~ Tori hol vagy?? ~ hallottam anya hangját a fejemben.
~ Egy raktár helyiségben! ~ válaszoltam telepatikusan.
~ Mit keresel ott?!
~ Elraboltak!
~ Kik?!
~ Egy férfi van itt. Elvileg ismer téged és apát.
~ Úristen! Kérdezd meg, hogy hol vagy, és érted megyünk!
~ Jó ~ bontottam a telepatikus kapcsolatot.
- Hol vagyok?
- Denverben - mondta a férfi.
- Azon belül?
- A város szélén egy elhagyatott raktárban.
~ Denver szélén vagyok! Az elhagyatott raktárban! ~ mondtam anyának.
~ Azonnal megyünk! ~ mondta, és bontotta a kapcsolatot. Csendben vártam. A férfi elment. Kb egy óra múlva visszajött.
- Igyál - tartott elém egy palackos vizet, amiben szívószál volt. Lassan beleszívtam. A hideg víz jól esett. A férfi elvette előlem a vizet. Öt perccel később, valaki betörte az ajtót.
- Engedje el a lányom! - mondta apa... pisztollyal a kezében. Apa mögött anya állt.
- Semmi szükség arra - mutatott a fegyverre a férfi.
- Engedje el! - mondta apa. Anya gyorsan odajött hozzám, és eloldozott.
- Jól vagy? - kérdezte anya.
- Igen, jól vagyok - mondtam halvány mosollyal.
- Jessica, hogy megnőttél - mondta a férfi.
- Ki maga?! - kérdezte idegesen anya.
- Már meg sem ismersz? - jött közelebb a férfi.
- Nem is ismerem magát! - mondta anya.
- Túl jól ismersz engem. Túl régóta.
- Jessi, ki ez az ember? - kérdezte apa.
- Nem tudom!
- Nézz a szemembe! Nézz mélyen a szemembe, Jessica! - mondta a férfi. Anya tette amit kért. Ekkor megjelent egy kövér könnycsepp anya szemében.
- Neee! Nem, lehet igaz! - mondta anya rémülten.
- Megismersz? - kérdezte a férfi.
- Neee - fakadt sírva anya. Apa gyorsan átölelte anyát.
- Te megismersz, Cody? - kérdezte apától.
- Ki maga?! - kérdezte apa.
- Már te se ismersz meg?
- Neee - sírt anya tovább.
- De, Jessica.
- Ez csak rossz vicc! Egy morbid vicc! - sírt anya.
- Nem. Én vagyok az.
- Jessi, ki ő? - kérdezte apa.