Changbin's POV

Sietősen köszönök el a fiúktól, ahogy kijárat felé veszem az irányt. Mosolyogva lépek ki, majd mikor látom, hogy Felixnek még nyoma sincs, meggyújtom a néhány másodperce kivett cigarettámat.

Őszintén megmondva, nem így terveztem az estémet... Azt hittem eljövök, berúgunk a srácokkal és a végén Jisunghoz megyünk, ahogy hetek óta tervezte. De amint megláttam Felixet belépni az ajtón, megváltoztak a dolgok. Mindig is tetszett, de sosem mentem oda hozzá. Sose volt annyi bátorságom, hogy megmondjam neki, hogy akarok tőle valamit; a suliban és a bulikban egyaránt. A többiek persze tudták ezt, és nem is voltak rest az orrom alá dörgölni, hogy mekkora béna vagyok. De ma este megváltoztatom a dolgokat...

Nyílik az ajtó és az említett fiú lép ki rajta. Szinte remeg a teste ebben a hidegben, piros ajkait folyamatosan rágcsálja, össze-vissza kapkodja tekintetét. Mikor észrevesz, csillogó szemekkel indul felém - amit szeretnék nem részegségének tulajdonítani - , majd megáll mellettem.

- És innen hogyan? - kérdezi tanácstalanul.

- Hívok taxit, aztán hozzam megyünk. Jó neked úgy? - kérdezem meg a biztonság kedvéért, majd elnyomom a már leégett cigarettát.

-Tökéletes, csak siess azzal a hívással! Megfagyok! - mondja Lix vacogva, majd megragadom a végtagjáit és közelebb húzom magamhoz. Egyik kezemben az övet tartom, a másikban a telefont, miközben a taxisnak diktálom a szórakozóhely címét. Hála istennek ismerős a férfi (Jisung jóvoltából) , így nem vacakol sokat - Mennyi idő ameddig ideér? - kérdezi türelmetlenül.

- Olyan öt perc szerintem. Nyugi, nem fogsz megfagyni addig! - biztosítom, mire gyanús mosolyra húzza a ajkait.

- Melegíts fel! - húzódik közelebb és utasít incselkedő hangon, mire kérését teljesítve nekidöntöm hátát a falnak és durván kezdem csókolni. Kezem végigjárja testét, az övé pedig megtalálja a helyét a nyakamon és hajamban. Erőszakosan passzírozza magát hozzám, ami teljesen elveszi az eszemet. Tompán hallom, ahogy körülöttünk fütyülnek és különböző megjegyzéseket tesznek, de azokra rá se hederitve tépázom tovább Felixet. Lihegve válunk el egymástól, mindketten a levegőt kapkodjuk. Néhány percig csak ott állunk, szégyenlősen mosolyogva egymásra. Újabb csatába kezdenék bele, de Lix megütögeti vállamat.

- Szerintem itt a taxi, Changbin. Mennünk kéne - mondja, majd rögtön el is indul a kocsi felé.

Sietősen tépi fel az ajtót, szinte belehuppan az ülésbe. Egy gyors jó estét elmormolunk a sofőrnek, majd miután bediktáltam az úticélt, egymástól kijebb húzódva várjuk, hogy megérkezzünk. Érezni lehet a kocsiban a frusztrációt, szinte vibrál közöttünk a levegő. Nem is kockáztatom meg, hogy szemezzünk. Azt hiszem, a sofőr nem díjazná azt, ami utána történne...

Egy jó tíz perc után végre megérkezünk a lakásomhoz, a kiszámlázott összeg dupláját adom a férfinak, ne csak nekem legyen jó az estém. Szinte feltépem az ajtót. Úgy szállok ki, mintha évekig lettem volna bent abban a kocsiban. Felix is a véleményemet osztja, szinte kiugrik az autóból. Kezét fogva próbálom irányítani, merre menjünk az utcán, de a lámpák gyér világítása megnehezíti a dolgomat. Mikor élerünk a panelhez, szinte remegve veszem ki a kulcsot a zsebemből. Mikor kinyitom a lépcsőház ajtaját, tompán puffan egyet ahogy Felix szinte felken a lapra, és rögtön kezdi ostorozni ajkaimat. Derekát fogva tolom el néhány perc múlva, mire kiskutya szemekkel néz rám.

- Ezt most miért? - kérdezi csalódottan.

- Tudod, még fel kell érni a lakásomba is! Gyere! - karon ragadom, és szinte húzom magam után.

Az emeletek semminek tűnnek, szinte se perc alatt fent vagyunk a negyediken. Jó szokásomhoz híven nem zártam be a házat, így  lenyomva a kilincset rögtön bent vagyunk az előszobában. Csípőjénél fogva ületem fel a cipősszekrényre a fiút és birtokba is veszem az ajkát azon nyomban. Ő se szórakozik, pulcsimból próbál kihámozni, ami jelen helyzetben nem megy; így elengedem egy kis időre. Mikor végzett, felkapom az ölembe, és a szobám felé sétálok. Bénázva kapcsolom fel a lámpát miközben csókol, majd ledöntöm az ágyra. Rajta fekszek, lálbaim súrolják az ágyékát, szinte érzem, elolvad a karjaim között. Nyaka felé veszem az irányt, szívom, harapom, amelyet készségesen enged, hátra is dönti a fejét, hogy megjobban elérhessem. Néhány perc kényeztetés után azonban hirtelen felül és ledönt magáról.

- Valamit rosszul csináltam? - kérdezem aggódva, mire lassan megrázza a fejét.

- Szerintem mindjárt idehányok - jelenti ki, mire rögtön felpattanok, és a mosdóhoz kísérem.  Próbálja tartani magát, de látszik, hogy nem bírja sokaig, ezért próbálok sietni. Mikor odaérek felkapcsolom a villanyt, majd ki is megyek és becsukom az ajtót. Rögtön a szobám felé veszem az irányt. Előveszek pizsmának valót neki, majd én is ledobom magamról az esti ruháimat. Miközben öltözök, hallom, hogy kattan a mosdó zára, így sietősebbre veszem a figurát. Néhány perc múlva be is nyit, szégyenlősen megáll az ajtó mellett és elkezd toporogni. Nevetve megyek oda hozzá, majd egy puszit adok a feje búbjára.

- Jobban érzed magad? - válaszul csak egy hümmögést kapok, majd rögtön hozzám bújik.

- Most elcsesztem az egész estét, ugye? - kérdezi bűntudattal teli hangon, mire csak a fejemet rázom.

- Nem csináltál semmi rosszat! Mindenkivel megesik - nyugtattam. - Mit szólnál hozzá, ha átvennéd a ruhád és elmennének aludni? A többit meg majd holnap megbeszéljük - bólogat, majd el is enged. Kezébe adom a kivett ruhadarabokat, majd szégyenlősen elfordulva öltözni kezd. Én is megfordulok és várom, ameddig végez.

- Köszönöm! - szólal meg hálásan, majd ledobja a ruháit.

- Ne köszönj semmit! - ahogy ezt kimondom, be is vetem magam a párnák közé - Jössz aludni? - felhajtom a takarót magam mellett, mire komótosan kezd rámászni az ágyra. Miután befészkelte magát mellém, ráhajtja a fejét a mellkasomra, és szinte rögtön édes szuszogásba kezd - Jó éjt! - motyogom, majd rajtam is úrrá lesz az alvás.