Iwaizumi Hajime pov.: 

Kiskorom óta ismerem. Még alsós voltam amikor a szemben lévő házba költözött a szüleivel, s viszonylag hamar alakult ki köztünk egy szoros kapcsoltat. Oikawa is örült neki, hisz Hana örömmel hallgatta, ahogy a fiú az űrlényekről magyaráz neki. Már akkor valami megmozdult bennem, valami megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába... De ő csak barátként tekintett rám. Ez később csak erősödött és anya világosított fel, hogy szerelmes vagyok a lányba.  

Jelenleg végzősök vagyunk. Napról napra szebb lett és ezt mások is észre vették.  Még az a barom is, aki tetszik Neki. 

-Oi! Nem hiszem, hogy jó ötlet kavarnod vele. Sok rosszat hallottunk róla... Kérlek Hana! - ülök az ágyán. Nem teheti meg. Ruháit órákon keresztül válogatta a randevúra. Elhívta Őt...

-Izumi! Nem lesz semmi baj. Nyugodj meg! - mosolyog angyalian. A szívem egy ütemet kihagyott. Szemei ragyognak és látom raja, hogy boldog. - Egyenlőre ez csak egy mozi! Semmi komoly. Ha baj lesz szólni fogok! - lép elém lassan és karomon végig simítva ölel magához. Karjaim szorosan köré fonva észrevétlenül szívom be mámorító illatát. Parfümöt is használt, azt amit tőlem kapott a születésnapjára két hónapja. - Ne félj... Tényleg szólni fogok, ha baj lesz! - túr óvatosan a hajamba, majd össze kócolja tincseim.

-Nem félek, de meg kell értened, hogy azért vagyok ilyen, mert meg akarlak védeni egy újabb csalódástól! - tolom magamtól, s szemeibe nézve fülemet megüti egy duda hangja. Mekkora paraszt, legalább annyi lehetne benne, hogy az ajtóig eltolja a seggét... Vigyorogva enged el és már rohan is ki a szobából. Szinte futva szedi a lépcsőfokokat. A bejárat előtt megáll, majd meg igazítja halvány rózsaszín ruháját és kinyitja az ajtót. Megvárja, míg kiérek, bezárja és már megy is az autóhoz. Morogva indulok haza. A kapuban Tooru állít meg. Lemondóan sóhajtok és bemegyünk a házba.  

Attól a naptól kezdve az események felgyorsultak. Hana összejött vele. A rózsaszín köd miatt nem látta, hogy mi jót akarunk neki. Aoki ott csalta ahol csak tudta. Ő állandóan meg akart felelni a fiúnak. A hoki csapat kapitánya egy idő után agresszív lett vele, verbálisan és testileg is bántalmazta, de ezt nekünk nem vallotta be. Félt. Félt attól, ha szól Aoki elhagyja Őt.  

Oikawa folyamatos unszolása ellenére sem voltam hajlandó elmondani neki amit érzek. Ha ezt teszem, elveszítem, így csak csendesen tűrtem, hogy az a barom teljesen megalázza... Egészen egy tavaszi napig. Akkor ott láttam Hanan, hogy teljesen összetört. A szemeim láttára hullott darabokra és nem tudtam segíteni neki... mert félek, hogy elveszítem. Elveszítem azt a lányt aki a világom közepe, a fény az életemben, a támaszom aki miatt képes vagyok erős lenni. 

-Iwa-chan! Azt beszéltük a srácokkal, hogy szervezünk holnap egy bulit nálam, Miatta. - pillant ki az öltöző ablakán. Követem tekintetét, s megpillantom Őt. Sietve hagyja el az iskolát. Nem ment edzésre és ez már a héten a negyedik alkalom. Aprót bólintok, majd mikor kész lettünk a torna terem felé vettük az irányt. 

**

A zene dübörög a társaság nagy része már elég ittas. Hana gyönyörűen néz ki abban a fekete ruhában, de ez nem csak nekem tűnt fel, hanem az Inarizaki feladójának is. A szőke olyan szinten bámulja, hogy legszívesebben pofán basznám. Oda ment hozzá... Az arcához közel beszél neki, óvatosan kulcsolja ujjait a lány vékony csuklója köré. Kétségesen követi, talán még el is van pirulva. Oikawat karon fogva, még a lépcső előtt sikerült megállítanom, mielőtt kihasználná a cseppnyi törékenységét. Tekintetem elsötétül és kezeim ökölbe szorulnak. 

-Gyere igyál egy kis vizet. - fogom meg a kezét miután Miya eltűnik a tömegben. Ujjainkat összekulcsolja és az emelet felé kezdi venni az irányt. - Oi, a konyha nem arra van! - pislogok értetlenül, de mint aki meg sem hall, a vendégszobába megyünk. A zene tompán hallatszódik fel a csukott ajtón keresztül. Arcát lágyan kezeim közé véve nézek bele alkoholt csillogó szemebe. Arca ki van pirulva, ajkain a rúzs már nem látszik. Haja kissé csapzottan tapad arcára. - Minden rendben? - simogatom porcelán bőrét hüvelykujjammal. Lágyan bólint, s lehunyva pilláit hajol arcomhoz közel. Ajkain össze érnek, szemeim hatalmasra nyílnak. Kezeit nyakam köré kulcsolva simul teljesen hozzám. Testem akaratlanul mozdul érintésére.  Kezeim fenekére csúsznak és teljesen hatalmába kerít a édes csókja. Egy határozott mozdulattal kapom fel a karjaimba. Hátát  a falnak döntve veszem át a csók irányítását. Lábait automatikusan kulcsolja derekam köré. Vállaim megmarkolva halkan ajkim közé sóhajt, s megszakítja csatánkat. Puha párnácskái fel vannak duzzadva, szemei ködösek a vágytól. Nadrágom szűkösebb lett, arcom kipirult. 

-Hajime... - suttogja a nevem kéjes hangon. Nem szabad! Nem használhatod ki az állapotát. El van keseredve.

-Haza viszlek. - mondom halkan, s lerakva megigazítom alsófelem. Óvatosan megfogva kezét elkezdem magam után húzni. Minél előbb ki kell jutnom vele. Nem lett volna szabd hagynom ennyit innia! Egészen a házukig nem álltam meg vele. A szobájába érve lágyan az ágyra ültetem, s a kulacsát nyújtom felé ami az éjjeli szekrényen van. Lassú kortyokkal iszik egy keveset. Szemei könnyesek, a mosolya eltűnt. Nagyot nyelve mellé ülök, elfekszem vele és szorosan ölelem magamhoz. Lábaink összekuszálódnak, arcát mellkasomba temetve szorítja meg a karjaim.  

-Köszönöm Hajime...  Mindent! - motyogja és halk szipogásba kezd.

-Ne köszönd meg... Nem kell, mert meg akarlak védeni!  Jelenleg csak ennyit tehetek, Hana. - simogatom tincseit. Szipogása egy idő után halk, rendezetlen szuszogás lesz. - Melletted maradok és megvédelek mindentől! Ezentúl csak figyelj rám... Annyit várok még rád, amennyit csak kell... Szeretlek Hana! - motyogom tincsei közé. Betakarva magunkat, lágyan cirógatom oldalát egészen addig amíg az álom el nem nyom engem is.