- Igen! - „mondtam” sírva. Megint elkezdett esni.
- Miért? Miért akarsz még mindig az lenni?
~ Az apád akarja! Nem én, hanem az apád! ~ mondtam telepatikusan.
~ Küzdj ellene! Próbálj küzdeni ellene!
~ Nem tudok! Próbáltam, de nem megy! ~ mondtam. Megpróbáltam felállni. Adam lassan segített felállni.
- Tori! A szemeid vörösek! - mondta Adam. Lehunytam a szemeimet. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Elindultam előre. Nem bírtam parancsolni a testemnek. Andy irányított. Elindultam egyenesen előre. Fájt. Minden egyes lépés fájt.
<Most teszek róla, hogy ne éld túl! Aki nem teljesít parancsot az az életével fizet!> mondta Andy.
- Az életemmel kell fizetnem - mondtam könnyezve. Egy szúrós eszközt kerestem. Találtam egy bicskát (valaki biztos elvesztette). Felvettem a földről, és kinyitottam. A kés része hegyes volt. A célnak megfelelt. Lassan a szívemhez emeltem. Először gyengén a szívemhez nyomtam, majd egy határozott mozdulattal...