Felix's POV

Hétfőn ahogy felkeltem, szinte különös bizsergés járta át testemet.
Changbinnak köszönhetően még ezt a napot is vártam, a borzalmak újraindulását, ami csodának számít, mindennapi morcosságomat tekintve.

A hétvégét szinte egymás nyakában töltöttük azzal foglalkozva a legjobban, hogy az iskolában hogyan fogunk viselkedni a másikkal. Végül arra az álláspontra jutottunk, hogy hagyjuk a kapcsolatunkat haladni az idővel. Nem mondtunk ki semmilyen konkrétumot, de tudom, hogy Changbin nem csak egy barátság extrákkal havernak akar, ami per pillanat nekem tökéletesen elég. Majd szépen kialakul minden.

A srácokkal is nagyon sokat beszéltem, tátott szájjal hallgatták a történéseket, és én is bele kapcsolódtam ebbe a tevékenységbe, amikor Seungmin mesélte, hogy sikerült hazabotorkalnia Hyunjinnel reggel négykor, és milyen csalódottan hagyta ott az idősebb egy búcsúcsókkal őt.
Azt hiszem, szinte mindannyian életünk legjobb hétvégéjének tudhatjuk be az előzőt.

.......

Frissen fürödve, kócos hajjal térek be a konyhába, ahol édesanyám már a szokásos reggelivel vár, puszit nyomva a hajamba, mégjobban szétborzolva azt.

- Jó reggelt, szívem. Elvigyen apád? - kérdezi, szinte dalolva, pakolászva táskájában.

- Nem kell, köszönöm. Changbin jön értem - ahogy meghallja a nevet, szinte kikerekedett szemekkel néz rám.

- Changbin? AZ a Changbin? - nyomja meg a második kérdést, mire én kipirult bólogatásba kezdek - Mi történt pénteken? - elkapva a fejem, bugyután az órára nézek és látom, hogy eljött a lelépésem ideje. Hála Istennek!

- Nahát! Micsoda véletlen! Majd délután dumálunk! - kiáltom utána, ahogy felkapom a szendvicseket az asztalról, majd kapkodva az ajtó felé veszem az irányt.

Kilépve rögtön megcsap a dermesztő hideg, ami ilyenkor, tavasszal is megszokott reggelente, majd rögtön a rám váró autó felé veszem az irányt.
Görcsösen huppanok bele a bőr ülésbe, de minden rossz érzésem elszáll, ahogy Changbin egy lehelet könnyű csókot ad ajkamra.

- Hiányoztál - szinte suttogja ahogy elválik, majd bőgő motorral indulunk az iskola felé.
Mindenféle jelentéktelen dologról beszélgetünk, kicsi semmiségekről, amíg oda nem érünk.

7:40-kor már a suli parkolójában vagyunk, ahol szinte mindenki árgus szemekkel vizslatja az érkezőket.
Kicsit szorongva szállok ki, de Changbin oldalamra térve fűzi össze ujjainkat, amiért néhányan kigúvadó szemekkel néznek, furcsán pillanatnak ránk.
Ahogy végigsétál és körülnéz a sulifolyosón , végtelen magabiztosságot sugall, ami szinte esélyt sem ad bárkinek, hogy megszólja azért, mert velem van. Ahogy mondta...

Mikor beérünk, egy öleléssel válik el tőlem a termem előtt.

- Ebédnél gyere oda hozzánk, jó? - kér mosolyogva, és bólintásom után egy puszit adok arcára, ami miatt rögtön kipirosodik az említett testrésze.

- El fogsz késni! - dorgálom meg lágyan, majd elengedve a kezemet siet a felettünk levő emeletre végzős lévén, majd kezdődik is a tanítás.

.......

Az első néhány óra rettentő unalmasan telik, hiszen ezekben az időpontokban külön vagyunk szedve a fiúkkal, így csak rajzolgatok, játszok a telefonommal és Changbinnal írok, amikor éppen nem a tananyaggal van elfoglalva. A többi se jobb, viszont nagyjából együtt vagyok a srácokkal, ami kicsit kárpótol, de mégsem az igazi a dolog Minho nélkül...

Végre elérkezünk az utolsó órához, ami az egyik kedvencem. Testnevelés. Az egész 11. évfolyam együtt van, így mindenkivel tudok találkozni aki valamennyire is számít, plusz, együtt vagyunk mindannyian, ami még nagyobbat dob hangulatomon.

Sietősen térek be az öltözőbe, ahol már hallom is imádott barátaim hangját.

- Hallooo Felix! - pacsiznak le velem a srácok.

- Na mizu? Mindenki rendbe jött mára? - pillanatok szórakozottan Jeongin felé, aki még tegnap is arra panaszkodott, hogy milyen kegyetlen rosszul van.

- Tudod, utálom, ha ekkora pöcs vagy - szól oda sértődötten, majd gyors öltözésbe kezd.

- Én? - mutatok magamra nevetve - Én Isten gyermeke vagyok, kikérem magamnak! - Minho röhögve veregeti meg a vállamat, a legkisebb pedig felmutatva a középső ujját hagyja el az öltözőt.

- Mekkora arca lett ennek! - jelenti ki Minho - A kisfiúnk felnőtt! - kezd bele a mű sírásába, ahogy felrangatom a padról.

- El fogunk késni! - húzom magam után a terembe, ahol hamarosan kezdődik a játék.

.......

- Osztály vigyázz! - csendül fel a tanár hangja, mire mindenki szinte felpattanva áll fel - Mivel a múltkori órán jók lettek a felmérések, ezért ma focizni fogunk! - csapja össze a kezét elégedetten - Két csapatkapitányt kérek! - üvölti el magát, mire szinte rögtön kipattan Minho a sorból, majd egy kis várakozás után Haechan is a pályára lép - Kezdhetitek!

Borzalmas képessegeimet tekintve is szinte az elsők között választ ki csapatkapitány haverom, aminek borzalmasan örülök, de valami keserű érzés jár át. Néhány társam egész nap furcsán nézett rám, ami lehet a pénteki Changbinnal történt incidens hatása, mégis próbálom elnyomni magamban ennek a valószínűségét és mosolyt erőltetek az arcomra. Lehet csak beképzelem... Csak nem utálnak emiatt?! Hiszen tudták már egy ideje a tényt, hogy nem teljesen a lányok kapujára játszok...

A játék már legalább 15 perce megy, eddig nem is aktivizáltam magam, de egy kis rámmorgás után - Jeongin jóvoltából - próbálok úgy tenni, mintha csinálnék is valamit.

Hirtelen, a semmiből kerül elém a labda, amit legjobb tudásom szerint próbálok vinni előre, de egy váratlan taszítástól felbukok, majd néhány métert gurulva megállok lezúzott arccal és egy rohadtul fájó bokával.

- A kurva életbe! - szitkozódok, ahogy arcomhoz nyúlok, és felnézek a lehetséges ellökőmre. Jaemin áll teljes egészében előttem, aki nemhogy felsegítene, de egy lenéző pillantással szinte átlépve rajtam indul el a saját csapatához - Nem kéne talán bocsánatot kérned? - kiáltom felé, ahogy Seungmin összekapar a földről.

- Sajnálom, nem tárgyalok köcsögökkel! Főleg, olyanokkal nem, akik elárulják a másikat és az ellenséggel kezdenek! - szinte odaköpi a szavakat, ahogy háttal visszasétál, mire kikerekedett szemekkel nézek rá. Mit tettem?!

Sziasztok!
Mostantól a sztori kezd egy kicsit beindulni az iskolában, meg fog jelenni néhány NCT DREAM szereplő is (ha nem az összes).
Negatív személyiséggel fognak megjelenni legtöbbször a srácok. Nagyon szeretem őket, úgyhogy nem azért választottam "gonosznak" a tagokat, mert valami bajom lenne velük, hanem mert korban nagyjabol egyidősek a SKZ maknae line-nal.
Mit gondoltok eddig a történetről?