Egy egyszerű vasárnapnak indult az egész, pedig ez volt az a nap, amikor minden kezdődött.

– Jó reggelt... – ásított nagyot Midoriya, ahogy leért a közös térbe.

– 'Reggelt – köszönt vissza Uraraka, és kipillantott az ablakon. – Jé, havazik...

– MI VAN?! – sikította Ashido, és az egyik ablakhoz rohant.

– Tényleg! – lelkendezett Eijiro, ahogy orrát az ablaküveghez nyomta. – Menjünk ki!

– Első! – kiáltotta Mineta, aki már a csizmáját vette.

– Vigyázzatok, ne csússzatok el! – szólt nekik Midoriya.

– A ruhátok csurom víz lesz – sopánkodott Yaomomo, aki épp teát készített az osztálynak.

– Teszek rá! – Eijiro vidáman elrohant a kabátjáért. – Ha nem zavar, simán jól tudjuk magunkat érezni!

– Jiro, csukd be az ajtót, Tsuyu-chan hibernálódni fog! – szólt Uraraka.

– Bocsánat, azonnal!

– Nézzük meg az időjárásjelentést! – javasolta Kaminari, és lehuppant az egyik fotelba. 

– Midoriya, nem tudod mikor jönnek vissza Todorokiék? – kérdezte a reggelije fölül Sero. – Vissza kéne adnom neki a mangáját... és elkérni a következő számot.

– Azt mondták hat óra körül fognak megérkezni.

– Ez az utolsó napjuk a felzárkóztató gyakorlaton, nem igaz? – vigyorgott büszkén Iida.

– Ha ma leteszik az utolsó tesztet, mindenkinek meglesz a hős igazolványa! – Midoriya rugózott izgalmában. – Alig várom, hogy gratulálhassak nekik!

– Nagyjából most kezdenek, nem? Remélem, sikerülni fog nekik.

– Bakugo mostanában egész jókedvű volt, biztos, hogy remekelni fognak!

– Akkor ez Kirinek lesz köszönhető – nevetett a fiúra Ashido. – Bakugo csak miattad szokott jókedvű lenni.

– Örülök, hogy támogathatom – mosolygott Eijiro, és megkötötte a cipőfűzőjét. – Na, akkor megyünk ki?

– Azonnal!

– Én addig megnézem, hogy a hó megmarad-e egyáltalán – Denki kezében már ott volt a távirányító.

– Délután süssünk Todorokiéknak egy tortát, hogy ünnepelhessünk! – indítványozta Sato.

– Remek ötlet!

Eijiro Ashidoval és Minetával ért ki elsőnek a hóesésbe. A kövér, fehér pelyhek megállás nélkül hullottak rájuk, már most vékony takarót borítva mindenre.

Miközben igyekezett minél gyorsabban hógolyót gyúrni, Ei magában szurkolt Bakugonak. Az eszébe sem jutott, hogy a vizsgánál nagyobb gondja is lesz.

Katsuki szemszöge:

Az utcákon mint valami szökőár, úgy söpört végig a banda.

– Ideje, hogy kikapcsolódjunk egy kicsit! – kiáltotta a vezetőnek tűnő alak. Maszkot viselt, hullámos haja csak úgy repült a menetszélben.

– Hé! Tolvaj! Elvitte a táskám!

– Nekem a tárcám! És mi ez... szódavíz?

Todoroki kinézett a taxiból, és az út széle felé mutatott.

– Nézzétek.

– Hm? Egy baleset?! – riadt meg All Might.

– Hol vannak a hősök?

– Alig fél perce kezdődött az egész, ahogy nézem.

– Akkor megyek – mondta Katsuki, és kikötötte magát.

– Micsoda?! Először evakuálni kell!

– Azt hiszem, ezt rád hagyhatjuk.

– Fáj beismernem, de a felemásnak igaza van – nézett a férfira Katsuki. – Te nem vagy harcképes, viszont mi igen.

– És most már engedélyünk is van – tette hozzá Todoroki, felmutatva az igazolványát.

Mindketten kipattantak a kocsiból, és a bűnözők felé rohantak.

– Főnök, vasárnap sokkal több van! Ömlik a pénz! – kiáltotta egy fekete hajú, színes maszkot viselő bandatag. – Egysz-

A mondatot nem tudta befejezni, ugyanis Katsuki egyenest a csoport közepébe robbantott, Todoroki pedig a jegével elállta az útjukat.

– Tudom, hogy szükség törvényt bont, de az ég szerelmére... harminc perce sincs, hogy megkaptátok őket! – tajtékzott All Might, és kiugrott a kocsiból.

– Majd szólok, ha érdekelni fog! – kiáltott vissza Katsuki, és felhúzta a jelmeze jobb kesztyűjét. – Nem számít. Most már hősök vagyunk!

– Kik vagytok ti, hah?! – csattant fel a bandavezér. – Hobbihősök?

Todoroki ismét felemelte a kezét.

– Azok a táskák és pénztárcák nem hozzátok tartoznak – mondta színtelen hangon, és újabb jégfalat emelt, hogy elzárja az ellenfelük menekülési útvonalát.

A vezetőt még be is fagyasztotta, de az egy pillanat alatt kitört a vizét használva.

– Azt hiszed, hogy egy kis jégtől rögtön bedobom a törülközőt? – mutatott rájuk. – Egész végig a terepet mértük fel, hogy információkat szerezzünk, főleg így év vége felé! Egy hónapon át készültünk erre az akcióra! Tudtuk, hogy itt nem lesznek hősök, direkt így készültünk!

– Szerezz munkát, nyomorék! – kiáltott rá Katsuki.

– Sajnálatos módon a tervetek kudarcba fulladt – bólintott Todoroki.

– Sajnálatos módon? A középiskolások olyan naivak manapság! Nem is beszélve arról, hogy milyen ostobák. Na idefigyeljetek. Az erőm a karbonizálás, és amikor így felrázom a dolgokat, akkor érzem igazán, hogy élek! Felkészültebb vagyok pár kölyöknél, akik a suliból tartottak hazafelé!

– Felkészültebbek ahhoz, hogy meglógjunk! – kiáltotta az egyik bandatag, és a csapat ismét akcióba lendült, markukban az összelopott holmival.

Katsuki nekilendült, és alig húsz másodperc alatt elintézett nyolc embert is.

Ide-oda cikázva mindenki arcába küldött egy adag robbantást, miközben a holmikat is visszaszerezte, nehogy apró darabokra szaggassa őket.

– Mi van, rögtön kifogytál az ötletekből?! – kiáltott rá a döbbent vezérre, és felpattant Todoroki egyik jégfalára. – Pedig azt mondtad felkészült vagy. Sebaj... a fájdalomra még felkészülhetsz!

Azzal a jégről elrugaszkodva a férfinek ugrott.

– Csak szeretnéd!

A szódás fazon kezén lévő fém erőteljes sugárban lőni kezdte a vizet. Összeállt a férfi képességével.

– Tch! – Katsuki dühösen félreugrott, de így is megkarcolta pár helyen a támadás.

– A-Azta! – csodálkozott a férfi, miközben a nyomóerő hátralökte. – Ez a fegyver erős! Túl erős!

All Might közben igyekezett távol tartani az embereket a harctól.

– Hölgyem, kérem menjen hátrébb! – kiáltott rá egy nőre, aki a telefonjával kamerázta a csatát.

A szódasugár több épületet is megrongált, átvágta a felemás jegét, majd egy oszlopot is kettészedett, aminek felső része egyenesen a nő felé dőlt.

– Vigyázz! – All Might vetődve odébb lökte a nőt, Katsuki pedig egy szempillantás alatt odaugrott, és félrerobbantotta a vasdarabot.

A nő felsikoltott, a kezéből kiesett a telefonja és ripityára tört.

– Takarodj már odébb, ha harc folyik! – ordított rá a rémült emberre, azzal ismét az ellenség felé fordult. – Nem hiszem el, hogy mindig, minden egyes kibaszott incidensnél van egy ilyen hülye picsa, aki nem bírja felfogni, hogy az élete forog kockán, mikor közel megy a harchoz! Helyezd már előtérbe a testi épségedet azoknál a kurva lájkoknál, amiket kapsz a szaros videódért!

Todoroki közben előre szaladt, és most a tüzét használva felhevítette a lehűlt levegőt. A közeg hatalmasat robbant, a gonosztevő a mögötte lévő jégnek csapódott és elájult.

– A hő kizárja a karbonizációt – mondta a felemás, és kifújta a benne felgyülemlett jéggőzt.

– Ez ugyanaz a támadás, amit Deku ellen használtál – jegyezte meg Katsuki, és egy kupacba hordta az ártalmatlanított embereket.

– Mi van a civilekkel? Az a nő...?

– Ne hagyj figyelmen kívül, és igen, mind rendben vannak!

– Ti ketten, jól vagytok?! – szaladt oda hozzájuk All Might.

Mellette egy hatalmas állú hős csúszott a talajon.

– Nahát! – vigyorgott megállás nélkül, mikor odaért hozzájuk. – Te vagy a U.A. híres rosszfiúja!

– Mi a franc van ezzel az emberrel?!

– Ti ketten intéztétek el ezeket? – nézett körül a férfi.

– Ezek az emberek táskákat, pénztárcákat és hasonlókat loptak össze mindenkitől – magyarázta Todoroki. – Azt hiszem, mindet elkaptuk.

– És mi van az ellopott holmikkal?

– Visszaloptam őket – morogta Katsuki. – Így nem tettem bennük kárt, mikor elintéztem ezeket a gyökereket.

– Köszönjük, hogy segítettél a civilek távol tartásában – mondta Todoroki All Mightnak.

– Nektek jár köszönet! – ölelte át őket a furcsa hős. – Hihetetlen, hogy még csak diákok vagytok! Remek hős lesz belőletek! A többit rám hagyhatjátok, Slidin' Go-ra!

A jégfalnál heverő gonosztevő fegyverei pittyentek egyet, majd felrobbantak.

– Hé, a csávó fegyvere darabjaira hullott... – mutatott Katsuki a karja mellé hulló fémszilánkokra.

– Így jár az, aki a fekete piacon veszi az eszközeit! – bólogatott a csúszós fazon.

– Remek munkát végeztetek – mosolygott All Might, kezeit a fejükre téve.

– Köszönjük... – Todoroki a talajt szuggerálta, és valamiféle elégedettség tükröződött a tekintetében.

– Persze... – morogta Katsuki.

Nem kért az ilyen érzelgősségből, de magában örült, hogy All Might elismerte. Végre egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy az első számú hős legyen! Végre utolérheti Dekut, még akkor is, ha új képességekre tett szert! Ő anélkül is megcsinálja!

– Nos, fiatalok, hallottátok, Slidin' Go-t. Menjünk vissza a kollégiumba – mondta All Might, és a taxi felé terelte őket.

– Alig várom, hogy Deku orra alá dörgölhessem, hogy végre...

Katsuki nem tudta végigmondani. Hirtelen olyan borzalmas rosszullét tört rá, hogy a lábán sem bírt megállni. Végigsöpört rajta a harc után érzett fáradtság, és a következő pillanatban a betonra zuhant.

– Bakugo! – kiáltotta Todoroki, és a karja alá nyúlt, hogy felsegítse.

– Bakugo-fiú, mi a gond?! – riadt meg All Might.

Ő a szája elé kapta a kezét, és megpróbálta visszafogni a hirtelen fellépett hányingerét.

– S-Semmi... – motyogta. – Csak a harc... kifáradtam...

Ezzel a lendülettel elvesztette az eszméletét.

Eijiro szemszöge:

Este fél hétkor Todoroki és Katsuki együtt léptek be az 1-A épületébe. Az osztály rögtön köréjük gyűlt.

– Bakugo, Todoroki, hogy sikerült?!

Mikor Todoroki felmutatta a hősigazolványát, mind örömujjongásban törtek ki.

– Ez nagyszerű! – kiáltotta Eijiro. – Most már nektek is papírotok van arról, hogy férfiasak vagytok!

– Gratulálok Todoroki-kun! Neked is, Kacchan! – lelkendezett Midoriya.

– Gyertek, Sato sütött egy tortát, egyetek!

– Igaz, már majdnem kihűlt, de attól még finom.

– Ma ünnepelnünk!

– Várjatok egy percet – emelte fel a kezét Todoroki.

Einek most tűnt föl, hogy Katsuki félig a másik fiún lóg.

– Hazafele jövet belefutottunk egy bűnözőbandába, akik a polgárok holmijait lopkodták. A velük való harc Bakugot jobban megviselte.

– A felemás jól pofázik, felmentem – morogta a szőke, és lehajtott fejjel megindult a lépcső irányába.

A léptei bizonytalanok voltak, ennek ellenére gépiesen mozgott.

– Katsuki, jól érzed magad? – lépett mellé riadtan Eijiro.

– Szerinted? – jött a válasz. – Szarul voltam, most meg egy kicsit fáradt vagyok...

– Gyere, segítek – szólt Ei, és Katsuki karja alá nyúlt.

– Legalább a többiek előtt ne alázz meg – mordult rá a szerelme.

– Katsuki, én csak segítek, mert járni is alig bírsz – vágott vissza Eijiro, és menyasszonyi pózban felkapta.

– Mi a fenét csinálsz, fura hajú?!

– Felviszlek a szobádba, és most már maradj nyugton – mondta ellentmondást nemtűrő hangon Ei, mire Katsuki elhallgatott.

A liftben a fejét a mellkasának döntötte, s mire a fiú szobájához értek, a szőke elaludt a karjaiban.

– Kicsit fáradt vagy, mi? – morogta Ei, ahogy letette őt az ágyára, és óvatosan betakarta. Aztán akarva-akaratlanul elmosolyodott.

– Büszke vagyok rád, hogy letetted a vizsgát, és még egy rablóbandát is elintéztél – mondta halkan, nehogy felébressze Katsukit. – Reggel találkozunk, most nem foglak zavarni.

Azzal kiment a szobából, és csendben becsukta maga mögött az ajtót.