Felix's POV

Vérző ajakkal és homlokkal sietek be a nővérhez, aki rögtön le is kezel. Szerencsére nem kérdez semmit, így nyugodtan szenvedhetek a sebeim tisztítása közben. Kinézetem és a Minho-Seungmin páros fortyogása elijesztette szegényt, amit nem is bánok. Legalább nem kell belegondolnom abba, mégis mi játszódott le néhány perce előttem.

Épp abban a pillanatban ront be Changbin - akit feltehetően Jeongin riasztott -, amikor az ápoló végez a „kezeléssel", magamra hagy a kórházi ágyon. Ekkor döntenek úgy barátaim, hogy inkább magunkra hagynak, így ebédidőre hivatkozva húznak nyúlcipőt, ami felesleges, hiszen mi is oda fogunk majd menni, de aranyos gesztus tőlük.

- Jézus Felix! - bukik ki Binnie-ből, ahogy végignéz rajtam, majd miután leült egy puszit nyom sérült párnácskáimra - Ki csinálta ezt? - kérdezi már sokkal indulatosabban, ahogy szerencsétlenkedésemet meglátva felsegít az ágyról.

- Jaemin valamiért berágott rám és telibe nekem jött oldalról! Aztán valami olyasmiről is hadovált, hogy elárultam és egy köcsög vagyok - kezdek mesélni az incidensről.

Gyorsan elköszönve a hölgytől kezdünk sétálni, majd folytatom mondandómat.

- Fogalmam sincs mi a fene üthetett belé. Hiszen azt hittem haverok vagyunk! - mondom csalódottan, de Changbin ahogy cirógatja a kezemet rögtön jobb kedvre derít - Nem fontos. Lesz majd rosszabb is! - jelentem ki nevetve, de ő továbbra is fapofával mered a kezeinkre, ahogy sétálunk - Mi a baj? - kérdezem aggódóan, mire azonnal felkapja a fejét.

- Miattam ment neked! - mondja bűntudattal teli hangon - Régen volt egy összetűzésem vele... Nem nagy dolog. De úgy tűnik, azóta se nagyon békült ki a dologgal - megáll a mondandójában, majd a szemeimbe néz - Még néhány napja se ismerjük egymást rendesen, de máris bajba kerülsz miattam. Sajnálom!

- Ne szórakozz már, Changbin! - szólok rá, ahogy az étkező felé vesszük az irányt - Ez nem a te hibád. Ne okold magad, oké? - utasítom mosolyogva, majd kezeim köze veszem arcát, és egy csókot lehelek ajkaira, nem foglalkozva a mellettünk elhaladókkal.

- Rendben - mondja kicsit kelletlenül - De cserébe ma hazakísérlek! - jelenti ki visszautasítást nem tűrő hangon, amibe hülye lennék nem beleegyezni.

.......

Amint beérünk az étteremrészbe, felharsan Chanék hangja, és meglepődve konstatálom, hogy az én haverjaim is velük ülnek.

- Jobban vagy? - kérdezi angolul, mellyel ezerszer jobb kedved derít, hiszen még mindig kicsit hiányos koreai tudásommal nehezen fejezem ki néha magam.

- Nagyjából. Szerencsére Changbin gyorsan megérkezett, így egyből jobban lettem! - jelentem ki, majd egy puszit nyomok az említett arcára, mire a többiek hangos fújjolásba kezdenek, persze csak viccből.

- Na és mi lesz Jaeminnel? - kérdezi Woojin, mire kicsit feszültebb lesz a hangulat.

- Egyszerű. Ha mégegyszer bepróbálkozik valakinél, kamatostul visszakapja! Másnak is mentünk már neki, ezután se fog gondot okozni a dolog - jelenti ki Chan, majd mintha nem lenne súlya szavainak, mosolyogva veti át karját Minho vállán, aki meglepődve néz rá az idősebbre.

- Mi? - bukik ki a kérdés az említettből, aki eddig felettébb csöndes volt. Ha tippelnem kéne, ennek a Jisung mellett ülés az oka.

- Velünk senki nem fog baszakodni. Főleg nem Haechan bandája - szólal meg Hyunjin, ahogy a szendvicsével babrál - Nem vagyok az erőszak híve, de már az egész bagázs benne van a bögyömbem. Nagyon megérdemelne egy jó csattanósat, az biztos! Mostanában úgyis arról henceg mindenkinek, hogy mennyit edz. Megnézném azért, hogy mit kezdene veletek - ahogy ezt kimondja, Changbin összekulcsolja kezeinket az asztal alatt és egyenesen az említett társaság felé néz, ahol Jaemin undorodva figyeli mozdulatainkat.

- Ha így akar játszani, ám legyen! - jelenti ki Binnie - De nem adom magam könnyen! Végülis én vagyok a suli ördöge - egy kis félmosoly jelenik meg ajkán, ami más esetekben imponáló lenne, de a szemében levő csillogás egészen más érzelmeket tükröz, mint ahogy általában rám néz. Bosszúszomjas és ijesztő, ami egyszerre borzaszt el és indít be. Hiszen tudom, miattam érez így, miattam ilyen ideges - Mit gondolsz? Adjunk egy kis ingyen műsort a népnek? - kérdezi Binnie sejtelmesen, mire összehúzom a szemöldökömet. Ingyen műsor?

- Mire gondolsz? - tudakolom, de válasz helyett csak oldalra tűri tincseimet, majd ajka az enyémre preselődik. A srácok fütyülve hívják fel a figyelmet a jelenetre, mire szinte mindenki felénk kapja a fejét. Szégyenlős mosollyal válok el Changbintól, aki egy utolsó puszit nyomva számra visszadől a helyére, és átvetve rajtam karját szinte az ölébe húz.

- Ez a showbiznisz, bébi - jelenti ki, mire az éppen akkor kortyolt italom az asztalon végzi, köhögéssel követve az eseményt.

- Jeeeez Felix. Azt hittem, szobatiszta vagy egy ideje - szólal meg Minho, majd mindenki nevetésben tör ki.

- Bébi? - kérdezem nagyon halkan Changbint, aki csak mindenttudó mosollyal néz rám.

- Tán nem tetszett? - húzza fel a szemöldökét, mire paradicsom színű lesz a fejem. De még mennyire, hogy tetszett...

- Azt hiszem, nem kérek ebből - mondja Chan mosolyogva, ahogy végignézi a jelentet, majd tálcájával egyensúlyozva kászálódik ki a srácok közül  - Én léptem. Stúdió time. Tali holnap! - indul el az étteremrész másik felébe lerakni a dolgait, majd integetve megy a kijárat felé.

- Szerintem ideje lépni. Mindjárt bezár a kóceráj - tudatja Jeongin ahogy mindenki bekapja az utolsó falatokat, majd elindulunk mi is a parkolóba.

Mosolyogva pacsizok le a többiekkel amint kiértünk, jól megölelgetve újonnan szerzett barátaimat - a régieket sem kihagyva -, majd elindulunk Changbin autója felé, hogy végre búcsút mondhassunk ennek a borzalmasan hosszú iskolai napnak.

- Hozzád vagy hozzám? - kérdezem, ahogy az autóban ülve szórakozok a rádióval.

- Nekem igazából mindegy. Ahova te szeretnéd - mondja, ahogy elindítja a kocsit.

- Hozzánk akkor! Nálad már úgyis voltam.
Hála istennek a család sincs otthon. Nem akarom, hogy anyunak kelljen magyarázkodni - jelentem ki, mire érdekesen felvonja a szemöldökét.

- Magyarázkodni?

- Hát, meséltem neki reggel, hogy te jössz értem - magyarázom nevetve - Aztán pont akkor léptem le, mikor megkérdezte, hogy tényleg elviszel-e. Nem sok mindent mondtam neki a hétvégéről, így szegényt kicsit meglepte a dolog. De majd megbeszélem vele valamikor. Hiszen már úgyis tudja, hogy régóta bejössz - tudatom Changbinnal, aki csak egy félmosolyt villant fel, ám látszik rajta, hogy teljesen máshol járnak gondolatai, így békénhagyom.

- Szerencsés helyzetben vagy - szólal meg az út felénél a semmiből, ami meglep, de minden figyelmemet neki szentelem - Szeret a családod és elfogadnak. Egy ilyen korú gyerek, mint te, ebben a helyzetben, csak ezt kérheti. És meg is kaptad. Te kis mázlista! - jelenti ki egy keserű mosollyal az arcán, majd megpuszilja a tenyeremet - Az én mázlistám! - mégegy csókot ad rá, majd elengedve kezemet áll be parkolónkba.

Édes gesztusa után görcsbe rándul a gyomrom, ahogy kimondja ezeket a szavakat.
Azt hiszem, lesz még miről beszélnünk...