- Úgy érzem, jobban járok, ha  műhelyemben mutatja meg a fegyvereit.. Klint! A mai napon tiéd a stand!

- Igen Mester! - A tanonc, név szerint Klint ragyogó mosollyal veszi át mestere helyét.

A műhely jóval beljebb található, mint a piac, közel, szinte benne a város központjában. Zach és a csuklyás, csendben tette meg a macskaköves utat. Ahogy a többi is, ez az épület is külön állt a többitől, de látszott a kőépitményen, hogy nem most készült. Valószínűleg a szürke kövek több száz évesek lehettek, mégis biztosabban állt, mint az újonnan készült építmények.

- A mai napon nem számítottam vendégekre, szóval nézd el.. vagyis készítsd fel magad arra, ami bent vár.

Ezzel kitárja a kőépitmény fa ajtajait, láthatóságot biztosítva a műhely belsejébe. Kellemes meleg fogadja a beérkezőket, állványokon indokolatlanul művészi páncélok, a kőbe vájt polcokon mindennapi eszközök, valószínűleg mintaként. Mellettük egy vas vitrinben foglalnak helyet a fegyverek. Vagyis foglalnának, de a helyiség nagy részét befoglaló asztalon hever mind, köztük elvétve rajzok gyűrötten, említésre méltóan nagy halmazban.

- Nem tréfáltál, erre tényleg fel kell készülni. - halványan elmosolyodik és leveti csuklyáját -  Hova tehetném a fegyvereket?

Zach elmerengve nézi, meggyőződése, hogy még egy halvány mosoly is csodákra képes. Kíváncsisága utat tört az illeme elé, hiszen eddig nem látta a letakart szemeket.

- Honnan tudod, ha nem látsz?

- Talán úgy néztem ki, mint aki nem lát?

- Nem, de.. Ez még számomra is új, pedig valószínűleg öregebb vagyok nálad. - Észre se véve magukat elhagyták a magázódást, mintha ezer éve ismernék egymást.

- Van, hogy amit látsz, az csak ámítás. Szóval?

- Ah.. Persze, ne haragudj. - ezzel sebtiben, mindent a helyére tesz. - Pontosan milyen fegyverekről is van szó?

- Legelső sorban egy tőrről, a többi ráér később is.

Egy bőrtokot tesz az asztalra, látszólagosan elég megviselt és ezt Zach sem hagyja figyelmen kívül.

- Jó ideje használhatod.. Talán csak nem egy udvarlótól?

Csuklyás kellemes hahotába kezd, elég régen hallott már ekkora badarságot. Pláne, hogy egy közeli barátja, aki mit sem sejtve kérdi és ez valahol elég dühítő a lány számára,  de így legalább annál nagyobb lesz a szórakozása. Kétségtelen számára, hogy hiányzott már neki Zach társasága, még, ha önhibájából is fakad a ritka találkozások oka.

- Ugyan, kérlek. Azt eltaláltad, hogy kaptam, de nem is állhatnál annak személyétől távolabb - csintalan és halvány mosolyt ejt.

-Érdekes.. Várjunk csak.. - ezzel jobban megfigyeli a kezében tartott tört. Túlságosan ismerős számára. A pengéje obszidiánból, markolata csontból. Zach pontosan emlékszik arra, hogy ezt ő készítette. Ő készítette annak az embernek, aki megmentette az életét.

- Nayara?

- Sokáig tartott te mamlasz.

- Most kínosan érzem magam, mert azt mondtam, hogy öregebb vagyok, mint te. - nevet.

- Jó újra látni. - egy meleg mosolyt ejt.

- Téged is Nay. - viszonozza mosolyát és átöleli a nála egy fejjel alacsonyabb lányt. Megnyugvást jelent Zachnak, hogy épségben láthatja, Nayara is örül, hogy végre itt lehet, pedig ez csak rajta múlt, hogy mikor tér vissza ide.

- Meddig maradsz? - elengedi.

-Még nem tudom biztosra, de most tovább, mint általában.  Hiszen a Szivárvány fesztivált nem fogom kihagyni, ha már itt vagyok.

- Ezt úgy mondod, mintha az az általában olyan gyakori lenne - hiába szemrehányó, csupán az aggódás beszél belőle.

-  Te is tudod, hogy nem engedhetem meg magamnak.

- És te is tudod, hogy erről mi a véleményem.

- Igen, tudom. - Nay tudja nagyon jól. Gyakorta megkapta, hogy, ha igazán maradni akarna, akkor maradhatna. De nem teheti. Nem teheti, mert veszélybe sodorná azokat, akik itt élnek, és elsősorban azokat, akikben bízik és szeret. Így is necces helyzetet hoz létre azzal, hogy itt van. - Talán majd egyszer.. De ez most mindegy is. Jól kijöttök egymással?

- Nem szeretem, mikor témát váltasz. Nay, mi is változtunk.

- Szóval még mindig, olyan forró a vérmérsékletetek, mint volt. Ennek örülök Zach, de gondolom a házak kevésbé -nevet.

- Azért már nem, olyan súlyos a helyzet. - mosolyog - Megélezem gyorsan a fegyvereidet és követlek Leohoz - kuncog, mert sejti, hogy Killian nem fog örülni, hogy nem rögtön hozzá ment, rég látott ábrándja.

- Legyen úgy.