-Most az a legfontosabb,hogy megtaláljuk és vissza hozzuk a nagybátyám.
-De Alfám..... -szólt az egyik öreg
-Nincs semmi de. Vissza akarom hogy hozzák,hogy végre pontott tegyek az ügy végére.
-Ahogy óhajtja.

Teltek a napok és egyre jobban aggódtam,hogy nem lesz semmi ebből az ügyből. Ja tényleg nem említettem!  Nagybátyám mikor még a szüleim éltek velük élt, de valami történt közte és apám között amit ki szeretnék deríteni.

Újra hétfő van így irány a suli. Már alig várom. Remélem érezhető a szarkazmus. Beértem a suliba Hope-pal és egyből mentünk be a termünkbe. Mivel még sok idő volt becsengetésig Hope oda ment Jace-hez mert miattam kevesett tudtak találkozni. Hozzám meg Simon jött oda csak nem tudom miért.
-Szia Pat. Mizu?
-Szia. Semmi veled??
-Semmi viszont elég nyúzottnak tünsz
-Igen van egy kis feszkó a családom körül- mosolyodtam el kínosan
-A szüleid nem halottak-kérdezte meg picit furcsán
-De, de apai ágon van egy nagybátyám csak nem tudom hol és őt keresem.
-Segíthetek ha gondolod. -mosolygott kedvesen
-Aranyos vagy Simon és köszi hogy segíteni szeretnél de ebbe nem tudsz.
-Rendben de ha bármi van csak szólj. -mondta utánna arcon puszilt és elment a helyére mert bejött a tanár.
Hope is ide ült mellém és egy mindent tudó mosollyal ajándékozott meg. Óra közben elém tolt egy fecnit.

,,Mindent láttam és cukik voltatok 😍"

Ezt nem hiszem el, hogy képes ez a lány félre érteni mindent.

,,Nem értem miről beszélsz mi csak barátok vagyunk"

Toltam vissza a lapot elé. Megnézte és egy elég értetlen fejet vágott amit megértek főleg ha ő a fejébe veszi, hogy mi igenis együtt vagyunk csak nem mondjuk el senkinek sem és ezt kapja válaszul.

,,Akkor mi volt az a puszi?? 😏"

Na jól van ezt már tényleg félre lehet érteni.

,,Csak meg akart vigasztalni ennyi az egész de majd szünetbe megbeszéljük mert a tanár nagyon néz már minket"

Amúgy tényleg szinte már bámult minket a tanár csak szerintem nem akart szólni érte mert mi a suliba szinte jó kislányok vagyunk. Erre már nem írt vissza semmit így folytattam a tanárra bámulást, fogalmam sem volt milyen órán is vagyunk most.

Szünetben Hope szinte letámadott hogy most azonnal kezdjek el mesélni.
-Miután te oda mentél Jace-hez oda ült mellém és megkézrezte mizu erre mondtam hogy semmi, ő meg mondta hogy elég nyúzottnak nézek ki erre elmondtam neki hogy próbálom megtalálni a nagybátyámat. Mondta hogy ha kell akkor segít megtalálni de kedvesen visszautasítottam, erre felajánlotta hogy ha bármi van csak szóljak neki utánna kaptam a puszit és elment mert jött a tanár.
-Ajhhh pedig már reménykedtem benne,hogy végre túl vagy Adam-en és hogy Simon lesz neked az igazi.
-Hope tudod hogy nekem Adam az igazi. Hozzá húz a szívem és fáj hogy mással látom de beletörődtem, nem lesz az enyém soha.
-Pat tudom de nem szeretném hogy a legeslegjobb barátnőm egy érzelmi roncs legyen és a falkának is szüksége van rád. Ugye tudod?
-Tudom és ne aggódj ha végre minden a helyére kerül olyan Alfa leszek amit megérdemel a falka.
-Ezt jó hallani- mosolyodik el barátnőm

A tanítás folytatódott és egyik unalmas óráról mentünk a másikra, viszont magyar órán ami amúgy a kedvencem megszólalt a hangosbemondó.
-Patricia White kérem fáradjon az igazgatóiba.
Nem értettem miért kell mennem de összepakoltam, kaptam egy biztató mosolyt az osztálytól és a tanártól majd elindultam az igazgatóiba.

-Jó napot igazgató asszony. Miért tetszett hivatni?
-Kérlek foglalj helyet Patricia.
Na ez húzós lesz ha már le is kell ülnöm. Ahogy haladtam a székek felé észrevettem hogy az egyik öreg aki a gondviselőmként van nyilvántartva, is itt van.
-Nos Patricia nem kell megilyedni csak beszélgetni szeretnék veled.
-Rendben de miről szeretne tudni?
-Patricia mint ugye azt tudjuk többen jelezték felém,hogy gondjaid vannak a düh kezeléseddel.
-Már elnézést de nekem semmien gondom nincs azon kívül hogy a szüleim halottak és az egyetlen élő rokonom ki tudja hol él.
-Nos ezt eddig nem tudtuk, hogy van egy élő rokona de ez most nem is fontos.
-Magának nem fontos de nekem nagyon is az. Asszonyom kérem meg kell találnom a nyagybátyám, hogy végre megtudják valamit a szüleimről.
-Patricia nem terveztem semmit sem kiszabni rád mert tudom mennyi gondod van mostanság és ez feltehetőleg így vezeted le de ha megkérhetlek iskolán kívül vezesd le a feszülcségedet.
-Rendben
-És mostmár haza mehetsz mert Mrs. Collins elkért téged az iskolából valami fontos ügy miatt.
-Értettem és köszönöm.
Ezzel elköszöntünk majd Majával vagy ahogy az ivazgató mondta Mrs. Collins -al elmentünk haza ahol elég furcsa dolog történt.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok tudom már több hónapja nem hoztam rész és most mondhatnám hogy itt meg ott voltunk nyaralni meg ez és ez miatt nem volt időm írni nektek de az igazság az hogy nem volt semmi ihletem sem pedig energiám írni.
A lényeg az az hogy most hoztam nektek egy kis részecskét a többit meg majd szép lassan írom tovább.

Ha tetszett nyomd meg a pici csillagot ⭐ és komizz ha van valamien kérdésed vagy meglátásod hogyan varázsolhatnám jobbá ezt a történetet.

Legyen további szép napotok Alfácskák ❤