Felix's POV

Felkelve alvás után úgy érzem magam, mintha új ember lennék. Changbin nagyjából akkor aludt el, amikor én keltem, így nem zavarva őt álltam neki leckét csinálni és tanulni holnapra. Jeonginnal beszéltem üzenetben, aki a délutánomról kérdezgetett, Minho pedig kiöntötte szívét Jisunggal kapcsolatban. Sajnálom szegényt, hiszen ma akart beszélni a fiúval az érzéseiről, erre kiderült, hogy néhány napja összejött az egyik osztálytársával, aki történetesen lány, szóval mégjobban el van keseredve barátom.
Még Chan és Jisung is rámírt, megkérdezték hogy vagyunk, ami igazán jól esett. Napról napra derül ki, mennyire félreismerték őket az emberek a suliban...

Changbin délutáni „vallomásán" is sokat gondolkodtam, ami szinte mindent új megvilágításba helyezett és több kérdést is felvetett. Persze nem maga a tény zavart, hogy smároltak. Az hidegen hagyott. Hanem, hogy milyen régen volt az eset és miért csak most jött neki valakinek - történetesen nekem -Jaemin, amikor Binnie-ről köztudott, hogy több emberrel is volt már együtt az iskolából. Nem sokkal, de mégis volt. Így nem értem, hogy miért most pukkadt ki a benne tartott méreg.

Végső soron pedig mérhetetlenül sajnálom Changbint. Nem tehet erről az egészről, mégis bűntudata van, ami tudom, jó sok idő múlva fog elmúlni. Tudom, mennyire szívén viseli a barátai sorsát, nemhogy az enyémet. Főleg ezután. Az, hogy így megviselte a dolog, így kinyílt nekem, megmutatta, hogy mégis mennyire más, mint amilyennek mindenki látja és, hogy milyen jó színész. Hiszen az iskolában szinte semmi se látszott rajta... Sajnos a  terjengő pletykák miatt meg kellett tanulni játszani a szerepét.
Őszintén megmondva nem tudom mi fog történni az iskolában. De ameddig vele vagyok, minden szenvedés megéri.

......

Anyáék este 7 körül érkeztek meg, ami kicsit meglepett, de beszélgetve velük megtudtam, hogy apának sikerült eladnia az egyik legdrágább házat aminek az ügynöke volt, így sokáig bent kellett maradnia papírmunkát végezni. Anya meg titkárnőként és egyetlen feleségként bent maradt neki segíteni. Mi ez, ha nem szerelem?
Nem utolsó sorban megemlítettem nekik, hogy itt van Changbin, amit anya nagyon boldogan fogadott, míg apa rögtön aggódni kezdett. Hiszen bármilyen ciki is bevallani a koromban, sose volt senkim.

- Hogyhogy átjött Changbin, szívem? Mégis mi történt az arcoddal? - kérdezi anya, ahogy késői vacsorát csinál nekünk és napi pletyka szeánszunkat tartjuk.

- Nincs különösebb oka. Felajánlotta kaja után, hogy hazahoz, így éltem a lehetőséggel. Aztán itt maradt, mert nem akartam, hogy elmenjen - válaszolok az első kérdésre - Felborultam foci közben - mondom, mire rögtön nevetni kezd. Igen. Ő is tudja, mennyire béna vagyok - Egy évfolyamtársam telibe belém jött oldalról. Csodálkozok, hogy egyáltalán élek még! - mutogatom nagy kézmozdulatokkal sebeimet, mire anya gyorsan ellép a serpenyő mellől, és puszit nyom a fejemen levő tapaszra.

Éppen ezt a pillanatot választja Changbin belépőjének, mire anyukám mégjobb kedvre derül.

- Changbin! - kiált szinte fel, majd odasietve nyom két puszit arcára, mire szegény csak meglepetten áll, mint a cövek. Nevetve nézem végig a jelentet, ahogy anya szinte körbeugrálja - Be se mutatkoztam még! Felix anyukája vagyok, nyugodtan szólíts Oliviának! - mondja neki, mire Binnie szinte eltörve a derekát kezd hajlongani.

- Seo Changbin vagyok, nagyon örülök, hogy megismerhetem - csókol kezet anyumnak, amire az említett elpirul, és ezer wattos mosollyal tér vissza a vacsora elkészítéséhez
- Szia! - ül le mellém mosolyogva, majd mikor anya nem figyel, egy puszit nyomok arcára, amire egy apró mosollyal válaszol. Végignézve rajta eszmélek rá, hogy mennyire jól áll neki az „alvás". Haja össze-vissza van, amibe legszívesebben beletúrnék, ajka kicsit fel van puffadva, kilátszik tetoválása a nyakánál, amitől szinte azonnal elkalandoznak a gondolataim, de Changbin érintése a combomon rögtön visszahoz a valóságba.

- Minden oké bébi? - hajol közel a fülemhez, amire megjobban elvörösödök. Nehezen fogom megszokni ezt a becenevet, az biztos.
Egy motyogásra futja csak tőlem, amire nevetni kezd. Sértődötten csapom meg a vállát, amit anya is vegignéz és csak mosolyog rajtunk.

- Készen van a kaja srácok! - jelenti ki, mire szinte kipattanva a helyemből sietek az étkezőbe. Éhen halok! Nem sokkal utánunk ér be apu, mire Changbin elővéve sármját mutatkozik be, szinte lehengerelve újra anyát is.

A vacsora sokkal kellemesebben telik, mint gondoltam, semmilyen gázos téma nem kerül elő, a suliről, hobbikról, jövőbeli tervekről beszélünk, semmi család, aminek nagyon örülök.

Evés után segítek anyunak mosogatni, apa pedig Binnie-vel dumál, amit jó jelnek veszek.

- Nagyon finom volt, köszönjük! - nyomok puszit arcára - Maradhat éjszakára Changbin? - ahogy kimondom meglepődve hagyja abba a mosogatást.

- Biztos, édesem? Nem korai ez még? - kérdezi kételkedve, mire szinte azonnal elvörösödök, majdnem meghalok zavaromban és rögtön magyarázkodni kezdek.

- Mi nem vagyis hogyan mondjam hát... Na! Néhány napja ismerjük csak egymást rendesen. Még együtt se vagyunk hivatalosan és egy randin sem voltunk. Nem terveztünk semmi olyat - jelentem ki, mire anyu nyugodtabban engedi ki a levegőt.

- Rendben. Én bizok benned, szívem! Tudod mit csinálsz! - azzal a mozdulattal hesseget ki a konyhából, amit nem is bánok, majd az étkező felé veszem az irányt, elrabolni barátomat.

Apa utolsó mondatait mondja el, majd mikor meglát, megveregeti Changbin vállát, és dolgozó szobájába indul.

- Na? Mit mondott? - kérdezem, majd egy csókot nyomok ajkaira.

- Titok! - koppint rá orromra, mire hitetlenkedve nézek rá.

- Titok? Chhhhhh. Borzalmas vagy! - jelentem ki, majd indulnék is fel az emeletre, de elkapva a derekamat húz vissza egy ölelésbe, majd puszit nyom a nyakamra.

- Dehogy vagyok borzalmas. Hiszen imádsz! -mondja, ahogy egy picit ringatni kezd.

- Nem válaszolok! - játszom tovább a sértődöttet, majd felkapva hátára, nevetve indul el a szobámba velem, mire én csak kapálózva fejezem ki elégedetlenségemet. Nem nagy sikerrel...

Mikor beérünk, azonnal az ajtónak döntve kezd lágyan csókolni, amitől szinte megremeg egész belsőm. Idővel belelendülünk a dologba, így már csak azt veszem észre, hogy lábammal a derekát kulcsolom át, nyelvével barangolja be számat, tetszésemet hangommal is kifejezem. Egyre erőszakosabban présel magához, szorítja derekamat, mire megjelenik a fejemben a vészvillogó. Kelletlenül, de mégis leállítom. Túl hangos vagyok, anyáék is itthon vannak, ami nem egy jó kombó. Kicsit eltolva szállok le öléből, homlokomat a nyakába temetve próbálom rendezni légzésemet. Ő is ugyanígy küszködik, egyik kezével a falnak támaszkodik, másikkal pedig derekamat markolja.

- Légy a barátom! - jelenti ki szinte a semmiből, mire kikerekedett szemekkel kapom fel a fejemet. Tényleg ezt mondta? Vagy most álmodok?

- Mi? - kérdezem hitetlenkedve, mire újra megismétli magát.

- Tudom, nem ismerjük egymást régóta. Tudom, nem voltunk még randizni. De nem érdekel. Veled akarok lenni. Leszel a párom Felix? - kérdezi, majd kezét mely a derekamat fogta feljebb hozza, szemembe nézve tartja államat.

- Igen! - lehelem szinte elolvadva karjai között, mire felkapva ölébe, hozzám bújva kezd forogni velem - Kibaszottul igen! - jelentem ki újra, majd leérve a talajra újabb csókcsatába kezdünk.

Hallo guys.
Megérkezett a kövi rész. Remélem tetszik, minden visszajelzések nagyon örülök! Kezd egy kicsit haladni a sztori szerelem téren, de nem ígerek semmit, elég béna vagyok ilyen dolgokban lol
Also, jövőhéten lehet nem tudok hozni részt, vagy csak egyet, mert emeltezek angolból, so előre elnézést kérek.