Aoki mérgesen vágtatott végig a lakáson, mígnem a konyhában meg is talált. Morogva figyeli ahogy Izumi védelmezően áll elém. Halkan felsóhajtok és tudom mi következik... Mindig ezt csinálja. Féltékeny és teljesen jogtalanul.

-Gyere, most elmegyünk haza. - lépked közelebb hozzánk, s a háta mögött megpillantom a többieket. Matsukawa unott tekintettel fogja meg a srác vállát, majd ijesztő mosolyra húzza ajkait.

-Elég bátor vagy, hogy egyedül ide mertél jönni, ráadásul így! Szánalmas vagy. Miért nem kezdesz ki egy olyan emberrel akivel egy súlycsoportban vagy? - kuncog a markába, s tekintete Izumira téved. Aoki követi a srác pillantását, majd nyel egy kisebbet. Kilépek a fiú mögül, s oda lépek párom elé.

-Menjünk! -suttogom és karját megfogva elkezdem kifelé húzni a lakásból. Halkan elköszönve a srácoktól veszem fel a cipőm. Párom az ajtót hangosan becsukva jelzi a számukra, hogy leléptünk. Fájdalmasan fog rá a csuklómra, megszorítja és a házunk felé kezd rángatni. Fél szemmel meglátom ahogy Iwaizumiék konyhájának az ablakában meglibben a függöny. Tekintetem össze találkozik Tooru és Hajime aggódó pillantásaival. Egy nyugtató mosolyt küldök feléjük, s belépek a bejárati ajtón.

***

Könnyeimmel küszködve húzom magamra a takarót. Aoki elégedett vigyorát magam előtt látom. Megtette, ismét megtette és semmi megbánás nincs az arcán. Fáj minden porcikám, nőiességem lüktet és több helyen érzem, hogy a vér kiserken a bőröm alól. Vadul harapott meg több helyen... Elvesztette a fejét és ezt mind csak azért, mert nem voltam ott nála. Nem hallgatott meg! Meg kell varrnom az egyenruhám, a gombok az ingemről szanaszét hevernek a szobámban. Akaratosan törlöm meg az arcom, s nem engedem, hogy a könnyeim ismét utat törve maguknak árulkodjanak arról, hogy sikerült ismét bántania.

-Elmegyek! Hétfőn találkozunk a suliban! - dünnyögi az ajtóból, s rám csapva az ajtót egyedül hagy a gondolataimmal. Fájdalmasan nyögve kelek ki az ágyamból. Utam egyenesen a fürdőszobába vezetett, ahol megnyitva a zuhanyt állok be a meleg víz alá. Megtámaszkodom a falnál és halkan szipogva tűröm, ahogy a víz segeimet csípve folyik végig a vállaimon.

***

Hétfőn nyúzottan kelek ki az ágyamból. Aoki egész hétvégén nem keresett, azonban Izumi és Oikawa annál többször írtak és hívtak. A kezembe veszem a telefonom és mosolyogva olvasom el az üzeneteiket, miszerint ma reggel értem jönnek. Aggódtak amit nem is csodálok. Semmi életjelet nem adtam nekik. Csöngettek is mind a két nap, de annyi erőm nem volt, hogy lemásszak az ajtóig és kinyissam. Minden fájt, a harapás nyomok nagyon szépen elhalványultak. aminek kifejezetten örülök.

Halvány kisminkelve magam lépek a bejárati ajtóhoz. Halkan hallom ahogy egymással beszélgetnek. Mosolyt erőltetek ajkaimra, s kitárom az ajtót. Tooru vigyorogva ölel magához, míg Izumi csak figyel minket.

-Jó reggelt Csipkerózsika! Azt hittük, hogy egy átok miatt örök álomba kényszerültél. Már majdnem küldtem egy herceget, hogy az igaz szerelem csókjával törje meg az átkot! - túr bele tökéletesen beállított tincsei közé. Hajime csak megforgatja a szemeit és arcán halvány pír jelenik meg.

-Ne zaklasd korán reggeli a hülyeségeiddel! - csapja tarkón a kreol bőrű barátunk a fiút, majd nevetve indulunk el a suliba. Az iskola kapujához érve Aokit pillantom meg, aki a önfeledten kacag az egyik klub társammal. Kezeit gyengéden fonja a lány dereka köré, ajkair ahajolva pedig szenvedélyesen megcsókolja. A torkomban gombóc keletkezett és elkapott a sírás. Szemeim megteltek könnyekkel ahogy figyeltem őket. A mellkasom fájt, s csak bámultam őket. A csók után a fiú rám emeli szemeit. Csak annyit tudok leolvasni a szájáról, hogy vége van... Érkékeim eltompulnak, tekintetem homályos lesz. Nem tudom felfogni... Érzelmek hadai kavarognak bennem, amikor két erős kar fonódik körém. Az ismerős illat vissza ránt a valóságba. Izumi lélegzete csikizi a bőrömet. A fülemhez hajol és kissé megszorítva szóra nyitja ajkait. - Talán így lesz a legjobb... - suttogja és a fejem kezdi el simogatni. Akkor... Ezek szerint vége van!