Reggel egy idegesítő zajra keltem, ami férjem telefonjából szólt. Egy nagy nyögés után, megfordultam és a készülékért nyúltam. A hívó neve Jessica volt. Nem ismertem semmiféle Jessicát, és a bizonytalanság szele feltört bennem, és felvettem a telefont.

- Szia, Niall! Remélem nem ébresztettelek fel. Csak azért hívtalak, hogy a ma estét megbeszéljük... Vonalban vagy?- kérdezte vékony hangján.

- Öhm, én Holly vagyok! Niall, most nincs a közelben

- Holly? Niall sosem beszél rólad. 2 éve vagyunk együtt, és nem hallottam még a neved. Ki vagy te? Úristen, csak nem megcsalt? – kezdett el sírni a lány, én meg döbbenten ültem az ágyban. MI?

-Holly? – jött be a szobába Niall, és zavarodottan tekintett a kezemben lévő telefonjára. – Miért vetted fel a telefonomat? Ez magánügy. Tudod, hogy utálom, ha cuccaim között turkálsz!- jött oda hozzám, vette ki a telefont a kezeim közül és pofon ütött. – Szia, Jess! Ne haragudj, csak ez a ribanc mindenbe beleavatkozik. Ma este 7- re megyek érted, Szerelmem! – és letette a telefont.

- Holly! Holly, édesem kelj, fel! – rázogatott fel egy erős kéz. – Csak egy rossz álom volt, nyugi! – szorított magához és el kezdte simogatni a hajam. – Mit álmodtál? – kérdezte gyengéden.

- Egy lány keresett téged telefon. És azt mondta együtt vagytok már vagy két éve, de még sosem említettél meg engem neki Rajta kaptál, hogy felveszem a telefonod, és megütöttél, majd leribancoztál. – mondtam még mindig zaklatottan. Niall magához szorított, és perceken keresztül nem engedett el.

- Ugye, tudod, hogy bennem bízhatsz? Bármikor felveheted a telefonom, elolvashatod az üzeneteimet. Neked is épp annyi közös van hozzájuk, mint nekem. Rendben? – bólintottam. – És ugye tudod, hogy soha nem ütnélek meg? – megismételtem a mozdulatot.

Délután lementünk a közeli tengerpartra. Niall-t soki rajongó felismerte, de egyszer sem hagyott egyedül, és ment oda képet készíteni velük. Csak velem törődött, és ez volt az egyik legjobb napom. A nagyobb hullámoknál felemelt, hogy ne vigyen ki a partra, és végig fogta a kezemet, hogy ne veszítsen el. Néztük, ahogy egy motorcsónak messzebb úszik a vízen, és a vitorlás hajókat, ahogy lebegnek.

Hirtelen a szél felerősödött és az ég is kezdett beborulni. A vizet hatalmas hullámok kezdték uralni, Niall meg éppen most nem volt mellettem, hogy még gyorsabban kijussak, mielőtt elsodor. Épp egy labdát adott vissza egy fiúkból álló társaságnak, mikor a tempóm nem volt elég gyors és a hullám elért hozzám. Azonnal levitt a víz mélyére, és sajnos annyira megijedtem, hogy hirtelen minden elsötétült körülöttem.

*Niall szemszöge*

Csak a srácok labdáját adtam vissza. Csak ennyi időre engedtem, el Holly-t, hiszen tudom, hogy nem tud úszni. Lehetett látni az égen, hogy hamarosan szelesebb lesz az idő, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar bekövetkezik.

A partról hangos sípszó hallatszott, miszerint, mindenki hagyja el a vizet, de én csak Őt kerestem. Vajon hol lehet? Aztán észrevettem. A part szélén volt, és sok ember vette körül. Ő csak feküdt, majd egy fiatal hapsi is rohant hozzá. Ahogy csak tudtam, szedtem a lábaimat, hogy tudják, van valaki vele, és, hogy megtudjam, vajon, mi történt vele.

A fiatal srác egy vízi mentő volt, és mire kiértem, el is kezdte a munkáját. A mellkasára nyomásokat mért, de nem használt. Közben elmondtam neki, hogy a férje vagyok, és megkérdeztem a feleségem állapotáról. A sok ember szerencsére eltűnt, és már amennyire lehet nyugodtan tudtunk beszélni, miközben természetesen, végezte a dolgát. Mivel nem sikerült ez a módszer, muszáj volt a szájban át való lélegeztetést alkalmazni. A srác szája Holly szájához ért, de nem voltam dühös. Eközben semmit nem éreztem, csak azt, hogy ez a fiú, akit mellesleg Pete- nek hívnak, megmentheti a szerelmem életét. Pár próbálkozás után Szépségem felköhögött, és hatalmas megkönnyebbülés lett úrrá rajtam. Azonnal odamentem hozzá, és karomba zártam, és nem győztem tőle bocsánatot kérni.

- Köszönöm, hogy megmentetted! – fogtam kezet a sráccal, és a közben hozzám került cuccaimból kivettem egy kis pénzt, és a kezébe nyomtam. Nemérdekelt, hogy nem ez a szokás, nekem ez mindennél többet jelentett.

- Semmiség! Eléggé megijedtem, mikor csak úgy lebegett a vízen, muszáj voltam kihízni, hiszen ez a dolgom. – mosolyodott el, majd távozott volna, de Holly erőtlenül megszólalt.

- Köszönöm, hogy megmentettél! Nem tudom, mivel tudnám meghálálni, de szeretném, ha ma hivatalos lennél nálunk vacsorára. – ajánlotta fel. – Mellesleg Holly Devine vagyok! – nyújtotta felé a kezét, mire a srác megrázta, és ő is bemutatkozott. Pete elfogadta a meghívást, majd még millió köszönöm után elbúcsúztunk, karomba kaptam Holly-t és készültünk a vacsorára.