rám - Legközelebb megdugatom magamat valakivel, hátha felkeltem komolyabban az érdeklődésedet! - kiabálok rá, ahogy keserves sírásba kezdek. Hiszen nem ezt érdemlem. Nem tettem semmi rosszat. Miért én vagyok a hibás?

- Minho... - szólít meg lágyan, ahogy újra közelebb jön - Tudod, hogy nekem csak te kellesz! Elcsesztem. De nagyon. Tudom, hogy mennyire szétestél. Tudom, hogy mit tettem. Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy rohadtul sajnálom - mondja, ahogy elém érve kitárja karjait, melyekbe ellenkezésemet nem figyelembe véve húz bele. Néhány másodperc ficánkolás után azonban megadom magam és készségesen simulok bele ölelésébe, miközben arcomat pólójába törlöm. Nem tudok az érzéseimnek parancsolni - Sajnálom, sajnálom, sajnálom! - motyogja hajamba puszilva, mire már szinte úgy bújok nyakhajlatába, mint egy kiscica. Furcsa, hogy mennyi minden változhat néhány másodperc alatt, nem? - Bárcsak előbb megbeszéltünk volna mindent. Sajnálom - mondja, majd felemelve arcomat néz bele szemeimbe. Ajkam és szemeim között járkál tekintete, ahogy kezei derekamra csúsznak.

- Soha többé nem tehetsz ilyet. Soha. Még viccből sem. Megértetted? - kérdezem, ahogy ráemelve tekintetemet vizslatom arcát. Bőszen bólogat kérdésemre, majd megáll, ahogy szemeink újra egy vonalba kerülnek. Vágyakozva néz rám, ahogy kezei apró köröket írnak le csípőmön, várva arra, hogy mi lesz a következő lépésem.

- Megígérem - suttogja, ahogy lehelete súrolja ajkamat, mire egy nagy sóhajjal von közelebb magához.

- Gyűlöllek - mondom neki, ahogy belenézve szemeibe tapasztom ajkamat az övére.

Meglepődve, szinte döbbenten már rá derekamra, ahogy rájön, mi is történik.
Lehunyva szemeimet csúsztatom nyakára kezeimet, ahogy lágyan kóstolgatja párnácskáimat.
Hajába beletépve, ajkaira harapva késztetem egy kis durvaságra.
Nyelvét bevetve a csókba barangolja be számat, mire egy nagyobbat nyögve fogok rá nyakára. Tenyere fel-alá simogatva éri el legvégül fenekemet, melybe szinte belemarkolva irányít az egyik asztal felé. Ráültetve elválik ajkaimtól, majd homlokát nekidönti enyémnek.

Mellkasára simítva, szégyenlős mosollyal húzom egy újabb csókba, mely már gyengédebb, finomabb, mint az előző.
Eltűnnek az agresszív érintések, helyette arcomra simítva tartja fejemet, derekamon pihenteti kezeit, ahogy csak vigyorogva lepi el csókokkal párnáimat.

Lihegve, kipirulva nézek szemeibe, ahogy abbahagyjuk a smárolást, mire csak fülig érő mosollyal figyel, majd egy apró puszit nyom ajkamra, ahogy átölelve húz mellkasára.

- Egy barom vagyok. Sajnálom - mondja vagy századjára, ahogy hajamba suttogva, ahogy bűntudattal teli hangon ölel magához.

- Megbocsátok. De utállak - morgom bele mellkasába, mire csak kacagva simogatja meg hajkoronámat.

- Megbocsátottál. A többit leszarom - jelenti ki, ahogy felemelve arcomat, kezeinket összekulcsolva rám néz - Leszel a barátom? - kérdezi mosolyogva, mire szinte lefagyva nézek rá.

- Biztos? - kérdezem meglepődve, ahogy eltökélt arcát nézem. Hiszen csak most beszéltük meg a dolgokat...

- Nem indult olyan simán a kapcsolatunk, de én elmondtam, hogy érzek irántad. És úgy tudom, hogy te is ugyanazt érzed, amit én. Minek halogatni a dolgot? Most várjunk újabb két hetet? - mondja egy félmosollyal arcán - Azt akarom, hogy tudják mások, hogy velem vagy. Hogy az enyém vagy - Végigpörgetve emlékeimben az előző hetet gondolkozok el, majd válasz helyett csak vigyorogva húzom le nyakánál fogva, és egy mézédes csókot nyomok ajkaira. Lehet hülyeséget csinált, de nem tudnék nélküle mit csinálni. Amíg így érzek iránta, addig nem.

- De ha megbántasz még egyszer, megöllek! - jelentem ki nevetve, ahogy felhúzva az asztalról, kéz a kézben sétálunk vissza Jeonginékhez.

- Nem akarlak többet bántani. Sajnálom - mondja, ahogy kiérve a srácok árgus szemekkel néznek minket.

- Na sikerült? - kérdezi sunyi mosollyal az arcán Felix, mire csak kezeinket felmutatva ül le Jisung, az ölébe húzva engem - Hála Istennek. Azt hittem, tényleg meg kell téged vernem - veregeti meg a vállát újdonsült barátomnak, mire csak értetlenkedve figyelem őket.

- Megverni? - kérdezem furcsán, mire Jeongin kihúzva fülhallgatóját kezd magyarázni nekem.

- Felix beszélt Jisung-hyunggal. Nem nagy dolog. Egy kis értelmet vert bele - mondja mosolyogva, mire csak nevetésbe kezdünk.

- Felix! - szólítja meg barátomat egy ismerős hang, amitől szinte a hideg kezd futkosni hátamon.

- Mi van Jaemin? - kérdezi az említett, miközben úgy tesz, mintha nem tudna felgyulladni a srác közelségétől - Nem volt elég amit Changbintól kaptál? - kérdezi gúnyosan, ahogy le nem véve szemét a jegyzetekről olvasgatja azokat.

- Beszélni akarok veled. Most! - jelenti ki Jaemin ellentmondást nem tűrő hangon, mire Jisung felpattanva áll a kisebb elé.

- Kopj le. Különben én foglak megverni suttyókám. És én nem fogom visszafogni magamat - mondja neki hűvösen, ahogy kifejezi, mennyire nem akarja, hogy a közelünkbe legyen.

- Én csak beszélgetni akartam. De úgy néz ki, most nem alkalmas - válaszol sejtelmes mosollyal a srác - kiemelve a mostot -, ahogy védekezve, felemelve karjait kezd el hátrafelé sétálni - De nincs mindenhol ott a testőrség. Nem tudnak mindig megvédeni a pincsik. Ezt jól jegyezd meg Felix! - kiált vissza, ahogy kiérve a könyvtárból elindul a termek felé.

- Meg fogom ölni - szólal meg néhány perc múlva Felix, ahogy összepakolva a cuccát kezd írogatni, feltehetőleg Changbinnal - Lenézek még Changbinékhoz a doga előtt. Meglesztek? - kérdezi, ahogy már a kijárat felé venné az irányt.

- Persze. Megleszünk - mondja vigyorogva Jisung, ahogy összekulcsolja ujjainkat.

Bárcsak minden ilyen nyugodt maradna, mint ebben a pillanatban...

Sziasztok gyermekeim!
Mivel nem bírok magammal, és nem fogok tudni posztolni egészen szerdáig (oneshot lesz lol), ezért úgy gondoltam, megleplek titeket yey

Remélem tetszett, sokat gondolkoztam rajta, hogy mit hozzák ki a minsung szálból, de jobb a békesség, nem?

Also, self promozok megint lol
Indítok egy új jeongchan könyvet, aminek fent van a welcome cucca meg a playlist, és ma fogom posztolni az első részt.
Szarozott megint a tabletem, így kettő részt is posztolt tegnap, amit ma vettem észre - de le is vettem.
Imádom a technikát (:

Kommenteket szívesen fogadok, kíváncsi vagyok, eddig hogy teszik az egész történet!

Jó hétvégét, jó éjszakát!