*1 héttel később*

- Megjöttem! - kiáltottam otthon. Ma lett vége a tábornak, és még van másfél hónap a nyári szünetből.
- Toriii! - rohant ki a szobámból Lily. Mosolyogva öleltem meg a hugicámat.
- Szia, Lily!
- Tori! - jött Justin is. Őt is megöleltem.
- Hiányoztál! - mondták egyszerre.
- Ti is nekem!
(...)
- Szia - köszöntem a farkas barátomnak. Érdeklődve nézett engem.
- Jól vagy? - ültem le a földre. A farkas bólintott.
- Szuper - mondtam mosolyogva. A farkas ekkor beleszagolt a levegőbe. A hátam mögé nézett, és morogni kezdett.
- Mi az? - néztem hátra, de ekkor valaki leütött. Elvesztettem az eszméletem.
(...)
Nagyon fájt a fejem. Lassan kinyitottam a szemeimet. Nem tudtam hol vagyok. Talán egy raktár helyiség lehetett.
- Már azt hittem meghaltál - hallottam egy idegen férfi hangját.
- Hol vagyok? - kérdeztem.
- Az most nem számít. Ismered Jessica Collinst?
- Miért akarja tudni? És ki maga?
- Egy régi ismerőse vagyok, és mondani szeretnék neki valamit.
- Mit?
- Nem tartozik rád.
- De, mert a lánya vagyok!
- Férjnél van? - döbbent le a férfi.
- Igen. Több, mint 15 éve.
- Szóval te vagy a lánya?
- Maga süket?? Igen, a lánya vagyok! A nagyobbik gyerekük!
- Még van testvéred is?
- Igen, ráadásul ikrek.
- Hogy szalad az idő - mondta a férfi.
- Igen, persze, de elengedne?
- Nem. Ha Jessica az anyád, akkor bizonyára Cameron Collinst is ismered.
- Igen, ő a nagybátyám. Mármint az egyik.
- Értem. Cody Benedict az édesapád?
- Honnan tudja?
- Lélektársak, nem?
- De. Honnan tud a savantokról?
- Én is az vagyok.
- Igen?
- Igen.
- Elárulja a nevét? - kérdeztem óvatosan.
- Miért akarod ennyire tudni?
- Mert szeretném tudni az elrablóm nevét - mondtam elszántan.
- Nem én fogom neked elárulni.
- Akkor ki? - kérdeztem értetlenül. A férfi sokat sejtően nézett rám.